Az emlékezés etikája

Az antiszemitizmus eredetéről folytatott értelmező vita mint a polgárosodás folyamatának megkerülhetetlen szakasza, sok megszakítással, akadozva halad előre, a benne rejlő politikai és társadalmi problematika ugyanis óhatatlanul nehezíti a gyökerek felkutatását.
Jakov Katz, a jeruzsálemi héber egyetem tanára nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy az újkori antiszemitizmus kialakulásának minden részletre kiterjedő történeti-szociológiai megközelítését nyújtsa, annak szellemi és társadalmi indítékait kutassa, retorikai fordulatait elemezze, a gyakorlati és érzelmi viszony mélyére hatoljon. Az indulat erejét boncolgatja tiszteletre méltó objektivitással, hiszen sokáig hiányzott mindenfajta társadalomtudományi kutatás, hiányos volt a történeti megközelítés is, a témaköröket többnyire mindkét oldalról túlfűtött érzelmek mosták egybe. Katz vallja, hogy az antiszemitizmusra nem elégséges a csak kultúrtörténeti magyarázat. Az előítéletek tartalma és motívuma nem csak a pszichés kiszolgáltatottsággal, a sorsközösségre való ingerült, elutasító reakciókkal magyarázható.
A zsidók és a nem zsidók világa között súlyos és terhes örökség tornyosul. Katz professzor attól a történeti pillanattól indítja kutatásait, amikor a felvilágosodás eszméinek hatására azt hihetni, hogy eltűnik a gyűlölség. Ám a korabeli vitázók kettős mércével mértek. Voltaire bárki másnál többet tett, hogy formát adjon az európai társadalomban ható racionalista áramlatnak, amely célul tűzte ki a zsidóság megítélésének javítását. A szerző az antiszemita gondolkodás társadalmi és politikai helyzetét elemzi Német- és Franciaországon kívül Ausztria történetében is, ugyanis ez utóbbi volt az első állam, amely türelmi rendeletével elismerte teljes jogú állampolgároknak a zsidó lakosokat. Az európai történelemben az is példa nélküli, hogy a reform és az emancipáció olyan közvetlen kapcsolatba kerüljön egymással, mint az 1848-as forradalomban. A Richard Wagner pálfordulásáról és esztétikai alapú, filozófiai megítéléséről írott fejezet egyike a könyv legizgalmasabb lapjainak. Kiemelt figyelmet kap a kötetben, hogy a nemzeti újjászületés és a modernizációs folyamatok árnyékában miként lesz az antiszemita mozgalom gondolatköre a liberális gondolkodás elleni fegyver, s hogyan csúszik át a pártpolitikába.
A lappangástól a nyílt ellenségességig terjedő szellemi és társadalmi kórtörténetet, a fajelmélet nyilvánosság előtti kibontakozását, a holokausztot a felelősség szempontjából tekintve nem lehet elégséges a tények felsorolása, de az ok-okozati összefüggések, az ösztönző gyűlölet indokainak feltárása sem. Új érvek alapján kell újragondolni s nyílt logikával követelni az újszerű megközelítést és ennek fényében az erkölcsi elégtételt – összegez a professzor.
A holokauszt árnyékában a német nemzetnek szembe kellett néznie múltjával, az identitás hivatalos és hétköznapi felfogásával: a rettenetes terhet tovább súlyosbította a kettészakított ország mesterséges légköre. Ebben a helyzetben a német nemzeti identitás bármilyen felfogása problematikusnak látszott, és azt a két ellenséges állam más-más bizonyítási rendszerrel próbálta legitimálni saját határai között, miközben a lelkek mélyén mindkét oldalon egyre ott munkált a kérdés: ki és mi a felelős milliók haláláért? Feldolgozható-e a bűntudat, lehet-e bárkinek is felmentést találni? Ha az emlékek megkopnak, miféle történelmi és erkölcsi mozgatóerő kell, hogy az emlékezetet ne engedje lankadni? Sokáig megválaszolatlan kérdés volt az is, hogy a szembenézés történeti, etikai vagy szociológiai szempontrendszer alapján történjék-e. Hiszen a harmadik birodalom két utódállama inkább tárgya, mint alanya volt a saját történelmének, ráadásul míg az egyik oldalon létrejött a gazdasági csoda a felejtés árnyékában, addig a másik térfélen kiüresedett, patetikus szólamok helyettesítették a valódi önvizsgálatot.
A hatvanas években az értelmiségi mozgalmak, regények és filmek hatására felkavarodni látszott az állóvíz. Mary Fulbrook londoni profeszszor könyve igyekszik számot adni arról az érzelmi erőről, a nemzettudat szociális és politikai jellemzőiről, amelyek szerepet játszhattak az évtizedeken átívelő mítoszteremtésben, a múltról, közös sorsról és közös emlékezetről szóló kollektív eszmecserében. Gazdagon dokumentált tanulmánykötetét naplókkal, interjúkkal, korabeli beszédrészletekkel, memoártöredékekkel teszi vonzó, izgalmas olvasmánnyá, de teljesíti azt az elöljáróban kitűzött feladatát is, hogy ennek az esetnek a példáján teremtsen meg olyan módszert, amelynek segítségével más népeknél is el lehet végezni a nemzeti identitás kérdésének vizsgálatát.
Két fiatal magyar történész is a huszadik század e nehezen feldolgozható korszakát választotta tanulmányának tárgyául, igaz, annak kevéssé ismert, mostohán kezelt történését. Az úgynevezett zsidó aranyvonat csak egyetlen, ám jelentőségén messze túlmutató része a gazdasági megsemmisítés folyamatának. A kifosztás a maga fizikai megjelenésében eddig nem kapott a súlyának megfelelő figyelmet a szakirodalomban. A levéltári anyagok segítségével a két kutató összegzi a „legalizált rablások” szakaszait, nyomon követi az aranyvonat és a többi rablott érték sorsát, amelyeknek útja akár a tengerentúlra is elvezethetett, és évtizedekre szóló nyomot hagytak maguk után. A kötet második része a különös, többarcú SS-tiszt, Kurt Becher életével és személyiségével foglalkozik, s jóllehet a történet több ponton még mindig homályban marad, a kutatások ismeretében ma már elmondható, hogy Becher egyszerre volt cinikus bürokrata és az embermentő alibiszerepében tetszelgő, gátlástalan harácsoló, aki életekkel üzletelt.
E három kötetben az egymásba fonódó, nagy kifejezőerővel bíró és máig ható történelmi, elméleti és erkölcsszociológiai kutatások eredményei összegződnek, és késztetnek nem a keserves emlékek felkavarására, hanem értő és avatott továbbgondolásra.
(Jakov Katz: Az előítélettől a tömeggyilkosságig. Ford.: Pelle János. Osiris Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 2180 forint. Mary Fulbrook: A német nemzeti identitás a holokauszt után. Ford.: Valló Zsuzsa. Helikon Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 1980 forint. Kádár Gábor – Vági Zoltán: Aranyvonat. Osiris Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 1500 forint)