Levelek Pestről és Budáról

BOÓR VILMOS (BUDAPEST): Engedjék meg, hogy néhány sorban reflektáljak Dobay Miklós a lap december 3-i, a Pest-Buda mellékletben megjelent hozzászólásához az országzászló és a Szabadság-szobor ügyében.
Ami az országzászlót illeti, annak a Kossuth téren való elhelyezése – gondolom – ugyancsak „józanul gondolkodó magyar emberek” döntése alapján alakult így, hiszen ez a csodálatos tér, Rákóczi és Kossuth szobrá-val van olyan méltó hely, mint a Szabadság tér, ahová viszont minden logikusan gondolkodó magyar ember szerint is – úgy vélem – inkább a Szabadság-szobor illenék.
Ami pedig magát a szobrot illeti, a leegyszerűsített változat nem lealacsonyítást jelent, ellenkezőleg: a mellékalakok közül csupán a haldokló honvédet a karjában tartó asszony – a magyar piéta – előtérbe helyezése éppen azt van hivatva hangsúlyozni, hogy a 48-as honvédek az egyedül jogos, védekező háborúban harcoltak a nemzetet megtámadó elnyomók ellen. (Hogy ehhez még egy gyakorlati előnyt is hozzáfűzzek, a szobor másolata így, a többi mellékalak nélkül, olcsóbban is kivitelezhető lenne.)
Hogy a szovjet emlékműnek hol lenne méltóbb helye, azt döntsék el az illetékesek. Egy azonban bizonyos: a Szabadság téren való meghagyása megcsúfolása a szabadságnak és a nemzetnek, és ebben – úgy hiszem – minden magyar ember egyetért és együttérez velem.
*
DOBAI MIKLÓS (A HORTHY MIKLÓS TÖRTÉNELMI TÁRSASÁG BUDAPESTI TAGOZATÁNAK ELNÖKE): Egyik korábbi levelemben már kifogást emeltem a Pest-Buda melléklet utolsó oldalán publikáló, s az esetek többségében remek írásokat jegyző Szepesi Attila, esetenként kegyeletsértő írásai ellen. Akkor apropóul a Zsigmond király gáláns kalandjai Budán című írás szolgált, mely az egyetlen Budán székelő, és a német–római császári koronát magáénak mondható királyunkat úgy állította be, mintha hosszú élete (Nürnberg, 1368. – Zólyom, 1437.) során mást sem csinált volna, csak szépasszonyok ágyait látogatta sorba, s meg sem említette – ahogy ezt akkori levelemben részletesen kifejtettem – a haza és Európa érdekében tett feledhetelen szolgálatait.
Most pedig a december 11-i szám: Egy magyar földrajztudós tragikus élete című írásában, Szepesi Attila a nagy hírű Cholnoky-família történetét elemezve, név szerint nevezi meg a család azon tagjait, akik az alkohol gyógyíthatatlan rabjaivá váltak. Nem tudom, hogy a Cholnoky-családnak vannak-e élő leszármazottjai, és eljutott-e hozzájuk a kegyeletsértő írás, de egy személyiségi jog megsértése körüli sajtóper esélyeit fel sem hozva, mindenképpen ízléstelennek és a polgári hírlapírás elveivel összeegyeztethetetlennek tartom, ha egy polgári napilap egy nagy hírű és a hazáért sokat tett család sorsát ismertető cikkének hozzávetőleg fele terjedelmét csak az alkoholizmussal küszködő családtagok bemutatásával tölti, s csak a végén mintegy slusszpoénként veti oda a Cholnoky Jenő feleségét ért szégyenletes atrocitásokat.
Egy nagy múltú polgári napilapnak és annak egyébként remek mellékletének jobban kellene ügyelnie az ilyen ízlés- és stílusbeli devianciákra.
*
BARTIS FERENC (AZ ÖSSZMAGYAR TESTÜLET ELNÖKE, BUDAPEST): A Magyar Nemzet 2001. december 3-i Pest-Buda melléklete a Levelek Pestről és Budáról fejléc alatt Szalóky Attila olvasói levelét közölte az ereklyés országzászlóval kapcsolatosan. Szövegéből egy részlettöredéket ragadok ki, amely az Összmagyar Testületet érinti: „…az Összmagyar Testület tevékenysége pedig kimerült három levél megírását jelentő pótcselekvésben.”
A stílusról csak ennyit: minden írás hangvétele a szerzőt minősíti. Mi, mármint az Összmagyar Testület, nem szoktunk „pótcselekedni”!
Elnökségünk fölkérte és meghatalmazta Szatmári József elnökségi tagtársunkat, hogy testületünket képviselje az ereklyés országzászló visszaállítása ügyében. Tudtunkkal elsőként az Összmagyar Testület kezdeményezte e feladat elvégzését.
Az Összmagyar Testület, Szalóky Attila szerint, mindössze 3 (három) levelet írt az ügyben. Akkor miként érkezett hozzánk 17 (tizenhét!) válasz? Továbbá: Szalóky megfeledkezett a Szatmári József úr által „kibányászott”, összeszedett, az ereklyés országzászló történetére vonatkozó nagyon sok dokumentumról. Továbbá: elkészítették az országzászló helyre(vissza)állításának a módszertanát, technikai megoldását, a munkálatok levezetésének a tervét, azok műszaki biztosítását, sőt a kivitelezés teljes költségvetését. Szalókynak meg kellett volna kérdeznie Szatmári József urat a tényállásról, és csak azután „pótcselekednie” az újság hasábjain! A tájékozódásra annál is inkább lehetősége lett volna, hiszen annak idején Szatmárival munkahelyi kollégák voltak…
De: a tanulság csak akkor tanulság, ha segít fölismernünk botlásunkat, botladozásunkat.

Kedves Olvasók!
Név- és címhiányos, valamint nyílt leveleket nem közlünk. Leveleiket szerkesztett formában adjuk közre. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk viszsza. A levelek tartalma nem feltétlenül azonos a szerkesztőség álláspontjával. Címünk: 1450 Bp. 9., Pf. 74., e-mail: [email protected]