Az alapszolgáltatás mindenkinek jár telefóniában

A távközlés liberalizációja választási lehetőséget jelent, azt, hogy a fogyasztó melyik távközlési szolgáltatót, s ahhoz tartozóan milyen minőséget választ – foglalja össze a lényeget Aranyosné dr. Börcs Janka, a Hírközlési Főfelügyelet (HÍF) jogi igazgatója. Az egyetemes szolgáltatásoknál természetesen lesz minőségi előírás, amit minimálisan nyújtania kell majd mindenkinek elérhető áron.

Egyértelműen fogalmazhatunk úgy, hogy december 23-án megszűnik a Matáv monopóliuma?
– A Matáv kizárólagos jogosítványa szűnik meg a távbeszélő-szolgáltatás nyújtására.
– Egyik napról a másikra megváltozik minden?
– Természetesen nem. A Matávon kívül mások is kérhetik majd, hogy a hatóság távbeszélő-szolgáltatóként vegye őket nyilvántartásba, és ha megfelelnek a jogszabályi előírásoknak, akkor ők is jogosultak lesznek rá.
– Elképzelhető, hogy december 23-tól teljesen ismeretlen távbeszélő-szolgáltatók is megjelennek a vezetékes távközlési piacon?
– Bárki jelentkezhet, magánszemély is. A Matáv koncessziós szerződésével kapcsolatban szűnik meg a kizárólagosság. Ahol a Matávnak országos koncessziója volt (ilyen az ország nagy része), ott léphet föl december 23-tól más szolgáltató. A Matávnak is van viszont helyi koncessziója, mellette működnek egyéb koncessziós társaságok, s mivel szerződéseik később köttettek, később is járnak le. Azokon a területeken, ahol ezek a kizárólagos jogok élnek, ott majd csak a kizárólagosság lejártának időpontjától jelentkezhet más szolgáltató.
– Az országban a Matáv Rt. birtokol harmincegy primer körzetet, s e harmincegy körzetben bárki bejelentheti, hogy távbeszélő-szolgáltatást nyújt, de a fennmaradó primer körzetekben csak akkor léphet föl más, ha lejár a kizárólagossága az ott jelenleg szolgáltatónak. A liberalizációval párhuzamosan a távközlést felügyelő hatóság szervezetében is átalakul. Eddig jellemzően engedélyező típusú tevékenységet látott el, mostantól viszont a hangsúly a piacfelügyeletre kerül, az ellenőrzésre tevődik át.
– Mennyiben új a hírközlési törvényünk?
– Az új törvény egyszerre vonatkozik a postára, a frekvencia-gazdálkodásra és a távközlésre. Az előző távközlési törvény készültekor, 1992-ben is fölmerült, hogy egységesen kellene szabályozni a távközlést és a frekvenciagazdálkodást, hiszen szorosan kapcsolódó szabályozási területek. A küldemények: adatok, jelek, információk továbbítása a távközlési infrastruktúrán keresztül történik, s ezekbe nyilvánvalóan a posta is beletartozik.
– A megalakult döntőbizottság a közigazgatásban új formáció?
– Az új törvény szerint a Hírközlési Felügyeletnek három szerve van: a Hírközlési Főfelügyelet, a Hírközlési Területi Hivatal és a Hírközlési Döntőbizottság. Mindegyik önálló hatáskörű szerv, a törvény és a kormányrendelet határozza meg a feladataikat. A döntőbizottság fogja kijelölni a szolgáltatók közül azokat, amelyek jelentős piaci erőkkel rendelkeznek.
– Mi alapján?
– A döntőbizottság a piaci szereplőket, vagyis a szolgáltatókat leginkább érintő, kiemelt jelentőségű ügyekkel foglalkozik. Aki jelentős piaci erővel rendelkezik, arra pluszkötelezettségeket ró a törvény. Például az előfizetői hurok átengedésére szerződéskötési kötelezettsége van. A párhuzamos infrastruktúrák kiépítése ugyanis nem lenne kívánatos.
– Tehát ha a Matáv kiépítette az előfizetői hurkot, akkor a fogyasztó hiába választ másik telefonszolgáltatót, az nem építhet ki új vezetéket.
– Ha akar, akkor kiépíthet. De ha a Matávnak eleve rendelkezésre állnak ezek a vezetékek, miért kellene?
– Köteles a másik szolgáltatóval megkötni a Matáv a szerződést? Üzleti indokokra hivatkozva nem mondhat nemet?
– Az előfizetői hurok átengedése valójában szolgáltatás. Ezért cserébe a Matáv költségalapon kiszámított árakat határoz meg, amelyet az új szolgáltató köteles megfizetni.
– Az olyan helyen, ahol még nincs előfizetői hurok, s az új szolgáltató építi ki, az előfizető később meggondolhatja-e magát?
– Igen, ha később mégis másik szolgáltatót választ. A két cég hálózati szerződést köt, a hurkot átengedi egyik a másiknak. Senki nem diktálhat önkényesen árat, költségalapon történik annak megállapítása.
– Magyarországon hány jelentős piaci erővel bíró cégre lehet számítani?
– Nem sokra, mert a távközlési piacot négy meghatározó szolgáltatási piacra osztja a törvény: az összekapcsolási, a bérelt vonali, a távbeszélő- és a rádiótelefon-piacon kell megállapítani, hogy kik szolgáltathatnak. A döntőbizottság eldönti, közülük kik jöhetnek számításba.
– Mindenki azt remélte, hogy a távközlési liberalizációval a szolgáltatások árai csökkennek.
– Ez nem látható előre. Legalább két év szükséges ahhoz, hogy konkrét következtetéseket lehessen levonni. Azért nem várható robbanásszerű változás a vezetékes telefonárakban, mert ’92–93-tól már árliberalizáció folyik, az árszabályokat évről évre konszenzussal állapították meg, mindig a tarifakiegyenlítés volt
a cél.
– Az előfizetési díjakat hosszú ideig alacsonyabban állapították meg, mint a tényleges költségek indokolták volna. A hiányt pótolták ki a távolsági és forgalmi díjakkal. Az árliberalizáció valójában a kiegyenlítést szolgálja. Nem lehet jelentős változás, mert már nincsenek tartalékok.
– Sokan abban bíznak, hogy a verseny megszünteti az alap-előfizetési díjat, csak a telefonálás után fizetnénk.
– Erről korai nyilatkozni, valószínűleg nem így történik. Az azonban látható, hogy lesz egy egyetemes szolgáltató, amelyik megfelelő minőségű, a törvény által pontosan szabályozott távbeszélő-szolgáltatást biztosít. Ezt pedig az egész ország területén mindenkinek elérhető áron kell nyújtani.