A tehetetlen elefánt és az egerek

A karácsony közeledtével számtalan óriási, feldíszített fenyőt állítanak fel a világ nagyvárosaiban. Többek között karácsonyfa áll a New York-i World Trade Center ikertornyainak helyén, a romok között is. A tragédia, noha kétségtelenül megváltoztatta az ország lakóinak életét, s a sérthetetlenség több mint két évszázados illúziójának immár valóban véget vetett, abban azért nem akadályozta meg Amerikát, hogy méltóképp megülje ünnepeit. A nagyvárosi kozmopolita „fogyasztóiság” ma is furcsa, európai szemmel már-már bizarr egyveleget alkot a történelmi Amerika szigorúan puritán hagyományaival.

A különböző történelmi időszakok nagyhatalmainak sokszor nem az előre várt, hanem a váratlan, szinte a semmiből előtűnő tényezők jelentették a létükre legveszélyesebb kihívásokat, s ez a megállapítás a szeptemberi események fényében, ha úgy tetszik, ismét beigazolódott. Amerika fölényes társadalmi-gazdasági rendszerével kitűnően állta a sarat a totalitárius diktatúrákkal szemben a második világháború és a hidegháború során, mígnem a kilencvenes évek elején elvileg kitörő világbékében felnőtt, nagyhatalmi szemmel szinte észrevehetetlen csoportok egy szemvillanás alatt a szívébe döftek, támadást intézve szimbolikus központjai ellen.
Az Egyesült Államok 2001. évi története jól mutatja, hogy menynyire kiszámíthatatlan a fenyegetések természete s képletesen azt is, hogy mennyire tehetetlen az elefánt az egerekkel szemben. Amerika bírálói, azok, akik az ottani demokráciát nemes egyszerűséggel jóllakott emberek kirakatrendszerének nevezik, az év elején az elnökválasztás huzavonáiban látták a tengerentúli birodalom hanyatlásának előjeleit. Az ifjabb George Bush küzdelme 2000–2001 fordulóján a legitimitásért azonban sokkal inkább az amerikai demokrácia és jogállamiság érettségében, talán túlzott kifinomultságában rejlő problémákról szólt, mint válságról. Ám míg Amerikát elfoglalták a belső kérdések, s közvéleménye beletemetkezett ezen rendkívül érdekes, de az Egyesült Államok világban elfoglalt pozíciója szempontjából szinte lényegtelen, akadémikus vitába, addig egy nyers és durva miliőben már készült egy nagyon is kézzelfogható, távolról sem csak elméleti síkon mozgó merénylet ellene.
A lecke, amit Amerikának több ezer fős áldozattal kellett megfizetnie, rendkívül tanulságos. Noha Washington és az egész amerikai társadalom gondolkodása – még mértéktartó vélemények szerint is – sohasem tükrözte a legjobban a világ realitásait, a különböző világpolitikai tényezők csak most rendeződtek olyan rendszerbe, hogy ezt a figyelmetlenséget és önzést fájdalmas akcióval büntessék. Mert a demokrácia finomságain morfondírozó és a karácsonyi ajándékok tömkelege között választani nem tudó Amerika olyan világban király, amelynek nagy részében a szegénység és a demokrácia teljes hiánya jelenti a valóságot. Ez az a tényező, amely most látványosan ütött vissza, s amely távlatokban fel is vázolja a lehetőségeket: a globalizáció legfőbb haszonélvezőinek globális, a Föld minden lakójára vonatkozó és általuk elfogadható megoldásokban kell közreműködniük, az elszigetelt demokrácia és jólét fenntarthatósága mára megkérdőjeleződött. A jövő kulcsa ezek kiterjesztése lehet, s ennek felelőssége a legerősebbekre, így az Egyesült Államokra hárul.