Ellentét vagy megegyezés?

A hit és a tudás viszonya az európai, zsidó-keresztény kultúrkörben élő ember számára sokak szerint ellentmondásokkal teljes. A történelem során előfordult, hogy a hit, illetve a vallás nevében fellépők emberei és intézményei akarták befolyásolni a tudományos megfigyelések eredményeit, de arra is számtalan példa akadt, hogy tudományos észrevételekkel érvelve akartak a hit végső tapasztalatára vonatkozó kijelentéseket tenni. Ráadásul e két nézet kereszttüzében kialakult egy olyan megközelítés is, amely szerint e két megismerési mód nem azonos valóságokra irányul, más szóval: a világ nem egységes. De nehezen tartható az az álláspont is, amely szerint a Teremtő és teremtett azonos.

Vizi E. Szilveszter: Előbb-utóbb minden természettudós beleütközik abba a problémába, hogy a kor tudományos színvonalán egy-egy kérdés megválaszolása lehetetlen. A kutató kénytelen a hit eszközéhez nyúlni, hogy továbbléphessen. Így válik a hit a természettudományos gondolkodásnak is valamilyen értelemben részévé. Természetesen a hit nem csak vallásos meggyőződést jelent, hiszen az ateista is hisz abban, hogy nem hisz semmiben. Ez hozzátartozik az emberi agy működéséhez. De hitre van szükségünk például ahhoz is, hogy az irracionális számokat vagy a végtelen fogalmát elképzeljük. Nem véletlen, hogy a nagy természettudósok többsége hisz Istenben. Nagyon érdekes, hogy mindez a (volt) szovjet csillagászok mintegy nyolcvan százalékára igaz. Karl Popper, egy szuperliberális filozófus és Sir John Eccles, a római Szentszéki Akadémia tagja együtt írt egy könyvet, amelyben pontosan meghatározták, hogy van szellem és test – ez a két tudós együtt egy idealista, hívő koncepciót fogalmazott meg. A „Mind and Body”, a test és szellem descartes-i dualizmusa természetszerűleg filozófiai kérdés, de a természettudomány szempontjából is meghatározó jelentőségű. A tudomány lépésről lépésre tárja fel a mindenség titkait, egyre fantasztikusabb összefüggéseket ismer fel. És felmerül a kérdés: mindez véletlenül jött-e létre? Az ember eljut oda, hogy egy csodálatos alkotásról van szó, és itt belép – vagy nem lép be – a hit.
Magyar Nemzet: A zsidó-keresztény vallás a mindenség lenyűgöző voltáról egy személyes alkotóra aszszociál, és ilyenformán ez a hit jelentősen eltér az irracionális számok elfogadásához szükséges hittől. De vannak a keresztény hagyománynak olyan sajátosságai is, amelyek nem közelíthetők meg a természettudomány eszközeivel. Ilyenek az Ó- és Újszövetség csodái, mint például a vízen járás.
Lukács Béla: A modern fizika, azt kell hogy mondjuk, sokkal megdöbbentőbb dolgokat is állít, mint ami a vízen járás lehet számunkra. Elsősorban a véges és a végtelen, a tér és az idő kérdésében. Persze a bölcselet sok tekintetben megelőzte ezeket a megállapításokat. Szent Ágoston mondta például, hogy a világot Isten nem az időben, hanem az idővel együtt teremtette. Ez az elgondolás lényegében megfelel Einstein általános relativitáselméletének. A színpad ugyanabban a pillanatban jelent meg, mint a benne lévő anyag, és az idő is azóta ketyeg. Volt egy pillanat, amikor a világ anyagának sűrűsége és hőmérséklete végtelen nagy volt. Azt szoktam mondani, hogy 13 milliárd évvel ezelőtt, de 13-tól 16 milliárd évig lehetséges a mérési hiba miatt. És az általános relativitáselmélet szerint amikor a világ végtelenül sűrű volt, még nem beszélhetünk időről. Mert az idő, ez az állandó ketyegés csak akkor létezhet, ha van, ami ketyeg. A megdöbbentő azonban a végtelen, illetve az, hogy ez a végtelen véges idővel ezelőtt létezett. Ebből csodálatos dolgok következnek, mert rengeteg filozófiai probléma, amely több ezer éven keresztül emésztette az embereket, mára már nem létezik. A XIX. században az okozott állandó fejtörést, hogy ha a megmaradási tételek következtében a világ végtelenül öreg, akkor miért nem rohadt teljesen szét, miért nem látjuk, hogy nagyon öreg. Nekem semmilyen problémát nem okoz annak elképzelése, hogy a világ 13 milliárd évvel ezelőtt végtelen sűrűséggel megjelent. Még csak azt sem mondhatom, hogy a semmiből, mert előtte nem volt semmi, idő sem. És akkor éppen a vízen járás legyen hihetetlen és érthetetlen és a Biblia számtalan, természettudományosan megmagyarázhatatlan jelensége?

Magyar Nemzet: Lehetséges, hogy a hosszú ideje meglévő mesterséges szembenállás épp napjainkban tűnik el?
Vizi E. Szilveszter: A katolikus egyház részéről az utóbbi időben nagyon jelentős lépések történtek. Ha a vallás és a tudomány viszonyát nézzük, érdemes elolvasni II. János Pál Fides et ratio kezdetű enciklikáját, amiből kitűnik, hogy a katolikus egyházfő a XXI. században a tudományt és hitet tartja a megismerés két legfontosabb eszközének. Ez a gondolat először Aquinói Szent Tamásnál jelenik meg, ő próbálta az értelmet a hittel összeegyeztetni, illetve az egyikkel a másikat kiegészíteni. Ez egy fantasztikus kísérlet, ezért van nagy reneszánsza Szent Tamásnak. Hit kell ahhoz is, hogy elfogadjam, amit ma már a világ keletkezéséről tudunk: hogy a semmiből lett a valami. A természettudomány közvetlen tapasztalások révén jut el a részleges igazságig. A hit közvetetten jut el ide. A természettudományos gondolkodásmódot a modern kor kezdi kiegészíteni a hit igazságaival.
Magyar Nemzet: Mi lehet az oka annak, hogy a keleti kultúrkörben a természettudományok nem tudtak olyan hatékonyan fejlődni, mint Nyugaton, és talán ennek következményeként nem jelentett igazi problémát a hit és a tudás kölcsönhatása sem?
Vizi E. Szilveszter: Az én elgondolásom szerint ennek a különbözőségnek a nyitja a zsidó-keresztény kultúra szempontjából kulcsfontosságú tízparancsolat természetében rejlik. A nyugati kultúrkör igen szerencsés, mert a tízparancsolat igen-nemben gondolkozik. Az indiai vagy szanszkrit etikákban nincs lehetőség az ilyen határozott, kizárólagos választásra. Nem filozófiáról beszélek. A természettudományban pedig igen-nemmel működik minden. Ez nevetségesen egyszerű, de igaz. Az indiai vagy távol-keleti gondolkodás alapján nem lehetett természetes úton kifejezni, leírni a világot, mert ha szembekerültek egy problémával, akkor elkezdtek egy kompromisszumos választ keresni, filozofálni, és megelégedtek azzal, hogy nem adtak választ. De a tudományos megfigyelés szempontjából döntő volt a „Nihil est in intellectum, quod non prius fuerit in sensu” felismerése, vagyis hogy nincs semmi az értelemben, ami előzőleg ne lett volna meg az érzetekben. Tapasztalás nélkül nincs megismerés. Ezzel a kijelentésével Szent Tamás meghatározta az európai gondolkodásmód fejlődésének irányát.
Lukács Béla: A két gondolkodásmód közötti különbözőséget egy saját példával is alá tudom támasztani. Egy alkalommal elolvastam két indiai társaságnak egy-egy relativitáselmélet-cikkét, majd írtam egy harmadikat. Az egyik hindu társaság a másik hindu társaság megoldását tovább akarta fejleszteni, és elvégzett valamit, amiről azt állította, hogy általánosítása az első megállapításnak. Nem az általánosítása volt: az indiaiak, bár kollégák voltak, és valószínűleg tudományos szempontból ugyanabban a gondolatkörben nőttek fel, mint én, de nagyon eltérő eredményekre vezettek a nyelvi és a társadalmi különbözőségek. Nem tudták megfogalmazni, hogy mi az az általánosítás. Számomra az általánosítás olyan osztály, amibe az előző beletartozik és még más is. Az ő elgondolásuk szerint a két megoldáscsoportnak volt egy kis közös része, de a két halmaznak a részei egyébként teljesen mások voltak, és a másodikban több volt.
Magyar Nemzet: De biztos-e az, hogy a természet leírásához leginkább adekvát a matematika nyelve, a digitális „igen-nem” gondolkodás, ami ezek szerint a tízparancsolat szerves következményének is tekinthető.
Vizi E. Szilveszter: Egyrészt az emberi agyban nemcsak digitális kapcsolatrendszerek vannak, hanem analóg rendszerek is. Neumann János szerint az emberi agy nem csak a matematika nyelvén beszél, ezért az embernek mindent le kell fordítania a saját nyelvére, hogy megértse a természet titkait.
Magyar Nemzet: Az utóbbi időben egyre-másra jelennek meg tudományos cikkek, amelyek pusztán agyi funkcióként próbálnak értelmezni különböző vallási élményeket. Ezt sokan az istenlétezés cáfolataként értelmezik. Mondhatjuk-e, hogy a hit az evolúciós fejlődés egy korai szakaszában kialakult képessége az embernek, egy ma már túlhaladott, „rajtunk maradt” agyi modul?
Vizi E. Szilveszter: Az istenhitnek nincs közvetlen tapasztalati tartalma. Ez tény. De közvetett van. Először is le kell szögezni, hogy a hit, éppúgy, mint a nyelv- vagy a zeneérzék, csak az emberre jellemző tulajdonság. Az öröklődésnek nemcsak az energia- és anyagáramlás, hanem az információáramlás is a lényegéhez tartozik. Az ember generációról generációra átörökítheti a hitet mint információt. Én úgy gondolom, a hit egyidős az emberrel. A rítus még az állatvilágra, a kutyákra is jellemző lehet. A hit azonban tudatos dolog. Megdöbbentő, hogy mennyivel többet tudunk a minket körülvevő világról, mint saját magunkról. Az amerikai kongresszus egyébként 1990-ben az agykutatás évtizedévé nyilvánította a század utolsó évtizedét, éppen azért, mert a megismerés eszközéről nagyon hiányosak az ismereteink.
Lukács Béla: Ez természetes, hiszen a megismerés eszközével kellene megismernünk a megismerés eszközét. Ehhez képest a holdra szállás egyszerű művelet volt, mert ott csak néhány fizikai törvényszerűséget kellett ismerni és kiszámítani. Az agyműködés megismerése ennél sokkal bonyolultabb, különösen a vallás és hit agyi szerepének feltérképezése. Úgy tudom, létezik olyan agykutatói álláspont, mely szerint az emberi agynak hármas szerkezete van, amely valószínűleg megfelel a fejlődés három fokának. Az egyik rész azonos a hüllőkével, a másik az ősemlősöknél fejlődött ki, a harmadik csak a majmoknak és az embernek van. Az ősi, egyszerű népeknél megjelenő vallásos szertartások, ismétlődő rítusok az agy primitívebb működését igénylik, a hüllőagy produkciói. A hit olyan funkció, amely a harmadik szektorba tartozik. Két nem tudatos agyrészünk van. A vallásos gyakorlat tehát még legalább két szint működését feltételezi.
Magyar Nemzet: És mi az a plusz, amit az ősemlősagy ebben a vonatkozásban a hüllőagyhoz hozzá tud adni?
Lukács Béla: A szeretet. Ez jellegzetes emlőstulajdonság. A hüllőnek erre nincs szüksége, mert a szeretet evolúciós gyökere az ivadékgondozásban keresendő. A hüllő a tojást egyszerűen otthagyja a meleg földben, s az majd kikel magától, nem kell foglalkozni vele. A harmadik fokozat az értelemmel, tehát a nagy agykéreggel megfogott hit. Ennek nyoma sincs az állatvilágban. És nagyon sok vallásban csak csökevényesen van meg. A zsidó-keresztény vonalnak itt volt egy nagy áttörése, az ószövetségi idők vége felé. Nézzük Jézus bizonyos tanításait, amelyekben egyszerűen a tudatos szférába emeli a szeretet parancsát. Ez a szeretet imperativusa. A bibliai korok időszakának elején nemigen volt szükség a szeretet parancsának hangsúlyozására, mert egy nemzetségi társadalomban fölösleges tanítani, hogy szeressük egymást, hiszen a család tagjai úgyis összetartoznak. De a nagyobb települések, városok kialakulásával olyan emberek kerültek egymás közvetlen közelébe, akik semmilyen rokonságban nem álltak egymással. Jézus azt mondta, szeressük azt is, aki tőlünk távolabb áll – még az ellenségeket is –, pedig ez biológiailag egyáltalán nem magától értetődő.
Magyar Nemzet: Ez lenne tehát a hit fejlődésének evolúciós elmélete. De nem mondhatjuk-e azt, hogy a hit és a tudás, a tudományos kutatás, bár egyaránt az igazság megismerésére törekszik, más agyterületeket mozgósít?
Lukács Béla: Az agykutatók szerint a jobb és a bal agyfélteke különbözőképpen működik. A bal félteke lineárisan, számolni tud például. Elindul valahonnan, és egy bizonyos irányba tart. A jobb félteke szinte nem képes számolni, alig tud beszélni, viszont lóugrásban is képes haladni, tehát abban van az intuíció. Egy teljesen bal féltekés ember valószínűleg rosszul érezné magát, és bizonyára egy jobb féltekés is, csak őt meg se tudnánk kérdezni a hogylétéről, bár vannak adatok, hogy a két félteke átveheti egymás működését. Ha viszont a két félteke „beszélhet” egymással, együtt határozzák meg a célokat, akkor abból feltehetőleg egy rendkívül harmonikus emberi lény lesz. Van egy doktoranduszom, aki azt állítja, hogy képes erre. Nincs szüksége semmilyen technikára a két félteke kiegyensúlyozásához. Néhány héttel ezelőtt természetgyógyászoknak tartottunk fizikai továbbképzést, és a hölgy a naprendszer keletkezését adta elő nekik, éspedig úgy, hogy nemcsak elmondta, hanem el is táncolta az eseményeket. De tánc közben ismertette a legfrissebb naprendszer-keletkezési elméletet is. Ez a jobb és bal félteke egyidejű használata. Úgy tűnik, nekimehetünk ugyanannak a problémának a rideg tudás módszerével, és megérthetjük a jobb félteke aktív közreműködésével is. Ha ez a két rész, a jobb és a bal agyfélteke „beszélő viszonyban” van egymással, akkor ez a hit és a tudás egységét is modellálhatja.
Vizi E. Szilveszter: Az emberi tudás ethosza az igazság keresése. Tudatában vagyok, hogy a teljes igazságot nem leszek képes megismerni. Az ember minél mélyebbre hatol, annál több ismeretlennel találkozik. Ez így volt mindig, és így van ma is. Azt hiszem, nyugodtan ki lehet mondani: a XXI. század legfontosabb feladata, hogy a természettudomány módszertanát a hit igazságaihoz közelítse.