Az atomenergia alkalmazása során a jog különbséget tesz az atomfegyverek és a nukleáris energia békés célú felhasználása között. Az előbbit a leszereléssel foglalkozó (atomsorompó, részleges atomcsend, nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltásáról szóló) nemzetközi szerződések határolják körül, amelyeket a nemzetközi közösség államainak többsége ratifikált. A békés célú felhasználást is több kérdéskörre lehet bontani a hasadóanyagok felhasználásához kapcsolódóan, így például sugárzó anyagot használnak gyógyászati, kutatási, mezőgazdasági célra, valamint természetesen energiatermelésre – jelezte dr. Lamm Vanda professzor asszony, a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetének igazgatója.
Mint elmondta: minden hasadóanyaggal kapcsolatos felhasználást szigorú nemzetközi és belső jogi szabályozások érintenek, ez természetesen Magyarországra is vonatkozik. Ez a szabályozás a nukleáris energiatermelés kezdeti lépéseitől végigkövethető.
Az USA-ban, valamint néhány nyugat-európai országban már az 1950-es években megszülettek az erre vonatkozó első (államon belüli) atomtörvények, amelyeket hamarosan követtek a nemzetközi szerződések is. Ezek egyike a kárfelelősség kérdésköre, amelynek első nemzetközi szabályozására az OECD Nukleáris Energia Ügynökségének keretében került sor 1960-ban. Ez némileg hasonlatos a veszélyes üzemekkel kapcsolatos felelősségi szabályokhoz, de még azoknál is szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz. Alapvető koncepciója, hogy nukleáris baleset esetén harmadik félnél (például környékbeli lakosság, külföldi állam területén stb.) bekövetkező károkért – anyagi javak elvesztéséért, egészségkárosodásért stb. – mindenkor a nukleáris létesítmény üzemeltetője felel – méghozzá igen magas összeg erejéig – függetlenül attól, hogy a kár bekövetkezte kinek a cselekményére vagy mulasztására vezethető vissza. Ennek mintájára jött létre 1963-ban az úgynevezett bécsi atomkáregyezmény, amely már világméretű szabályozás, ehhez 1989-ben Magyarország is csatlakozott.
Az egyezményt 1997-ben módosították, tovább szigorítva a felelősségi szabályokat, előírva, hogy a létesítmények kötelesek biztosítást kötni a kárfelelősségi összeg erejéig. Lamm Vanda jelezte, hogy természetesen a paksi atomerőműnek is van hasonló biztosítása, itt azonban olyan hatalmas összegről van szó, hogy azt egyetlen magyarországi biztosító sem tudta egyedül vállalni. Így, külföldi mintára, tizenegy hazai biztosítótársaság megalakította a Magyar Atom Poolt, és így közösen biztosították az erőművet; sőt Magyarország esetében állami garanciavállalás is hozzájárul a kárfelelősségi összeghez.
A professzor asszony szerint a nemzetközi terrorizmus előtérbe kerülésével nagyon aktuális beszélni arról az 1987 óta hatályos egyezményről, amely a nukleáris anyagok fizikai védelméről szól. Ez az okmány a nukleáris létesítmények és a nukleáris anyagok védelméről rendelkezik, pontos előírásokat tartalmazva annak kivédésére, nehogy ezek terroristák vagy más felelőtlen elemek kezébe kerüljenek. Fokozza ezen egyezmény jelentőségét az is, hogy a volt Szovjetunió felbomlása után több esetben ellenőrizhetetlenül tűntek el sugárzó anyagok és jelentek meg bizonyos, atomfegyverek előállítására vágyó országokban.
Szintén nagyon lényeges a nukleáris biztonsági egyezmény is, amely az atomerőművek működésének műszaki biztonságát határozza meg. Ennek keretében végezték el októberben Pakson az OSART (Operational Safety Review Team) felülvizsgálatot, valamint ez az egyezmény szabályozza az erőművek országon belüli független felügyeleti hatóságának meglétét.
Lamm Vanda kifejtette: a magyar jogalkotás, alkalmazkodva a nemzetközi gyakorlathoz, nagyon szigorúan szabályozza a nukleáris energia békés célú hasznosítását. 1996-ban (felváltva egy 1980-as jogszabályt) került elfogadásra az új atomtörvény, amely igen korszerű jogszabály, minden tekintetben és átfogóan szabályozza a kérdéskört, megfelelve a hazánkra vonatkozó nemzetközi kötelezettségeknek is. Erre épülnek azok a végrehajtási jogszabályok, amelyek a további részletkérdéseket rendezik. A magyar jogalkotás és a hazai szakemberek elismerését jelenti az is, hogy az 1973-ban alakult Nemzetközi Nukleáris Jogi Társaság (amely 1999-ben Washingtonban megtartott kongresszusán két évre Lamm Vandát választotta elnökéül – a szerk.) idén júniusban – a volt szocialista országok közül először – Magyarországon tartotta tizenötödik kongresszusát.
A Kisvárda ellen esélye sem volt, most mégis csodatevő a BL-ben
