Régi magyar patikák, régi híres patikusok

Szent István királyunk bencés szerzeteseket hívott az országba, hogy a tanítás és a térítés feladatai mellett betegeket is ápoljanak. A XII. században a johannita keresztes lovagok, az ispotályosok foglalkoztak gyógyítással. A mai értelemben vett patikáról viszont az első adatunk Budáról datálódik: a város jogkönyve megnevezi „Petrus physicus et apothecarius Budensist” 1303-ból, vagyis Budai Péter fizikust és gyógyszerészt.
A patikusok védőszentje Szent Kozma és Szent Damján volt. Előző orvoslással, utóbbi gyógyszerkészítéssel foglalkozott.
Amikor a törökök 1541-ben megszállták Budát, az európai típusú fejlődés másfél évszázadra megszakadt. Orvos, patikus alig volt az országban. Az első herbárium (gyógyfüveskönyv) viszont, Mélius Juhász Péteré már 1558-ban megjelent Kolozsváron, Heltai Gáspár nyomdájában.
A XVII. századból ismeretes néhány főúri alapítású patika, például II. Rákóczi György fejedelemé Gyulafehérvárról, amelyhez lombikok, rézserpenyők, metszőollók, csészék és mozsarak is tartoztak. Híresek voltak a habánok készítette edények. Ezt az „újkeresztény” csoportot Magyarország befogadta, a főurak támogatták tevékenységüket: a legtöbb korabeli patika edényeit ők készítették.
A budai Várban, a Tárnok utca 18. számú ház ásatásakor sikerült feltárni a város legrégebbi patikájának nyomait. A török kiűzése után viszont Bösinger Jánosnak volt gyógyszertára a Várban Fekete medve néven, amely 1916-ig megszakítás nélkül működött. Pest első (ma is működő) patikája, a Szentháromság a Belvárosban áll.
A jezsuiták, az irgalmas rendi és a Szent Erzsébet-apácák is működtettek patikákat országszerte. Polgári gyógyszertárak Pest-Budára viszont csak a XVIII. század végétől kerültek. Hozzájárult fejlődésükhöz, hogy a nagyszombati egyetemet 1777-ben Budára, 1784-ben pedig Pestre telepítették át, és itt folyt a gyógyszerészek képzése. Az 1794-ben ugyanitt alapított Kígyó Patika (Kossuth Lajos utca 2.) faragott facégére a festett kígyóval ma a Kiscelli úti Budapesti Történeti Múzeum tulajdona.
Híres volt a Király utca 12.-ben álló Szentlélek patika, amelyet Schwachhoffer Ignác alapított 1786-ban, de 1804-ben Gömöry Károly megvásárolta tőle. A berendezés faragott és aranyozott diófából készült, jelenleg az Orvostörténeti Múzeum Semmelweis-házában áll. Az állványzat tükrös ajtói felett puttókkal díszített aranyozott domborművek a gyógyászat jeleneteit ábrázolják.
Ugyancsak Pesten alapították 1847-ben az Angyal patikát, amely 1958-ig működött a Nagykörút és az Üllői út sarkán. Szép, intarziás díszítését modernizálták. Azóta a házat is lebontották, és berendezése raktárba került. Szintén biedermeier berendezése volt az 1807-ben alapított Magyar Király patikának a Zrínyi utcában és a mai Hercegprímás utca 21. alatt folyamatosan működő Szűz Mária, Magyarok Védasszonya gyógyszertárnak, amelynek díszes berendezése topolyagyökérből készült. A polcokon fa- és porcelántégelyek sorakoznak, rajtuk az alapítás évszáma: 1849.
A második világháború után a gyógyszertárakat is államosították, és berendezésüket modernre, igénytelenre cserélték. Szerencsére voltak olyan derék patikusok, akik nem hagyták veszni a kultúrhistóriai becsű bútorokat, képeket, tükröket és egyéb berendezési tárgyakat.
Ernyey József gyógyszerész, az Országos Természettudományi Múzeum boldogult igazgatója volt az első, aki a régi patikaedényeket, készülékeket és dokumentumokat szenvedélyesen gyűjtötte. Az általa összeszedett emlékek 1965 óta a Semmelweis Múzeum féltve őrzött kincsei.