Iskolák a németországi dánoknak

Schleswig-Holstein felismerte a kultúrák sokszínűségében rejlő értéket

Schleswig-Holstein tartomány és a német szövetségi állam joggal lehet büszke azokra a vívmányokra, amelyek az itt meghonosodott dán kisebbség életkörülményeit jellemzik. Minden túlzás nélkül állítható, hogy sikerült megvalósítani a nemzetközi kisebbségi politika célkitűzéseit, mindenekelőtt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) 1990 júniusában hozott határozatának vezérgondolatát: egy nemzeti kisebbséghez való hovatartozás személyi döntésen alapul, anélkül, hogy ez bármiféle hátránnyal járna. Az emberi szabadságjogok chartája biztosítja nekik a gyülekezési, a vélemény- és a vallásszabadságot, társadalmi életük – mindenekelőtt kultúrájuk és az oktatás – hathatós támogatását, nyelvük használatát az iskolákban, a helyi közigazgatási hatóságok és bíróságok előtt, valamint a sajtóban.
A németországi dán kisebbség (Det danske mindretal) létszáma ötvenezer személyre rúg. Több független és igen céltudatosan dolgozó szervezetük átfogja a társadalmi élet minden területét. Tevékenységüket a „közös tanács” (Det Sydslevsvigse Samrad) koordinálja, anélkül, hogy irányelveket szabna. A Flensburgban működő Dán Főtitkárság a központja a regionális érdekeket túllépő ügyintézésnek. A szervezetek költségeit Dánia, Schleswig-Holstein tartomány, valamint annak kerületei és községei fedezik. „A kisebbségeket mindig az asszimiláció veszélye fenyegeti. Ha azonban a politika, az állam és a többségben lévő lakosság felismeri a kultúrák sokszínűségének az értékét és fenntartásának fontosságát, úgy a kisebbség ereje abban rejlik, hogy mer és képes ellentétes konfliktusokat békés úton megoldani” – hangoztatja a dánok egyik vezető képviselője.
A kisebbség politikai céljait a Delschleswigi Választószövetség képviseli – e párton keresztül tudnak a dánok együttműködni a tartománnyal, amelynek választási szabályai előnyt biztosítanak a számukra: rájuk nem vonatkozik az ötszázalékos záradék. A jelenlegi törvényhozási időszakban három képviselőt küldenek a parlamentbe, Kielbe, a kerületi, a városi és a községi tanácsokba összesen százhatvanegy küldöttet delegálnak. Szövetségi szinten a belügyminiszter vezette, 1965-ben létrehozott tanácsadó testület foglalkozik a dán kisebbség problémáival.
A kisebbségek számára elementáris jelentőséggel bíró oktatási rendszer a szülők szabad döntésére támaszkodik: ők határoznak arról, hogy gyerekeik melyik iskolát látogassák. Az itt szerzett bizonyítványokat és képesítéseket Dániában is elfogadják. Jelenleg ötvenhét dán óvoda és negyvenkilenc iskola – közöttük egy gimnázium – működik. A kisebbség szociális és karitatív felkarolását a Dán Egészségügyi Szolgálat végzi. A dán nyelven megjelenő, Flensborg Avis nevű napilap közel hétezres példányszámban jelenik meg; a Radio Schleswig-Holstein naponta mond dán nyelven híreket; az N3 tv-műsorban havonta egyszer német–dán adást sugároznak. Mindezek tudatában nem meglepő, hogy a Dán Főtitkárság szóvivője, Bernd Engelbrecht csak hosszas gondolkodás után tud olyan témákat felhozni, amelyek nehézségeket rejtenek magukban az anyaország Dánia és a német területen élő kisebbség között. Az újszülöttek kettős állampolgársággal rendelkeznek, de tizennyolcadik születésnapja után mindenki kénytelen dönteni az egyik vagy a másik mellett.
A tőkebefektetést nem akadályozzák, ingatlan vásárlása csak akkor lehetséges, ha a tulajdonos átteszi állandó lakhelyét Dániába. A népszerű víkendházak idegen kézbe kerülését Koppenhága szigorú – az EU által is elfogadott – rendelkezésekkel igyekszik szabályozni, a kisebbség polgárai könnyebben kapnak engedélyt, mint a külföldiek. „A hétköznapok gyakorlatában Dánia alig biztosít könnyítéseket a németországi kisebbségnek” – mondja Bernd Engelbrecht, és szavaiból bizonyos értetlenség csendül ki, hiszen ennek a népcsoportnak nincs szüksége arra, hogy a határon túlról támogassák.