A Lágymányosi-öböl és a Kopaszi-gát újabb kori története a kiegyezés utáni nagy fellendülés időszakában kezdődött. Az 1870. X. törvénycikk értelmében a közmunkatanács elkészítette a terület szabályozási tervét, a Közmunka és Közlekedési Minisztérium pedig megkezdte a Duna szabályozását. A térségben az első nagy változást 1873–76-ban a Gellérthegytől délre húzódó töltéspart megépítése hozta, amellyel kihasították a tölcsérszerűen kiszélesedő Dunából a Lágymányosi-tó öblét.
A Pesti Hírlap 1892. május 14-i számában arról olvashatunk, hogy jó lenne, ha itt rendeznék meg a millenniumi kiállítást, ami végül a Városligetbe került. 1937-ben a Boráros téri (akkori nevén Horthy Miklós) híd megépítésével összefüggésben a közmunkatanács elhatározta a Lágymányosi-tó, az összekötő vasúti híd északi részének feltöltését. Az első budapesti homokparti fürdő egyrészt a Lágymányosi-tavat a szabad Dunától elválasztó széles töltésen, a Kopaszi-gáton, másrészt a tóban lévő, fákkal árnyékolt homokszigeten terült el.
Az öbölben az 50-es években még működött a hajdani ingyenstrand nyomán kialakított uszoda, az „Elektromos”, de megfelelő fejlesztés és gondozás híján ez is megszűnt. Az elmúlt évtizedekben csak a sporthorgászoknak és evezősöknek adott otthont e jobb sorsra érdemes táj. Az 1993-as felméréskor az öbölből 22 halfajta került elő, ezek közül három – a tarka géb, a tüskés pikó és a nyúldomolykó – Magyarországon védett faj. A 90-es évek elején felcsillant a remény, hogy a térségben tervezett expó nyomán az öböl és környéke is elnyeri méltó helyét és szerepét a régóta áhított városrendezésben.
– Már az 1990-es választási programunkban szerepelt, hogy az öblöt és környékét vissza kell adni a lakosságnak – mondta Kis József, aki már harmadik ciklusban a térség önkormányzati képviselője, a városfejlesztési bizottság elnöke. – Igen sok betonbunker volt a területen, így először is a II. világháborús aknáktól kellett megtisztítani, majd a Mahart téli kikötőjét számoltuk föl. Már az első ciklusban érdeklődött egy francia befektető, de nem rendelkeztünk szabályozási tervvel.
A XI. kerületi képviselő-testület 1999 júniusában jóváhagyta azt a városfejlesztési irányelvet, amely többek között ezt a területet természeti kincsnek tekinti, és a fejlesztésénél elsődleges szempontnak tartja a lakosság kikapcsolódására, felüdülésére szolgáló szerepét. A Buda-Hold, az önkormányzat egyszemélyes kft.-je megbízásából az Adu Kft. már készíti a szabályozási tervet. A cég pályáztatás útján nyerte el a feladatot, a 13-14 hektáros terület szabályozási terve a jövő év elején már a testület elé kerülhet.
– Pártállástól függetlenül eddig minden képviselő támogatta a városfejlesztési bizottság elképzeléseit. Semmiképpen nem szeretnénk, ha bevásárlóközpont vagy irodaház épülne a területen – folytatta Kis József. – A kultúrát, a tömegsportot szolgálnák a létesítmények. Budai Városligetet képzelünk el, amely a XXI. század polgárainak igényeit elégítené ki. Nem a pesti oldal ligetére gondolunk, vurstlival, állatkerttel, hanem olyan szabadidős központra, ahová nemcsak a hét végén, hanem a hétköznapokon is érdemes ellátogatni. A terület igen könnyen megközelíthető. Nincs közvetlen közelében lakónegyed, ezért a szórakozóhelyek nem zavarhatják a pihenni vágyók nyugalmát.
A múlt század húszas-harmincas éveiben igen sok kiskocsma volt szerte a fővárosban. Szeretnénk, ha a létesítmények között ilyenek is lennének. Egy, a tájba illő tornyot is szívesen építettetnénk, amelyről csodálatos panoráma nyílna éppenséggel a szembeni, pesti oldali Nemzeti Színház körül épülő kulturális központra. Minden reményünk megvan arra, hogy hazai és külföldi befektetőkkel a kerületnek ez a része egy világváros rangjához méltó módon szépüljön meg.
A kényszersorozók továbbra is vadásznak +videó
