Világjáróink nyomdokain

Néhány napja jelent meg Kubassek János geográfus-tudománytörténésznek, az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatójának Jeles világjárók nyomdokain című könyve második kötete, a Dénes Natúr Műhely Kiadó gondozásában. Ebben a szerző összegzi az érdi múzeumban eltöltött több évtizednyi tudományos munkáját, közzéteszi kutatásainak eredményeit, és az írás számos, világjáróink életével kapcsolatos félreértést is tisztáz.

Érd, Pest megye egyik legnagyobb lélekszámú városa adott otthont a legjelentősebb hazai földrajzi gyűjteménynek csaknem húsz évvel ezelőtt. Balázs Dénes, a neves geográfus, földrajzkutató, a múzeum alapítója saját megtakarított pénzét is felajánlotta annak érdekében, hogy földrajzi kincseink méltó bemutatására helyet találjanak. Az akkori városi tanács által megjelölt Wimpffen-kúriában 1983 óta működik a Magyar Földrajzi Múzeum, ahol hűen gondozzák mindazt a tudományos hagyatékot, amit elődeink ránk hagytak. A gyűjtemény korábbi kilátástalan helyzetéről, s arról a viszontagságos munkáról is olvashatunk Kubassek János kötetében, amely a múzeum megalapításához vezetett. A szerző méltatja a múzeumkertet is, ahol többek között Kőrösi Csoma Sándor és Balázs Dénes szobra áll.
A klasszicista épületben működő intézmény jelenlegi igazgatója öt kontinens 81 országát utazta be, hogy alaposabban megismerje a magyar felfedező-utazók életművét. Olvashatunk Kőrösi Csoma Sándorról, Vámbéry Árminról, Reguly Antalról, Xantus Jánosról, Magyar Lászlóról, Teleki Sámuelről, Lóczy Lajosról, Almásy Lászlóról.
A kutatómunka során számos félreértést sikerült tisztázni. A szerző például Sir Vivian Fuch angol geológus londoni lakásán nemrégiben olyan visszaemlékezések birtokába jutott, amelyek új megvilágításba helyezik Teleki Sámuel munkásságát. Alberto Moravia Levelek a Szaharából című könyvében ugyanis negatív módon állítja be a magyar kutatót, s az „osztrák– magyar grófot” holmi vadásznak, afrikai expedícióját pedig dekadensnek minősíti. A fellelt Teleki-levelekből kiderül: a gazdag erdélyi földbirtokos magánvagyonából fedezett 1886–1888-as expedícióját Kelet-Afrika ismeretlen területeinek felfedezése motiválta, s nem a Moravia által megjelölt vadászat. Az állatok elejtése csupán a karaván élelmiszer-ellátásához kellett.
A szerző kevésbé neves kutatókról írt tanulmányait is közreadta. Megtudjuk, hogy a világon először a magyar Sulkowsky Zoltán és Bartha Gyula utazta körül motorkerékpárján – nyolc év alatt – a földet.
Egy pályakalauz zárja a kötetet, újságírók tolmácsolásában. Az interjúkban Kubassek János beszél hazai és külföldi előadásairól, az egykori világjárók még élő családtagjaival kialakított meghitt kapcsolatáról, és arról a sokrétű munkásságról, amelyet huszonötéves kora óta végez a múzeumban.