BOOR VILMOS (Budapest): Érdeklődve olvastam a Magyar Nemzet október 12-i számának Pest-Buda mellékletében az ereklyés országzászló visszaállításával kapcsolatos tudósítást. Egyes intézmények, társaságok pártfogolják a visszaállítást, mások, így az Akadémia Történettudományi Intézete ellenzi, mert „nyílt irredentizmust hirdet”. Miután az országzászlót a Kossuth téren szokták felvonni, azt az áthidaló megoldást javaslom, hogy a régi tartóját is tegyük oda, a Szabadság térre pedig a logikusan ide kívánkozó Zala György alkotta csodálatos aradi Szabadság-szobor leegyszerűsített másolatát helyezzük el. A szovjet emlékművet pedig – stílszerűen és logikusan – a Moszkva térre helyezzük át. A mélygarázsépítés során erre éppen most adódik soha vissza nem térő alkalom. Ügyes diplomáciával meg lehetne győzni az oroszokat ennek a megoldásnak a logikus voltáról, hisz katonáik többsége Budán esett el. A magyar lélek pedig megnyugodva tapasztalná, hogy fővárosának éppen a „Szabadság” terén nem annak az országnak emléktömbje áll, amely csaknem fél évszázadig megszállva tartotta hazáját, hanem azon honfitársai emlékműve, akik életüket adták a szabadságért.
*
DOBAI MIKLÓS (a Horthy Miklós Történelmi Társaság budapesti tagozatának elnöke): Örömmel vettem tudomásul a Pest-Buda melléklet elindítását. Budapest nemcsak az ország szellemi, kulturális és gazdasági központja, de a határokon belüli lakosság egyötöde is itt él. Különösen jó és továbbfejlesztendő ötletnek tartom a melléklet két belső oldalán a Fővinform mindenkit érdeklő híreinek és az aznapi színházműsornak a közreadását, amely utóbbi akár kedvcsinálóként is szolgálhat az aznapra programmal nem rendelkező, de a kultúra iránt érdeklődő olvasóknak.
A melléklet október 17-i számában a „Március 15. tér” című írással kapcsolatban a következő pontosító megjegyzésem lenne: Nem igaz, hogy az Intercontinental szálló (Duna Intercontinental, ma Marriott szálló) a háborús pusztítások következtében megüresedett telken épült. Ezzel szemben az igazság az, hogy a Duna Intercontinental Szálló kedvéért robbantották fel 1969 nyarán a háborút épségben átvészelt, sőt működő egykori Duna Szállót.
*
STEINBACH SÁNDOR (Budapest): A Magyar Nemzet november 7-i Pest-Buda rovatában volt egy színes kis írás Éjjel portyáznak címmel az illegális szemétlepotytyantó polgárról. Előrebocsátom, mélységesen elítélem a várost, a falu szélét, az erdőt és ezzel a saját életünket elrondító tevékenységet, az utcán nem szemetelek, és fizetem a nem csekély „kukadíjat”.
Nemrégiben lakásom környékén „termett” pár vödör törmelék. Nem rothadó tevebőr, nem kerozinos rongy, hanem vakolat- és tégladarabok. Ezt a lelkiismeretlenebbje, ha nem is viszi ki a parkba, lazán beönti a kukába. Én olvastam, hogy az ilyen anyagot szívesen elszállítja a Közterület-fenntartó Rt. Nyilván nem ingyen. Megkérdeztem kétszer is, két különböző névtelentől. A válasz: elszállítják. Kilencezer forint plusz áfa. Ugyanis ők csak legkevesebb három köbméteres konténert adnak. Én meg legföljebb 0,03 köbmétert tennék bele. Érdemes lenne kiszámolni, mennyibe kerül egy önkormányzatnak a szerteszét lepakolt hulladék eltakarítása, pedig értelmes szervezéssel értelmes áron elvihetnék attól, aki nem feltétlenül rosszindulatú környezetpusztító.
*
MAYER GÁBOR (Dunakeszi): Örvendetes, hogy Magyarországon egyre többen foglalkoznak a hulladékhasznosítás – és ezen belül a szelektív hulladékbegyűjtés – kérdésével. Úgy vélem, nem kell különösebben hangsúlyozni a hulladékok újrahasznosításának felbecsülhetetlen gazdasági és környezetvédelmi jelentőségét. Polgármesterünket is próbáltam meggyőzni ennek fontosságáról, eredménytelenül. Dunakeszin van a főváros egyik szemétlerakó helye, és emiatt évek óta tart a vita. A többség általában a hulladékégetés mellett kardoskodik, másról hallani sem akar.
Talán ismert az a tény, hogy a legjobb minőségű papír (papírpénz, térképek stb.) alapanyaga főként rongyból készül. Nos, a rongyot vagy eltüzelik (orrfacsaró bűzzel jár), vagy kidobják a szemétbe, hasznosítatlanul. A konzervesüvegeket – nem tudni, miért – újabban nem váltják vissza mint az italosüvegeket, így azok a szemétbe kerülnek.
Megemlítem még, hogy mivel kertes házban lakom, a komposztálható konyhai hulladékot úgynevezett „komposztkohóban” gyűjtöm össze, ahol abból elkorhadva kitűnő minőségű talajjavító anyag keletkezik. Nem akartam hinni a szememnek, amikor láttam a gyönyörű gyümölcsöket – már a következő évben – azokon a fákon, amelyeknél ezt az érett komposztot felhasználtam. Próbálja ki bárki!
A szelektív hulladékbegyűjtés a propaganda eszközeivel történő népszerűsítését nem tartom célravezetőnek. Kézenfekvő megoldás lenne az anyagi érdekeltség bevezetése a propagandára elfecsérelendő pénz helyett. Ez azt jelenti, hogy a szelektív hulladékbegyűjtés megvalósítóit „premizálni” kellene, az újrahasznosításból eredő megtakarítást vissza kellene adni az azt megvalósítóknak.
***
KEDVES OLVASÓK!
Név- és címhiányos, valamint nyílt leveleket nem közlünk. Leveleiket szerkesztett formában adjuk közre. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk viszsza. A levelek tartalma nem feltétlenül azonos a szerkesztőség álláspontjával.
Címünk: 1450 Bp. 9., Pf. 74, e-mail: [email protected]
Fontos lehetőséget szalasztott el a NATO?
