Magyarország európai uniós csatlakozásának egyik feltétele az árampiac fokozatos megnyitása: ezt a célt szolgálja az új villamosenergia-törvény megalkotása. Az Országgyűlés már tárgyalja a törvény tervezetét, amely átformálja a hazai villamosenergia-rendszer jelenlegi szerkezetét és működését. A magyar árampiac jövendő szereplői már most készülnek a törvény elfogadását követő időszakra. –Az EU-elvárásoknak megfelelő árampiaci szerkezet előírja, hogy a nyitott piacon független rendszerirányítónak kell működni, ezért jött létre a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító (Mavir) Rt. – mondta érdeklődésünkre Tombor Antal, az rt. vezérigazgatója. –A rendszerirányítás két alapvető modelljéről lehet beszélni annak szem előtt tartásával, hogy a gyakorlatban „tiszta” modell nem létezik: minden ország kisebb-nagyobb mértékben vegyíti a két rendszert.
A villamosenergia-szolgáltatás liberalizációjának egyik követelménye az úgynevezett unbundling, vagyis a villamos energiával kapcsolatban álló szakmai egységek, szervezetek gazdasági, jogi szétválasztása, egymástól független társasággá alakítása. A jelenlegi integrált villamosenergia-ipari modellben, ahol egyetlen áram-nagykereskedő működik, a teherelosztó fő feladata adott: lényegében a villamosenergia-rendszer (VER) műszaki irányítása. Az új, piaci feltételek mellett létrehozott rendszerirányító feladata azonban ennél bonyolultabb: a szabad piacon a kereskedelmi szerződéseket nagyszámú eladó és kereskedő köti egymással, a rendszerirányítónak nincs közvetlen szerepe az áram-adásvételi szerződések kialakításában, de ő felel a szerződéseket megvalósító áramszállítások lebonyolításáért és az elszámolás pontosságáért.
Ezért van elengedhetetlen szükség arra, hogy a VER hierarchiájának csúcsán álló rendszerirányító rendelkezzen minden, a VER állapotát és biztonságát befolyásoló információval és utasítási joggal. A piaci körülmények között üzemelő villamosenergia-rendszerekben a rendszerirányítók két működési szisztéma szerint csoportosíthatók: hálózati rendszerirányítók (transmission system operator – TSO) vagy független rendszerirányítók (independent system operator – ISO).
Hálózati rendszerirányító – TSO: A főleg Európára jellemző szervezet magában foglalja az (átviteli) hálózat tulajdonosi, üzemeltetési, tervezési funkcióit. A villamosenergia-piac minden szereplőjének biztosítja az átviteli hálózathoz való – általában szabályozott – hozzáférést, természetesen a biztonság fenntartásának legszigorúbb követelményeivel. Rendelkezik a tulajdonosi és az üzemeltetői funkciókból származó jogokkal és kötelességekkel, felügyeli és saját hatáskörben tervezi a hálózat fejlesztését, építését, a hálózati elemek üzemállapotát, ütemezi a kapcsolásokat. A TSO tulajdonosa általában közvetlenül az állam vagy a korábbi vertikálisan integrált szervezet szintén állami tulajdonlású holdingstruktúrába formált központja. A TSO költségeit a hálózati tarifák tartalmazzák.
Független rendszerirányító – ISO: Létrehozását a „tiszta” piaci modellre való törekvés eredményezte, amely lehetőleg minden egyes funkciót szét kíván választani. A főleg Amerikában (például Kaliforniában) kialakult modell szerint az ISO az átviteli hálózattól is elkülönült, „független” szervezet, nem tulajdonosa, sőt nem is üzemeltetője az átviteli hálózatnak. Az árampiac szereplőinek ugyanúgy biztosítja a hálózathoz való szabad hozzáférést, mint a TSO, de kizárólag a TSO azon funkcióival rendelkezik, amelyekben felügyeli és saját hatáskörben tervezi a hálózati elemek üzemállapotát, valamint ütemezi a kapcsolásokat. Az ISO tulajdonosa vagy közvetlenül az állam, vagy a villamosenergia-szektor szereplőiből szerveződő közös tulajdonosi testület (tőzsde). Az ISO költségeit az úgynevezett rendszerirányítási díj fedezi, amelyet az energiapiac szereplői közvetlenül a rendszerirányító társaságnak fizetnek.
A két rendszer összehasonlítása alapján látható, hogy a TSO jellegű megoldás az európai tradícióknak jobban megfelel. A legnagyobb vertikálisan integrált európai társaságok valamennyien megtartották alaphálózati vagyonukat, ezzel az alaphálózat irányításának jogát és felelősségét. Vállalatukat a kereskedés önálló társaságba szervezésével TSO-vá alakították, vagy mind a TSO-funkciót, mind a kereskedést, illetve termelést egy-egy leányvállalatba szervezve holdingszerkezetet alakítottak ki. (E működési szisztémára a 96/92 EU-direktíva lehetőséget ad.) A holdingmegoldás a menedzsmentfelépítés szempontjából kevesebb és kisebb szervezetet jelent.
Az ISO előnye az abszolút piaci semlegesség, ugyanakkor számos hátránnyal bír: külön szervezeteket követel, óhatatlanul párhuzamos feladatokkal. Az átviteli hálózatot birtokló vállalat(ok) és az ISO között bonyolult műszaki-jogi kapcsolat alakul ki, ami saját szabályozó- (regulációs) rendszert követel. Bonyolultabb az árrendszer, a hálózati tarifák mellett külön kell kalkulálni és érvényesíteni az ISO egyedi költségeit fedező rendszerirányítási díjat. A tulajdonilag független viszonyból következik az is, hogy a rendszerirányító nem mindig tudja érvényesíteni rendszerérdekű akaratát, jóllehet felelőssége fennáll.
Egyes jelek szerint az Európai Közösség tovább kívánja szigorítani az unbundlingra vonatkozó irányelveit. A szigorítás a független rendszerirányító (ISO) modell irányába mutat, amely azt jelenti, hogy tulajdonlásuk, rendszerirányítási hatáskörük az átviteli (transmission) hálózatra kiterjed ugyan, de a piaci struktúrában ISO-működést kötelesek megvalósítani.
Edzője sem érti, ami Messivel történt, sokkoló bírói ítélet után dőlt el az Inter Miami sorsa
