December 15-ig jutalmat kapnak a vámosok, mert teljesítették a premizálás feltételeként előírt bevételeket. Szeptemberben még úgy tűnt, hogy nem lesz meg ez az eredmény. Minek tudható be a siker?
– Munkatársaimmal akkortájt megnéztük a bevételi statisztikákat, majd úgy döntöttünk, hogy még szigorúbbá tesszük az ellenőrzést például az extrakönnyű fűtőolaj, illetve valamennyi jövedéki termék esetében. A fűtőolaj-forgalmazókat huszonnégy órás megfigyelésnek vetettük alá, ezt gyakorlatot napjainkban is folytatjuk, s a termék útját egészen a végfelhasználóig nyomon követjük. Az intézkedés nyomán az átcsoportosított létszám közvetlenül bevételt nem szedett be, de a korábban tapasztalt bevételi forgalomkiesés megszűnt.
– Pontosan mekkora bevételt kellett elérniük, s az év végéig a büdzsébe mekkora befizetést valószínűsítenek?
– A feltétel az volt, hogy november 30-ig az éves vámbevételek, valamint a fogyasztási és jövedéki adók 89 százalékát teljesítsük. Ezzel az elvárással szemben a vámbevételek közel 91 százalékát realizáltuk a múlt hónap végéig, hiszen a jutalomhoz előirányzott 128,6 milliárd forintból már beszedtünk 116,7 milliárd forintot. A fogyasztási és jövedéki adók teljesítése is meghaladta az előirányzott 533,2 milliárd forint 89 százalékát, hiszen a 11 hónap alatt 490,8 milliárd forintot szedtünk be. A pénzügyminiszter jóvoltából két feltétel között választhattunk: vagy a vámbevételeknek, illetve a fogyasztási és jövedéki adóknak kellett teljesülnie, vagy ezek együttes összesített bevételének. Utóbbi esetében mintegy öt-milliárd forinttal volt alacsonyabb a mérce. Hangsúlyozom azonban, hogy mi a magasabb elvárásnak is meg tudtunk felelni. Az előző évek statisztikája és gyakorlata alapján az éves terv teljesítve lesz, s várhatóan 1946 milliárd forint összbevételt fogunk elérni, amivel a költségvetés legnagyobb befizetői vagyunk.
– A jutalomból jut majd a határon szolgálatot teljesítő vámosoknak is?
– Összesen – járulékok nélkül – 2,9 milliárd forintot oszthatunk szét a közel 8000 kollégám között. A 2001. évet a végrehajtó szolgálat évének nyilvánítottuk, így most a jutalmazás során elsősorban azok részesülnek nagyobb jutalomban, akik nap mint nap a „fronton” teljesítenek szolgálatot, másodsorban a középvezetők, míg végezetül, de nem utolsósorban a felsővezetők is. Munkatársaim áltagosan háromhavi bérüknek megfelelő prémiumhoz juthatnak, míg az alacsonyabb fizetésű végrehajtó állomány legalább 4-5 havi bért kaphat.
– Akkor ma már presztízse van a vámos hivatásnak?
– Igen. Az elmúlt évek, évtized gyakorlatával szemben a munkánkat megbecsüli a kormány. A teljesítményarányos jutalmazási rendszeren túl a testület tagjai a nyár folyamán jelentős, mintegy 70 százalékos bérfejlesztésben részesültek, ami jövő januártól további 30 százalékkal emelkedik. Ezekkel az intézkedésekkel megállítható az elmúlt időkre már jellemző elvándorlás.
– Önt mostanában kevésbé támadják, bár ez nem mindig volt így.
– Igen, sőt a politikától is folyamatosan kaptam támadást. Ez főleg az az időszak volt, amikor a cigarettaügyeket megszigorítottuk. Egyes politikusok nyíltan támadtak, mert szerintük a cigarettakérdés szociális ügy. Ezt viszont mi nem tudtuk elfogadni. Míg ez nyílt támadás volt szemtől szembe, addig más vonalon névtelen leveleket kaptam sorozatban, hogy menjek el nyugdíjba, mert különben… Ilyen levelet azonban bárki írhat. Az már inkább sajnálatos, hogy ezt egy napilap le is közölte. A támadások egyébként minden esetben alaptalannak bizonyultak. De nemcsak engem, hanem valamennyi vezetőtársamat feljelentették. Ezeknek a támadásoknak csakis egy célja van, mégpedig hogy ellehetetlenítsék a szolgálatot.
– Már az is szerepelt a „műsoron”, hogy ön őshonos állatfajokat tart, és azt sugallták, vajon miből?
– Én egy jól fizetett köztisztviselői karhoz tartoztam és tartozok. Az elmúlt évtizedben munkám elismeréseként kapott jutalomból valóban állatokat vásároltam, de ezek mind csakis legális pénzekből származnak. Ráadásul az életemet nem ma kezdtem. Nem járok egzotikus szigetekre, akkor meg miért baj, ha van egy hobbim? Szerintem minden köztisztviselőnek gazdálkodnia kellene, mégpedig azért, hogy saját bőrén is tapasztalja a szabályozók hatásait.
– Ön mindhárom ciklus alatt parancsnok volt.
– Igen, de 1994–98 között eléggé megingott a székem. Mivel azonban eredményeink akkor is jók voltak, így Bokros Lajos pénzügyminiszternek nem volt indoka a leváltásomhoz, így miniszteri biztost nevezett ki fölém, Pitti Zoltán személyében. Megmosolyogtató, de én vagyok az egyetlen köztisztviselő, akinek ugyanabba a beosztásba két kinevezési okmánya is van, mégpedig úgy, hogy közben nem volt felmentve.
– Igen, de ön ekkortájt elment két hét szabadságra, s állítólag a bevételek csökkenni kezdtek.
– Ez így történt, mert a szervezet érezni kezdte, hogy igazából nincs vezetője. Visszatértem, majd ismét rendes kerékvágásban mentek a dolgok. Ez egyébként a legjobb védekezés is. Ez az új szervezeti felépítés aztán éppen úgy elhalt, mint az állam a tudományos szocializmusban. Egyébként 1998-ban is voltak olyanok, akik úgy gondolták, jobb ha abbahagyom.
– És mikor hagyja abba?
– Azt gondolom, hogy a parancsnoki beosztás betöltésében legfontosabb a bizalom. Ezért én akkor megyek nyugdíjba, amikor a főnököm azt mondja, vagyis ha bizalmat vesztek. Úgy érzem azonban, hogy szakmai alapokon nyugvó munkámmal erre nem szolgáltam rá.
– Önt megkeresve sokan hivatkoznak politikai kapcsolataikra?
– Igen volt erre példa, de az elmúlt három és fél évben ennek sosem volt alapja.
– A vám- és pénzügyőrség évek óta hozza a bevételt. Ön szerint meddig lehet megfelelni az elvárásoknak?
– A híresztelésekkel ellentétben az ország gazdasága jól működik. Amíg ez így van, addig a bevételeket teljesíteni tudjuk. Amenynyiben azonban hanyatlás következne be a gazdaságban, azt mi is megéreznénk. Érdekességként mesélem el, hogy például az árvizek is nyomon követhetők bevételeinkben, hiszen amikor a víz elöntötte a termőterületeket, és a munkagépek nem kezdhették el a munkát, annak közvetett hatása a jövedéki bevételi számlán is meglátszódott. Ezt követően, a víz levonulása után a munkák megkezdésével hízni kezdett bevételi számlánk. A követelmények értékelése során látni kell, hogy a velünk szembe támasztott elvárás egy precíz számítási munkának az eredménye, amely teljesítéséhez azonban nekem és valamennyi kollégámnak is keményen meg kell dolgoznia.
– Beszéljünk egy kicsit a rendészeti tevékenységükről. A tranzitforgalomban behozott kábítószerek felderítésében nyomozati jogkört szeretnének. Hogy áll ez az ügy?
– Európában a szárazföldi drogcsempészet aránya az elmúlt években jelentősen megnőtt, s a forgalom nagy része közúton zajlik. Két folyosón, a „selyemútvonalon”, valamint a „balkáni útvonalon” érkezik a drog hazánkba. Mi utóbbit hatékonyan megszűrjük, amelynek eredményeképpen a nagylaki vámhivatal a drogfelderítésben évek óta a harmadik helyen áll Európában. A sikerek a kockázatelemzési módszerünknek, valamint a bármikor mobilizálható egységünknek is köszönhető. Ez irányú munkánkat a bolgár és a görög kollégákéval együtt a nemrég Budapesten tartott nemzetközi vámnyomozó-szolgálatok konferenciáján is elismerték a résztvevők. A külföldről származó kábítószerek 80-95 százalékát a határvámhivataljaink derítik fel. A nyomozati jogkör lehetővé tenné, hogy ne csak a sofőrt, a futárt fogjuk el, hanem a főnököket is. A gyakolat azt mutatja, hogy nem egy járművet indítanak útnak a csempészek. A mai lehetőségeink alapján a drogos kamionokat elfogjuk a határon, de egy-kettő vélhetően átsiklik az ellenőrzésen. Ha nyomozati jogkörrel rendelkeznénk, akkor a járművet tovább engednénk, majd mikor belterületen ismét együtt lennének a járművek, akkor csapnánk le. A kérdésben a korábbi merev álláspontokkal szemben, ma már némi elmozdulás tapasztalható. Én nagyon bízom benne, hogy ezt a jogkört is megkapjuk. Komoly problémát jelentenek a kábítószert a szervezetükben csempészők, a nyelők is. Mi ugyanis az ügyben törvénysértés követünk el, ha az illető mégsem nyelt „anyagot”, és mégis bevisszük a kórházba. Ezért, ha bizonytalanok vagyunk, akkor inkább elengedjük az illetőt. Volt egy eset, amikor egy külföldi állampolgárt Ferihegyen továbbengedtünk, majd szóltunk a rábafüzesi kollégáknak, hogy nézzék meg ők is a személyt. A határszakaszon lévő kollégák megfogták, s bevitték a kórházba. Addigra már az illető nagyon rosszul volt, s egy-két kapszula el is hagyta a szervezetét.
– Igaz az, hogy egyre több kábítószercsempész a cigarettaüzletben is érdekelt?
– Igen, igaz. A cigarettacsempészet komoly probléma. Ez évben már 800 ezer karton cigarettát foglaltunk le, közel hárommilliárd forint értékben.
– Ön korábban azt javasolta, hogy a lefoglalt cigarettát a dohánygyárak dolgozzák fel újra, vagy értékesítsék. Mi van ezzel az ötletével?
– Soha nem gondoltam, hogy ekkora mennyiségeket foglalunk le. A dohánygyárakkal tárgyalva belátom, hogy az újbóli felhasználás nem járható út. Ugyanis, ha a lefoglalt dohányt piacra dobnák, az tönkretenné a magyarországi dohánygyárakat.
– Magyarország uniós csatlakozásával a dohánytermékek drágulni fognak, mert megnő az adótartalom. Ez nem fog nagyobb mértékű csempészetet generálni?
– Nemrég írtam egy levelet a pénzügyminiszter úrnak, s abban azt vetettem fel, hogy e kérdés-ben derogációt kellene kérnünk, úgy, ahogy azt a szlovákok is megtették.
– Nyár közepétől a jövedéki törvénysértőket nemcsak pénzbírsággal sújtják, hanem börtönbüntetésre is ítélhetik. Ön szerint ez menynyiben visszarettentő erő?
– Amíg ez csak szabálysértés volt, mindig akadt olyan, általában hajléktalan ember, aki megfelelő javadalmazás ellenében magára vállalta a cselekmény elkövetését. Most, hogy börtönbe is kerülhetnek érte, szinte kámforrá váltak a felajánlkozók. Ez pedig azt jelenti, hogy a törvényi szigorítás eredményes volt.
– Novemberben és e hónapban többszörös mennyiségű személygépkocsit hoznak be a határon magánforgalomban, illetve a kereskedők. Ez annak tudható be, hogy januártól változik a használt autók importszabályozása. Mit fog ez jelenteni?
– Sokan a vámérték megállapításául szolgáló számlára a valós értéknél jóval alacsonyabb értéket írattak. Ez azt eredményezte, hogy a Nyugatról behozott autók jelenleg még a vámmal együtt is olcsóbbak, mind a belföldön vevőre váró használt járművek. Az elmúlt időszakban jogvitáink voltak a számlaérték miatt. Problémát jelentett az is, hogy ellenőrzésünk során az eredeti adásvételi számlákat a németektől meg tudtuk szerezni, ám például a svájciak többnyire elutasítóak voltak. A piac erre rájött, s később már csak az alpesi országból, vagy valamelyik nem uniós tagállamból hoztak be a kocsikat. Jövő hónap elsejétől, amennyiben a használt autók importjánál a számlaérték és az Eurotax-katalógus értéke közötti különbség a 50 százalékot meghaladja, akkor automatikusan a katalógusárat vesszük figyelembe.
– Szeptember 11-e, az Amerikai Egyesült Államokat ért terrortámadás óta változott-e a munkájuk, és ha igen mennyiben?
– A vizsgálatok során eddig a fegyvert, a sugárzó anyagokat kellett figyelemmel kísérnünk. Most azonban az olyan veszélyes anyagokat is kiemelt figyelemmel kell kezelnünk és kísérnünk, amelyek alkalmasak mérgező anyag előállítására.
– Évek óta húzódik a vonalkódos áruellenőrzés megvalósítása. Mikor lesz ebből valami?
– Ez még valóban nem működik, azonban megvalósult egy másik régi vágyunk, a papír nélküli vámkezelés, az informatikai árubejelentés rendszere. A vártnál kevesebben éltek ezzel a lehetőséggel, vélhetően azért, mert több cégnek nincs még megfelelő informatikai infrastruktúrája. A vonalkódos áruellenőrzés és adattovábbítás, véleményem szerint 2003-ra megvalósulhat.
Arnold Mihály. Bakonypéteren született 1945. március 12-én; Szigetváron érettségizett, majd anyagbeszerzőként dolgozott; 1972 óta dolgozik a vám- és pénzügyőrségnél. 1983-ban szerzett diplomát az Államigazgatási Főiskolán. A szervezet ellenőrzési főosztályának 1991-ben lett a vezetője; 1992-ben a VPOP parancsnokhelyettese, majd parancsnoka lett. Altábornaggyá 1995-ben nevezték ki. Nemzetközi szaktekintély: évekig tagja volt a Vámigazgatások Világszervezete politikai bizottságának. A Magyar Vitorlázó Szövetségnek 1999 óta társelnöke.
J D Vance
J. D. Vance: Oroszország jelentős engedményeket tett az ukrajnai rendezés érdekében
