Rákóczi népe

Takaros, négyszögletes tér, tűszerűen kiemelkedő, hetvenméteres templomtorony, színháznyi művelődési ház, a ferences kolostor csücske s a nagy beton áruház: ez Érsekújvár kellős közepe. Új igazgatási épületeivel egy, az első respublikában modernizált cseh vagy morva iparváros főterét is idézhetné. Ám a kép csalóka. A mai városképet a három pusztító angolszász bombázás után – melyeknek mintegy négyezer áldozata volt az akkor még túlnyomórészt magyarok lakta alföldies parasztvárosban – a trianoni határokat visszakapó csehszlovák állam hivatalos ízlését tükröző újjáépítés határozta meg, amely meglepő módon alkalmazkodott a régi városszerkezethez. Így aztán az eltűnt magyaros patinát a régi újváriak emlékezete mégiscsak odavarázsolja a főtér házainak homlokzatára: szerintük ma is ez a legszebb hely az egész világon.
Nem beszélve a kanyargós Nyitráról s a várost körülvevő mocsarak egyikéből kialakított kirándulóparkról, a Berekről, melynek vendéglője s a vadászház a Ferenc József-i békeidőket varázsolja vissza.
A Nyitra menti bóklászások során ragadtak meg a Munkácsy-díjas érdemes festőben, Luzsicza Lajosban a természetnek azok a zöld, kék és sárga árnyalatai, amelyek aztán tájképein jelentek meg. Pesti emberré válva sem felejtette el szülővárosát, s amikor a „bársonyos forradalom” kitágította a felvidéki magyarság mozgásterét, a régi újvári diákok az ő kezdeményezésére létrehozták az Érsekújvári Magyar Tanulóifjúságért Alapítványt. A tíz éve sikeresen működő alapítvány célja, hogy Czuczor Gergely, a ’48-as eszmékért börtönbe zárt költő városában a magyar diákok nyelvük megőrzésén s ápolásán munkálkodjanak. Az alapítás éve, 1992 is már a hagyományőrzést sugallta, hiszen pár hónappal előtte, 1991-ben ünnepelték magyarok és szlovákok együtt a város gimnáziumának 150 éves születésnapját. A tizenkilencedik század közepén a tanári kar zömét adó ferences barátok közt volt az a Piri Czirjék János, akinek nemrég került elő a levéltár homályából mívesen megírt kézirata, melyet Koncsol László Érsekújvári napló, 1848–49 címen adott ki. Nemcsak a ’48-as szabadságharc idején volt nevezetes a város, de innen bocsátotta ki híres manifesztumát 1706-ban II. Rákóczi Ferenc, s itt írta 1530–31-ben Szent Katalin verses legendáját Sövényházi Márta domonkos apáca. (Ez az Érsekújvári kódex címen ismert könyv része, a kódex pedig legbecsesebb nyelvemlékeink közé tartozik.) Hozzátehetjük mindehhez, hogy Érsekújvár erős vára révén a török időkben egész Európában ismert volt: 1685. évi visszafoglalásakor ennek örömünnepére a legnagyobb vigasságokat – mint feljegyezték – Nápoly, Pforzheim, Nürnberg, a sziléziai Breslau, Hamburg és Brüsszel polgárai rendezték.
Érsekújvár volt a bölcsője a híres Sarlónak – a két világháború közötti kor legdemokratikusabb ifjúsági mozgalmának –, olyan vezetőkkel, mint a hazai tudományos életben később komoly rangot kivívó Dobossy László, a felvidéki magyar kultúra ápolására 1989-ben alakult Rákóczi Szövetség első elnöke vagy az Egy ország a csillagon című ökológiai munkájában az egész országot feltérképező Jócsik Lajos.
A tanulóifjúságnak járó díjakat ez év októberében szokás szerint a Csemadok, a szlovákiai magyarság kulturális egyesületének színháztermében nyújtották át. (Megjegyezzük: 1949-ben Érsekújvárott alakult meg először a „hontalanság éveit” követően a Csemadok első szervezete.)
Különösen megható, hogy az ösztöndíjak mennyire kötődnek Újvár magyar közelmúltjának neves személyiségeihez. Egy ösztöndíj Zirner Zoltán, a háborúban eltűnt öregdiák, egy másik dr. Holota János – aki 1924 és 1938 között városbíróként, azaz polgármesterként állt Újvár élén, s szenátora volt a prágai parlamentnek (alapítványára a legtöbb pénz Chiléből érkezik) – emlékét őrzi. Kurzweil Lajos fakereskedő és családja emlékezetére New Yorkból, a Kordára magyarosított utódoktól jön a pénz, s végül ott van a Diósi József-ösztöndíj: a neves vállalkozó és vízipólós emlékére alapított ösztöndíjat dr. Prohászka László, a város labdarúgócsapatának egykori kapusa, a nyolcvanadik éveit taposó jó barát adja át, így van ez tíz éve mindig.
A városban a magyar alapiskola és gimnáziumi tagozat mellett – amelyet Száraz Dénes vezet – az elektrotechnikai szakközépiskolában, illetve annak magyar tagozatán ugyancsak anyanyelvükön tanulhatnak a magyar diákok.
Az intézet fél éve vette fel a Jedlik Ányos nevet. A magyar tudós nevéhez fűződik a dinamó és az elektromágneses forgások elvének a feltalálása: ő ugyancsak ezen a tájon, Szimőn született, s az ugyancsak 1800-ban született Czuczor Gergely unokatestvére volt. Jedlik mellszobrát öt nagy magyar feltalálóval együtt a hannoveri magyar pavilonban állították ki, s Bábi Lászlónak, a technikum igazgatójának és Érsekújvár polgármesterének, Csanda Károlynak a kérésére a világkiállítás lebontása után a magyar állam az újvári szakközépiskolának ajándékozta.
A Jedlik-szobor avatásánál ott volt Csáky Pál, Szlovákia miniszterelnök-helyettese is. Ha Csákyt sokan támadják is – a radikálisabbak a szlovákokkal kötött kormánykoalíció felbontását követelik –, a kis lépések taktikájában, mint ezt Újvár is példázza, igaza van.
A látványos, a szocializmus biztosította folklorisztikus szimbólumok és népitánc-fesztiválok után a szlovák–magyar együttélésben most a valódi értelmet kell megkeresni. S a tisztes győzelmeket. A szellemi versenyzés – amelynek egyik ösztönzője a Halz József vezette s immár a kárpátaljaiakat és erdélyieket is támogató Rákóczi Szövetség – éppolyan izgalmas sport lehet egy kisebbség számára, mint a foci vagy a néptánc. Most az október 23-ra kiírt történelmi tanulmányi versenyt – amelyen a Kárpát-medence magyar diákcsapatai vettek részt – az érsekújvári gimnazisták nyerték meg. Ebben sem valami varázslat vagy csoda játszott közre, hanem annak a tíz évnek a munkája, amely a diákalapítvány létrejötte óta tanárt s tanulót a versenyek lázas feszültségében összetart s újabb sikerekre sarkall.