Túl sok figyelmet soha nem szenteltem a közvélemény-kutatásoknak, nagy horderejű következtetéseket nem vonok le eredményeikből, sem euforikus állapotba, sem pánikba nem esek, bármit kutatnak is ki. A ’98-as választások előtt különösen hadilábon álltak a találati pontossággal, a négy nagy intézet közül egyik sem trafálta telibe a nyerőt, a MIÉP parlamentbe jutását pedig még csak nem is álmodták. Ez nem a kutatók hibája, sokkal inkább az egész tudományág hiányossága. Modellezhetik ők a legegzaktabb precizitással a hazai átlagot, egyvalamit nem tudnak mérni: azt, hogy a választópolgár, amikor egyedül marad a szavazófülkében, milyen hatásokra hogyan dönt. Az emberek jelentős részét zavarja a kérdezőbiztos jelenléte, a kérdőív számos egyéb kérdése, elbizonytalanodnak, legszívesebben több választ is adnának, vagy homályos kétértelműségekbe menekülnek, nem ők sorolják be magukat, hanem kénytelen-kelletlen a kutató. Tudják ezt a szondáztatók is, ezért kalkulálják be eleve a hibahatárt, ám a tapasztalatok szerint egyik-másik tévedésük túlmegy minden határon.
Nem emlékszem, hogy készült-e felmérés a közvélemény-kutatók megítéléséről, így csak hevenyészett benyomásaimra hagyatkozom, amikor kijelentem: eddig a jobboldali pártok kevéssé támaszkodtak, hivatkoztak a felmérések eredményeire, míg a másik oldalon mindig a legteljesebb egyetértéssel emlegették, lobogtatták azokat. Néhány hónapja valami történt, vagy az intézetekkel, vagy a baloldallal, de szoclib körökben megrendült a feltétlen bizalom egyes közvélemény-kutatók iránt. A bajok valamikor az év elején kezdődtek, mikoron az SZDSZ a parlamenti küszöb alá navigált, de a tavaszi időszakban ezt sikerült korrigálni, hiszen valamelyik cég valamelyik mutatója 17 százalékos MSZP-előnyt regisztrált, azzal helyreállt a baloldaliak meginogni látszó hite. Akkor mindegyik intézet objektív és tárgyilagos volt, ám egyesek újra eljátszották a baloldal jóindulatát, amikor azt merészelték nyilvánosságra hozni, hogy a Fidesz–MDF-szövetség utolérte a szocialistákat. Néhány napja viszont a Gallup és a Tárki-Századvég végképp kiestek a pikszisből. Méréseik szerint a kormánypártok jelentős előnyre tettek szert az MSZP-vel szemben, s ez már olyan adat, ami megkérdőjelezi szakmai hitelüket, mármint a baloldaliak szemében. Jó ürügy erre, hogy a Tárki egy héttel korábban olyan eredményeket közölt, miszerint a két nagy párt fej fej mellett halad, minimális MSZP-előnnyel.
Csak hetet kellett aludni, és a Tárkinak egy háromszor akkora mintán elvégzett újabb vizsgálata után már az jelent meg, hogy a Fidesz kilenc százalékkal vezet. Skandallum! – kiáltja a baloldal. Miféle cégek mutathatnak ki kormánypárti előnyt? – kérdezik a „független” értelmiségiek, s jön is a válasz azonnal részükről: természetesen a kormányhoz közel álló társulatok. Hihetnek-e még ezek után a közvélemény-kutatásoknak – aggódnak a publicisták, a politikusok és a szakértők –, avagy az úgymond kormány közeli intézetek végképp lejáratják a szakma hitelét? Akad olyan szociológus, aki odáig megy, hogy manipuláció gyanúja merülhet fel, mert a vizsgálatok befolyásolják az egész közvéleményt, de a bizonytalanokat különösen. Meglehet, a szociológusnak igaza van, a furcsa az, hogy csak most döbbent rá erre.
Barátilag tanácsolom, akik eddig hittek a közvélemény-kutatásokban, ha 1998-ban nem tették, most már ne rendüljenek meg. Sokkal nagyobb megrázkódtatás lesz számukra, hogy jövő tavasszal a választópolgárokban fognak csalódni.
Lesújtó brit felmérés: a választók 71 százaléka szerint Starmer kudarcot vallott a határvédelemben
