A magyar baloldal botrányos ügyeit nemzetközi munkásmozgalmi fórumokon is tárgyalni kénytelenek. Az Est augusztus 27-én arról ír, hogy a Vági István vezette kommunisták vádjai kerülnek terítékre a magyar szocialista párt ellen a marseille-i kongresszuson. Kiküldött tudósítójuk jelentése alapján közlik: „A magyarországi Vági-féle kommunista csoport küldöttei, Váradi László és Kovács György ma Marseille-be érkeztek. Ki akarják erőszakolni, hogy a szocialista internacionálé konferenciája őket mint ellenzéki magyar csoportot befogadja tagjai közé.”
A magyar szocialista párt jelen lévő vezetői, Peidl Gyula és Peyer Károly azonban „a legerélyesebben tiltakoztak ez ellen, mire a konferencia igazoló bizottsága Váradi és Kovács jelentkezését elutasította.” Ekkor azonban egy kommün alatti népbiztos felszólal a Vági-csoport mellett. „Ezek után a kommunisták érdekében közbelépett Kunfi Zsigmond, és az osztrák szociáldemokrata párt és az ő nyomásukra a konferencia elhatározta, hogy Vágiék ügyét újból tárgyalni fogja, továbbá, hogy Váradi, Kovács és Kunfi vádjait a magyarországi szociáldemokrata párt ellen meghallgatja.”
A szocialista párt budapesti vezetősége minderről a lap megkeresésére úgy nyilatkozik: „A magyar szocialista párt nemcsak az ellen tett kifogást, hogy Vágiék megjelenhessenek a kongresszuson, hanem az ellen is, hogy a bécsi, úgynevezett Világosság emigránscsoport részt vegyen. Sőt, a magyarországi párt annak is ellene van, hogy ezt a csoportot az internacionálé befogadja.” Mindazonáltal „a magyarországi párt körében meg vannak győződve arról, hogy az internacionálé el fogja utasítani a Vági-csoport fellépését akkor is, ha azokat Kunfi támasztja alá.”
A Budapesti Hírlap augusztus 29-én Világ-bírák címmel veszi górcső alá a Szocialista Internacionálé kongresszusának más államokat minősítő gyakorlatát. Úgy írnak:
A szocialista és munkásinternacionálé marseille-i kongresszusa illetékesnek tartotta magát arra, hogy szocialista nézőpontból bírálat tárgyává tegye az egyes államok belső politikai viszonyait, és a világ ítélőszékévé alakuljon át.
Az ad hoc nemzetközi bíróság ítéletei főként hazánkat, Olaszországot és Bulgáriát sújtják. Emlékeztetnek: idegen államok életéről olyan szervezet mond véleményt, amely „sustorog az osztálygyűlölet tüzétől”. Informálói és adatforrásai megbízhatóságára is rávilágítanak:
„ha volt bátorsága egy magyarországi szocialista képviselőnek a parlament nyilvánossága előtt azt mondani, hogy nálunk a fehér terror tízezer ártatlan munkást gyilkolt meg, elképzelhető, hogy a vádaskodó hazudozásnak milyen hajmeresztő adatai keringenek ott, ahol a nyilvános ellenőrzés nem feszélyez.
” Arról is írnak, hogy a hazai baloldali sajtó, a Népszava sem hozza le a Magyarországra vonatkozó megállapításokat, „annyit azonban közöl, hogy a bírálat szerint itt is terror uralkodik, noha a magyarországi reakció a rendezett államiság látszatát igyekszik kelteni”.