Robbanékony a hangulat

Az esztendő békésnek aligha mondható záróakkordjáról gondoskodtak a német szakszervezetek.

Agresszív bejelentésük két címzettnek szólt: a munkaadóknak meg a szövetségi kormánynak. A munkavállalók érdekképviseleteinek funkcionáriusai kemény tarifaharcot irányoztak elő 2002-re, amely nem hagyja érintetlenül a berlini koalíciót sem, sőt a máris megindult korteshadjárat során kényes helyzetbe hozhatja a szociáldemokrata/Zöldek szövetséget. A gazdasági élet konjunktúraválsága és az ismét emelkedő tendenciát mutató munkanélküliség ellenére a fémipari szakszervezet bejelentette, a hamarosan soron következő bértárgyalásokon hétszázalékos fizetésemelést követel majd. A hír a munkaadók körében határozott elutasításra talált, a Német Szakszervezeti Szövetség (DGB) ugyanakkor jogosnak tartja azt, abból kiindulva, hogy a hazai vállalatok sikeres két esztendőre tekinthetnek vissza, és a haszonból végre a dolgozóknak is megfelelő részesedést kell biztosítani. A DGB felhívja a figyelmet: a legutóbbi tarifatárgyalásokon a szakszervezetek igen szerény követelésekkel léptek fel, viszont tartózkodó magatartásuk nem hozta meg várt gyümölcsét.
„Ennek megfelelően a bázis hangulata most robbanékony” – hangoztatta Berthold Huber, a fémmunkások baden-württembergi kerületének vezetője. A munkaadók szövetségi szervezetének elnöke, Dieter Hundt azzal érvelt, hogy tekintettel a magas munkanélküliségre, a szakszervezetek hétszázalékos elképzelése elhibázott előrejelzésnek számít, mert a gazdasági recesszió még nem érte el csúcspontját. A merőben ellentétes érdekek politikai síkon is éreztetik hatásukat. Az 1998-as szövetségi választások előterében a szakszervezetek nyíltan hatásos lobbizást folytattak a szociáldemokraták mellett, és Gerhard Schröder sikerének egy részét a maguk javára írhatják. A szeptemberben sorra kerülő újabb urnamenet korteshadjáratából szintén ki akarják venni a részüket – de kinek az oldalán? Az SPD/Zöldek koalíció – szerintük túl vállalkozóbarát – gazdaságpolitikájával ugyanis szintén elégedetlenek. Ennek ellenére a meglepetés erejével hatott az a nyilatkozat, amelyet a DGB-elnök Schulte adott a Leipziger Volkszeitungnak: „Pozitív benyomásokat szereztünk a PDS-szel folytatott együttműködési megbeszéléseken.” Az NDK volt egységpártjának posztkommunista örökösei mint a szakszervezetek szövetségesei? Olyan vízió ez, amely mind a kormánypártokra, mind az ellenzékre ijesztő hatással van.