Szubjektív közvélemény

2001. 11. 27. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Túl sok figyelmet soha nem szenteltem a közvélemény-kutatásoknak, nagy horderejű következtetéseket nem vonok le eredményeikből, sem euforikus állapotba, sem pánikba nem esek, bármit kutatnak is ki. A ’98-as választások előtt különösen hadilábon álltak a találati pontossággal, a négy nagy intézet közül egyik sem trafálta telibe a nyerőt, a MIÉP parlamentbe jutását pedig még csak nem is álmodták. Ez nem a kutatók hibája, sokkal inkább az egész tudományág hiányossága. Modellezhetik ők a legegzaktabb precizitással a hazai átlagot, egyvalamit nem tudnak mérni: azt, hogy a választópolgár, amikor egyedül marad a szavazófülkében, milyen hatásokra hogyan dönt. Az emberek jelentős részét zavarja a kérdezőbiztos jelenléte, a kérdőív számos egyéb kérdése, elbizonytalanodnak, legszívesebben több választ is adnának, vagy homályos kétértelműségekbe menekülnek, nem ők sorolják be magukat, hanem kénytelen-kelletlen a kutató. Tudják ezt a szondáztatók is, ezért kalkulálják be eleve a hibahatárt, ám a tapasztalatok szerint egyik-másik tévedésük túlmegy minden határon.
Nem emlékszem, hogy készült-e felmérés a közvélemény-kutatók megítéléséről, így csak hevenyészett benyomásaimra hagyatkozom, amikor kijelentem: eddig a jobboldali pártok kevéssé támaszkodtak, hivatkoztak a felmérések eredményeire, míg a másik oldalon mindig a legteljesebb egyetértéssel emlegették, lobogtatták azokat. Néhány hónapja valami történt, vagy az intézetekkel, vagy a baloldallal, de szoclib körökben megrendült a feltétlen bizalom egyes közvélemény-kutatók iránt. A bajok valamikor az év elején kezdődtek, mikoron az SZDSZ a parlamenti küszöb alá navigált, de a tavaszi időszakban ezt sikerült korrigálni, hiszen valamelyik cég valamelyik mutatója 17 százalékos MSZP-előnyt regisztrált, azzal helyreállt a baloldaliak meginogni látszó hite. Akkor mindegyik intézet objektív és tárgyilagos volt, ám egyesek újra eljátszották a baloldal jóindulatát, amikor azt merészelték nyilvánosságra hozni, hogy a Fidesz–MDF-szövetség utolérte a szocialistákat. Néhány napja viszont a Gallup és a Tárki-Századvég végképp kiestek a pikszisből. Méréseik szerint a kormánypártok jelentős előnyre tettek szert az MSZP-vel szemben, s ez már olyan adat, ami megkérdőjelezi szakmai hitelüket, mármint a baloldaliak szemében. Jó ürügy erre, hogy a Tárki egy héttel korábban olyan eredményeket közölt, miszerint a két nagy párt fej fej mellett halad, minimális MSZP-előnnyel.
Csak hetet kellett aludni, és a Tárkinak egy háromszor akkora mintán elvégzett újabb vizsgálata után már az jelent meg, hogy a Fidesz kilenc százalékkal vezet. Skandallum! – kiáltja a baloldal. Miféle cégek mutathatnak ki kormánypárti előnyt? – kérdezik a „független” értelmiségiek, s jön is a válasz azonnal részükről: természetesen a kormányhoz közel álló társulatok. Hihetnek-e még ezek után a közvélemény-kutatásoknak – aggódnak a publicisták, a politikusok és a szakértők –, avagy az úgymond kormány közeli intézetek végképp lejáratják a szakma hitelét? Akad olyan szociológus, aki odáig megy, hogy manipuláció gyanúja merülhet fel, mert a vizsgálatok befolyásolják az egész közvéleményt, de a bizonytalanokat különösen. Meglehet, a szociológusnak igaza van, a furcsa az, hogy csak most döbbent rá erre.
Barátilag tanácsolom, akik eddig hittek a közvélemény-kutatásokban, ha 1998-ban nem tették, most már ne rendüljenek meg. Sokkal nagyobb megrázkódtatás lesz számukra, hogy jövő tavasszal a választópolgárokban fognak csalódni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.