A kongresszust megelőző események tudatában – a Zöldek pacifista balszárnya, az úgynevezett fundamentalisták elutasították a Bundeswehr bevetését – meglepetésnek minősíthető az a fölény, amely végül megmentette az SPD/Zöldek szövetség sorsát. A delegáltak háromnegyed része voksolt az elnökség javaslata mellett és erősítette meg a szövetségi kormány külpolitikáját. A Zöl-dek jövője szempontjából is sorsdöntőnek mondható eredmény vált várhatóvá, hogy Joschka Fischer szenvedélyes beszédben igyekezett megnyerni a maga számára a delegáltakat. Felszólalása után több mint három percen keresztül zúgott a jelenlevők tapsvihara. „Kérem, bízzatok bennem! Ne hagyjatok egyedül!” – hangzott a szövetségi külügyminiszter kérése.
Fischer egyúttal őszintén bevallotta, a Zöldek politikai céljainak felvázolása a háború jegyében nehéz kihívást jelent. Aki ezzel nem ért egyet, annak vállania kell a következményeket, a koalícióból való kilépést. „Egy demokratikus alapokra épített pártban a bázisnak is ki kell vennie a részét a felelősségvállalásból” – mondotta Fischer. A külügyi tárca vezetője figyelmeztetett arra, hogy a Bundeswehr macedóniai mandátumának feltehetően meg kell hoszszabbítani és lehetetlen ennek kapcsán ismét pártpolitikai vitákba keveredni. A pártkongresszus hat órán keresztül taglalta a pró és kontra véleményeket, amíg megszületett a kormánykoalíciót támogató határozat.
A küldöttek többsége attól tartott, hogy egy elutasító döntés a jelentéktelenség peremére sodorná a pártot. „Ha elhagyjuk a kormánykoalíciót, akkor új választásokra kerül sor, a vesztesek a Zöldek lennének. Legfeljebb három százalékot kapnánk, és nemcsak a kabinettől vehetnénk búcsút, hanem a parlamenttől is” – hangzott az egyik képviselő intelme. A kongresszus résztvevőit az sem tudta befolyásolni, hogy a közeljövőben sok párttag kilépésével kell számolniuk.
A Celtic hatalmasat égett a BL-selejtezőn, Szoboszlaiékra tízezer kilométeres túra várhat a főtáblán
