Tavasszal, amikor a parlament az egységes hírközlési törvényt tárgyalta, még lehetett reménykedni abban, hogy ha frissek vagyunk, és élünk a lehetőségekkel, akár már karácsonykor olcsóbban hívhatjuk vidéki rokonainkat. Pedig aki figyelmesen elolvasta a Magyar Nemzetben is megjelent törvényt — a birtokon belül levő és a várukat ostromló alternatív szolgáltatók minden bizonnyal meg is tették —, annak számára már a nyáron világossá válhatott, hogy a verseny jó esetben is csak 2002 áprilisában, májusában indulhat be. Igaz ugyan, hogy a kormánytöbbség tartotta magát Stumpf István ígéretéhez, hogy „nem hagyják szétbombázni a tervezetet”, tehát az alapszabályozások a várakozások szerint alakultak, mégis, a dátumokkal sikerült kitolni a verseny kezdetét. Mert — ahogy azt Frischmann Gábor, a Hírközlési Felügyelőség, valamint a szolgáltatók közötti viták lezárására és bizonyos hatósági intézkedések megtételére hivatott döntőbizottság elnöke elmagyarázta az Országgyűlés Informatikai Bizottsága november 23-i ülésén — az összekapcsolási referenciaszerződéseket a törvény hatálybalépését — december 23-át — követően lehet, és legkésőbb harminc nappal kell benyújtani. A nélkül pedig nincs alternatív telefonszolgáltatás. Sőt ha egy újonnan belépő telefontársaságnak véletlenül már lenne összekapcsolási szerződése a korábbi konceszsziós szolgáltatóval egymás hálózatának nagykereskedelmi áron történő használatáról, a szolgáltatást akkor is csak a bejelentés után harminc nappal kezdheti, és bejelentést a hivatal először december 23-án fogad be.
Hiába lesznek meg tehát időben legalább a december 23-i hatálybalépéskor feltétlenül szükséges kormány- és miniszteri rendeletek, ahogy azt Dessewffy Anna főcsoportfőnök valószínűsítette az Országgyűlés Informatikai Bizottsága előtt, a verseny indulására még várni kell. Illetve elképzelhető, hogy a Vivendi (vagy V-com) mint a piac egyik meghatározó szereplője (amely már egész oldalas hirdetésekben hívja fel az újságolvasók figyelmét a liberalizálásra) belekezd valamibe, de biztosat erről nem tudhatunk.
Arról viszont lehetnek balsejtelmeink, hogy mit jelent számunkra a gyakorlatban az ártörvénynek az egységes hírközlési törvénnyel együtt megszavazott internetár-meghatározási szabálya. Eszerint az internetszolgáltatás távbeszélő-hálózaton keresztül történő elérésének hatósági árát a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter állapítja meg. Ezt a rendelkezést azzal együtt érdemes vizsgálni, mely szerint ugyanaz a miniszter állapítja meg az internetszolgáltatás távközlőhálózaton keresztül történő nyújtása esetén a távközlő-szolgáltatás díjának azt a hányadát is, amelyet a távközlési szolgáltató átad az internetszolgáltatónak.
Ha azt vesszük alapul, amit Molnár Gyula az informatikai bizottság ülésén kérdésében állított, nevezetesen, hogy a Matáv szerint percenként három forint az internetes kapcsolat költsége, akkor az internetezés jövőre biztosan drágább lesz, mint óránként száznyolcvan forint, hiszen az internetszolgáltatónak is kell jusson valami. Egyébként ezzel a bevételmegosztással amúgy is baj lesz, mert az internetszolgáltatók sorra adják be a derekukat a túlsúlyban lévő Matáv követelésére, és fogadják el, hogy nem a Matáv juttat nekik a percdíjból, hanem majd ők számláznak a 06-51-xxx-xxx-re érkező internetes behívások után, és befizetik a Matáv kasszájába a neki járó részt. Ez nyilvánvalóan jócskán megdrágítja majd az internetezést, hiszen a mostani havi átalányról át kell állniuk a percdíj mérésére és számlázására. Igaz, hogy a Matáv előfizetői számlázási rendszere minderre képes — amint arról mindenki meggyőződhet, aki internetezni szokott, csak meg kell néznie a telefonszámláját —, de miért ne élne a még meg nem nevezett domináns szolgáltató az ereje adta lehetőségeivel. A távközlés piacosításának tehát — hogy összefoglaljuk, ami kinéz — az első hónapokban a telefonálók hasznát nem fogják látni (reméljük, a Mindenkinek csomag megszűnésében vagy az előfizetői díj és a kapcsolási díj emelkedésében jelentkező kárát sem), az éjszaka a százötven forintos átalányt kihasználó, otthonról internetezők költségei viszont jelentősen megemelkedhetnek. Hacsak eszébe nem jut az illetékes ármegállapító hatóságnak, hogy többször, komolyan elkötelezte magát és a kormányt az információs társadalom támogatása mellett.
Tűzfalcsoport
Női börtönbe vonulhat egy német neonáci
