Toronyórát lánc nélkül Jászapátiban

A szocialisták a sikeres választási kampányuk érdekében fórumokon puhatolják ki azt, mire van szükségük az embereknek. Kívánságfelmérő kampánykörútba kezdett Horn Gyula szocialista politikus is, aki kedd esti, Jászapátiban tartott fórumán elemezte a jelenlegi kormány teljesítményét.

Miniszterelnök úr – mielőtt átadnám a szót, hagy szóljon Szekeres Imre, városunk s az Alsó-Jászság parlamenti képviselője – mondja Zakar Ferenc, a szocialisták jászapáti elnöke, miután üdvözli az emelvényen ülő Horn Gyulát, az „előző parlamenti ciklus elnökét”. A kisváros művelődési házának nagytermében kosztümös nők és bőrkabátos öregemberek feszengnek. Vagyunk vagy kétszázan. Mintegy száz hely, s a bekészített pótszékek többsége üresen maradt.
– Csókolom, jó estét kívánok, szervusztok – mondja felvillanyozott arccal a megszólított képviselő, majd kijelenti: neki különleges érzés, mikor itthon van, és hivatalos formában is találkozhat azokkal, akiknek körében felnőtt, s akikkel nap mint nap találkozott. Ismerteti a nyáron Jászapáti minden lakosához eljuttatott kérdőíves levelekre beérkezett válaszokat. Jászapáti fejlődése érdekében a lakosság a munkahelyteremtést, a szennyvízcsatornázást, s a közbiztonság kérdését tartotta a legfontosabbnak. – A célunk az, hogy mindenki a szakképesítésének megfelelő munkához juthasson – mondja a politikus, majd „őszintén mondom” hangnemben folytatja: tudom, hogy ez nem egyszerű folyamat de abban bízom, hogy az a – szocialista – polgármester, s a városért tenni akaró kör által elindított fejlődés, ami megindult, meghozza gyümölcsét – dörgi Szekeres. A második fontos témára váltva azt mondja, hogy szerinte a Jászság ismét összefogott, most a szennyvízcsatornázás a cél. A szakmailag és műszakilag megalapozott tervvel szerinte tizenkét település sikeresen pályázik a költségek felére az Európai Uniónál. A fennmaradó 40 százalékra, a 6,1 milliárdos tételre a költségvetésből szeretnének pénzt nyerni, sajnos az Országgyűlés elé kerülő kormányjavaslatban nem kapott támogatást ez a terv – summázza a történéseket. Szekeres kiszámolta azt is, hogy a lakosságot terhelő 10 százaléknyi önrész családonként 60-80 ezer forintos kiadást jelent. Ez óriási összeg, s mindent megtesz azért, hogy kamatmentes hitelt kaphassanak az emberek, s több év alatt, havi részletekben fizethessék be az adott összeget – ígéri. A közbiztonság kérdéséről annyit mond, vannak csodaszerű elképzelései: Jászapáti megerősített rendőrőrsöt, vagy akár önálló rendőrkapitányságot érdemelne. Talán fokozná tovább is, de egy bekiabáló öregember félbeszakítja a gondolatmenetet. „Sose lesz rend, míg hatalmat nem adnak a rendőr kezébe.” Zakar Ferenc, a szocialisták helyi vezetője feláll az emelvényen, végigsimítja öltönyét s odaszól az idős embernek: majd megbeszéljük magával is.
Felkérik a „miniszterelnököt” arra, beszéljen a szocialista párt választási kampányáról. Horn udvariasan méltatja Szekerest, aki a legkomolyabb bizottság elnökeként hiteles képviselő az „anyázós parlamentben”. Szerinte a szocialisták megalapozták a gazdasági eredményeket, s most normális és ésszerű politikával meg lehetne oldani a nagy társadalmi problémákat. – Jogunk van a Fideszen számon kérni, hogy mit tett a 3,5 év alatt az országért, mert 94 és 98 között megalapoztuk az ország tartós gazdasági fejlődését. Mi vállaltuk azt, hogy stabilizáló intézkedéseink következtében a népszerűségünk a padlóra süllyedjen. Nem a tisztségünk érdekét néztük, hanem az ország érdeke volt a szemünk előtt, s kormányra kerülésünk esetén 2002 áprilisa után is hasonlóan cselekedünk majd – jelentette ki az exminiszterelnök. A jelenlegi kormány gyakran vagy nem élt a helyzettel, vagy rossz döntéseket hozott szerinte. – Első helyen az egészségügyet említeném, amely padlóra került és hihetetlen mély válságban van. Félreértés ne essék, az elmúlt 20 évben soha nem voltak rendben az egészségügy dolgai, nem arról van szó, hogy egyedül ők felelősek a kialakult helyzetért, de 1998-ban egy olyan egészségügyet adtunk át a Fidesz-kormánynak, amelyben 134 kórházból 130-nak a sorsát rendeztük pénzügyileg – sorolja gondolatait Horn Gyula. Szerinte az példátlan Európában, hogy egy válságban lévő egészségügyből pénzt vonnak ki. (Sokan tanácstalanok: talán a Bokros-csomagra gondolt?) Kis mélázás után folytatja: „Persze mit várhatnánk hogyhívjáktól, mindig elfelejtem a nevét, Mikolától? Keresztes hadjáratot indít a dohányosok ellen? Hát milyen ember az? Ilyen. Hát már ne haragudjanak, legalább férfitársaimnak maradjon valami, akiknek még megmaradt a munka mellett ez a szenvedélyük.” Ismét egy beszóló próbálkozik. „Bácsikám, maga is sorra kerül” – kiáltja neki oda Horn.
– A másik problémás terület a mezőgazdaság, ahol teljes csődöt mondott a Fidesz-kormány. Feláldozták a mezőgazdaságot és a vidéket 1998-ban a kormánykoalíció létrehozása érdekében. Erről van szó. Kisgazdapárt nélkül nem kormányozhattak volna, s ennek ára lett a mezőgazdaság teljes tönkretétele – lendül bele egyre jobban a volt kormányfő. Majd folytatja: – Kimondható, hogy a mezőgazdaság kisgazdapárt sújtotta terület. Torgyán Pubi azt mondta nekem a kórházi látogatásom alkalmával, hogy „Gyula, csoda, ami történik a mezőgazdaságban”, mire azt válaszoltam: „Igen, csoda, hogy létezik” – elevenít fel egy régi képet Horn Gyula.
A politikus nem érti, hogy a kormány miért hagyta abba 1998-ban az M3-as építését, a vasútépítési programot s az erdőtelepítést. És még valami – emeli fel a hangját. Ennek az országnak végre nyugalomra lenne szüksége, nem pedig mesterséges botrányokra, nem arra, hogy kutassuk, hogy ki mi volt, mit csinált korábban. Nem szabad megengedni azt sem, hogy a huszonegyedik században arról legyen vita, ki az igazi hazafi, s útszéli módon nyilatkozzanak meg az emberek a közszolgálati médiában vagy bárhol máshol.
A kérdések ideje alatt gyakran hallani a „Tessék, Pista, mondjad, Jóska!” jellegű felszólítást. Hordozható mikrofonokkal járkálnak a sorok között a szervezők. A kérdésekre adott válaszokból kiderül, Horn szerint szükséges az európai uniós csatlakozásunk, ám a Széchenyi-program s a „Széchenyi-plusz” magában hordozza a korrupció feltételeit. Horn egyszer csak azt mondja: lehet, hogy haza kellene menni, mert az emberek lemaradnak a televíziós műsorokról. Mégis újabb kérdező emelkedik szólásra. Megadják neki a hangot. A férfi terjedelmes körmondatokban azt kérdi Horn Gyulától, hogy miért nem jár Jászapátiban a templomtorony órája, és hogy miért rossz a temetőhöz vezető út, amelyen ezért aztán ráz a bicikli.
– Imre, hát miért nem állítod be az órát – förmed Horn Szekeresre, majd idegesen leül. A térség országgyűlési képviselője válaszol a kérdésre. Elmondja, hogy létrejött egy alapítvány a templomtorony javítására, s ha marad pénz, megcsinálják az órát is, ha pedig a tetőre nem futja, az órát generálozzák meg inkább. – Egyébként nemrég megállított egy régi ismerősöm az utcán, s azt mondta, meg van elégedve velem, csak hát villamos kellene, amely a templom és a temető között nyikorogna – mondja Szekeres vidámságot fakasztva. Az útfelújításokról szólva közli: az Almás utca és a KISZ-telep környékén is lenne mit javítani, az önkormányzat tisztában van a problémával.
Amikor emelkedik a hangulat, azt mondja Szekeres: „Emlékszel, Gyula, 1994-re, amikor bevonultunk a Parlamentbe?” – Nem tudom, mire gondolsz – válaszolja Horn. Amikor ki volt írva egy táblára, hogy kinek, hol lesz a helye, s szinte a piros szegfű jele uralta az egész üléstermet. Na, remélem, lesz még ilyen – fordul a közönség felé Szekeres Imre. Azt nem tette hozzá, hogy csodaváró elképzelés-e mindez, azt a választók döntik majd el. Mindenesetre, ahogy kifelé mentünk, egy férfi mosolyogva mondta a feleségének: azért a Dáridónál jobb volt.