Kétszáz alatt

Esik minden kőolajtermék ára a világpiacon, és itthon már kétszáz forint alatt mérik a 91-es benzint és a gázolajat. Íme egy kevésbé szakszerű, de annál pontosabb magyarázata a kőolajtermékek iránti kereslet esésének: „Szeptember 11-e után az emberek, ahelyett, hogy repülnének, nem is autóznak.” A Mol egyik elemzője fogalmazott így, amikor arra kerestek magyarázatot, hogy miért fogy kevesebb üzemanyag szeptember óta Amerikában, mint a terrorcselekmény előtt. Az USA kőolajigénye ugyanis napi egymillió barrellel csökkent, a készleteket feltöltötték, s a korábban oly jellemző importdömping nem nehezedik rá az európai piacra. Az olaj- és termékárak pedig, a kereslet híján, kétéves mélypontjukra zuhantak vissza. Szeptember 11-e óta a gázolaj tonnája több mint hatvan, a benziné pedig majdnem 130 dollárral lett olcsóbb. A kőolaj tonnájáért pedig ma már ötven dollárral adnak kevesebbet, mint a terrorcselekményt megelőző időszakban.
Az árakra ható tényezők tehát igen kedvezően alakulnak. Ezt csak tetézi, hogy különféle szociális megfontolások – enyhén szólva – lazítják az olajkartell (OPEC) tagjainak kvótafegyelmét, aminek ékes tanújelét adták a múlt héten azzal, hogy képtelenek voltak megállapodni egy újabb termeléscsökkentésről. Ha ez a folyamat tovább tart az olajpiacon, beigazolódhat a multik szócsövének, a The Economistnak a prognózisa. A gazdasági hetilap 1999-ben hordónként tízdolláros olajárat vetített előre. Végül volt az 30-35 dolláros csúcsértéken is, minekutána – ki ne emlékeznék rá? – a Mol nem győzte átállítani árjegyzékeit a töltőállomásokon. Ez volt az az időszak, amikor a társaság áttért az úgynevezett árkövető rendszerre, s ha a világpiaci események úgy diktálták, akár naponta, kétnaponta is emelte árait.
A Mol javára írhatjuk, hogy nem hagyott fel árképzési gyakorlatával, s azt az inverz folyamatok esetén is érvényesíti: most is naponta módosítja az üzemanyagok árát, a világpiacon tapasztalható folyamatoknak megfelelően – lefelé. Ez a trend nem éppen kedvező az úgynevezett finomítói árrésnek, viszont mindenképpen üdvös a gázüzletágnak. Mint ismert, a kormány nem járult hozzá a piaci szintű áremeléshez tavaly és az idei évben, ami azt eredményezte, hogy a Mol drágábban importálta a földgázt, mint amennyiért eladhatta a hat regionális gázszolgáltatónak. Ebből a cégnek – saját becslése szerint – legalább 100-120 milliárd forintos vesztesége származik, amit kártérítési perben kívánt megtéríttetni az állammal, hasztalan. Tekintettel arra, hogy a földgáz ára, ha kilenchavi késéssel is, de követi a kőolajét, csökken az a veszteség, ami a vásárolt és eladott földgáz mennyiségének árkülönbözetéből adódik.
Elemzők ma 19-25 dollár körüli éves kőolajárszintet jeleznek előre, ami annak a bizonyítéka, hogy halvány fogalmuk sincs arról, miként alakulnak a piaci folyamatok. Legutóbb a kuvaiti olajminiszter tromfolt rá az elemzőkre, amikor annak a véleményének adott hangot, hogy akár tíz dollárig is visszaeshet a kőolaj hordónkénti ára. Mindenesetre az autóstársadalomnak, de az államnak is rendkívül jól jön az alacsony olajár: nemcsak az inflációra, a cserearány alakulására hat kedvezően, de a gázpiac liberalizációja szempontjából is hasznos. Ha tartós marad az alacsony árszint, úgy jelentősebb kockázatok nélkül lehet majd megnyitni a szabad verseny előtt a hazai gázpiacot..