Szembesítés

„Medgyessy Péter például az MSZP megalakulásának estéjén azonnal kijelentette, hogy ő már nem lép be az új pártba, mert hozzá az SZDSZ áll a legközelebb. Mindezt anélkül, hogy lemondott volna arról a miniszterelnök-helyettesi posztról, amit az MSZMP-től kapott rögtön a Pénzügykutatási Intézet felszámolása után.”
(Nem is voltam pénzügyes – Bokros Lajossal Rádai Eszter beszélget. Beszélő, 2001. május)

„Van a miniszterelnöknek egy média-tanácsadója, de az is lehet, hogy főtanácsadó (nagyon remélem), aki rendszeresen kiválogat egy-két mondatot baloldali és/vagy liberális szerzők írásaiból, hogy az idézetekkel alaposan megijessze a tisztességes magyar polgárokat, és egyben elijessze őket a gonosz ellenzéki gondolatoktól. A nagy sikerre való tekintettel a gyűjteményből könyv is született, és valószínűleg születik is még, hacsak addig be nem tiltják az összes baloldali és/vagy liberális sajtóterméket (pardon, meg nem döglenek maguktól a közérdeklődés hiánya miatt). Igaz, nekem ósdi és velejéig múlt századi beidegződéseimmel folyton az jut eszembe, hogy annak idején a pártközpont agit-prop. osztálya hétről hétre megnevezte (bizalmasan persze) az ilyen-olyan írásokban és mondatokban vétkes lapokat meg újságírókat, na de, manapság a múlt még egyáltalán nem kezdődött el, kizárólag a jövő, és az akkori pártközpontos figyelmeztetések esetleges hasonlatossága a mai abszolút objektív és kommentár nélküli feljelentésekhez teljességgel a véletlen műve.”
(Bolgár György: Szó, szó, szó. Magyar Hírlap, 2001. november 17.)

„Kattogtattam a távirányítót, s az ATV csatornáján akadt meg a szemem. (…) Négy, felnőttnek látszó ember beszélgetett egymással, adták-vették a lapot egymásnak-egymástól. Közben jókat derültek saját szellemeskedésükön. Persze mondanom se kell, négy úgynevezett újságíróról van szó, akiknek nevét méltatlan lenne leírni, hiszen ma már jobb érzésű magyar ember nem mondja ki, nem írja le ezeknek a személyeknek önmaguk által folyamatosan lejáratott nevét. (…) Esetünkben színvonalról nem érdemes beszélni, színvonaltalanságról sem, mivel itt semmiféle színvonalról – sem ízlésbeliről, sem intellektuálisról – szó nincsen. (…)
Tulajdonképpen az a megnyugtató, hogy a pajázáson, a zsozsózáson, a hülyézésen, a zsidózáson kívül ezek a »sajtóemberek« sem elénk tárni, sem bizonyítani, sem cáfolni – mindez messze meghaladná intellektuális képességüket – nem tudnak semmit. Így a műsor politikai vitának (vitának???) képtelenül semmitmondó, humoros estnek pedig silány (botrányos!).”
(Veér András: Sajtóklub pénteken. Népszava, 2001. november 13.)

„Az itteni alapítványom egyébként egy új, a szélsőségek elleni programját jelenti be. A Szabadság minősége című program elindítását azért határozták el, mert úgy gondolják, hogy itt fennáll a szélsőségek térnyerésének veszélye.”
(Filantróp vagyok, mert megtehetem – Bőhm Ágnes interjúja Soros Györggyel. Népszabadság, 2001. október 16.)

„S láthatjuk: száz év alatt Magyarországon semmi nem változott. Csak az inga leng szakadatlanul, hol erre, hol arra, momentán épp megint a turulszárnycsapástól hangos, szörnyűséges Ázsia felé.”
(Bächer Iván: Szívlövés. Népszabadság, 2001. október 13.)

„Ha Európa és általában a »Nyugat« nem fullad bele a terrorista tömeggyilkosok rombolásának füstjébe és porába, az egy kicsit a mi üldözötteinknek, a strasbourgi romáknak is köszönhető lesz majd.”
(Hell István: Fellélegezhet-e Európa? Magyar Hírlap, 2001. október 18.)

„Mire Magyarország elér a jövő évi választásokhoz, zsidó- és cigánygyűlölete, esztelen Amerika-ellenessége, parlamentarizmusának gyöngéi könnyen megakadályozhatják a már biztosra vett EU-csatlakozást. Az pedig egy újabb Trianon lenne.
A sebekből vérző Amerika szomorúan gondol Kossuth Lajos, Mindszenty József, Nagy Imre népére.”
(Koncz Lajos: Amerikai magyar fájdalom. HVG, 2001. szeptember 29.)

„El lehet temetni példának okáért a náci Horthyt, kísérgetni lehet István király tetemcafatjait és soha nem használt tökfödőjét, kongatni lehet a vészharangot különféle nemzetszaporulat- vagy mondjuk eutanázia- (veszélyben az utolsó kenet!) és hálószobakérdésekben.”
(Magyar Narancs, 2001., 35–36. szám)

„Nem engedjük át másnak a nemzet eszméjét, mivelhogy mi vagyunk a nemzet, mi képviseljük a legjobban és a leghatározottabban az egész nemzet legszentebb érdekeit.”
(Vitányi Iván: Első köztársaságunk üzenetei. Népszava, 2001. november 2.)

„A Tv 1, kérem szépen. Azon gondolkozom, hogy azért egy mondatot hadd mondjak arról, hogy ugye nekünk a Tv 1-gyel egyfajta tartózkodásunk volt. Én úgy gondolom, hogy ezt föl lehet, és fel is kell oldani egy bizonyos ponton túl, mert nekünk egy célunk volt, hogy felhívjuk a figyelmet, hogy nem úgy mennek a dolgok a közszolgálati televíziózásban, ahogyan mi ezt jónak tartjuk.”
(Medgyessy Péter az M 1 Híradójában, 2001. október 24.)

„Bán Ferenc építész nyaralója egy univerzális igényű világépítészet strukturális jegyeit képviselő forma és felszabadult költői látomásosság találkozási pontjában jött létre. Azt bizonyítja, hogy létezik a mai hazai hivatalos valósághoz képest egy olyan színvonal, amihez a politikusok és pénzemberek a tények tükrében nem érnek fel.”
(Martinkó József: Egy boldog építész háza. Népszabadság, 2001. november 7.)

„Hogy tűnt el minden, amiért 1989-ben létrejött a Magyar Köztársaság? Hol a szabadság? Kié a haza? A kormányé. (…)
Megint elszalasztottunk volna egy lehetőséget? Megint jött egy erőszakos, tekintélyelvű, feudális csoport, amely kinevezi magát nemzetnek és mindenki mást nemzeten kívülinek, mint Horthy idején? (…)
Összejöttünk megünnepelni Károlyi Mihályt, Nagy Imrét. (…)
Szájról szájra, röpcéduláról röpcédulára, telefonon gyűltünk össze, mint a régi szép időkben, talán még a telefonunkat is ugyanúgy lehallgatták.”
(Kartal Zsuzsa: Demokrácia és merés. Népszabadság, 2001. november 6.)

„Az (SZDSZ) szavazótáborához rengeteg olyan ember csatlakozott, akit a párt radikális antikommunizmusa vonzott, de az emberi jogi és diszkriminációellenes normákkal szemben averziói voltak. Ezek az emberek (Schmidt Mária, Tellér Gyula, Tóth Gy. László, Csermely Péter, Nagy Feró stb.) jelenleg a szélsőjobb érvrendszerét csiszolgatják.”
(Papp László Tamás: A magyar liberalizmus hosszú alkonya. Élet és Irodalom, 2001. november 2.)

„– Ha valaki a polgári demokrácia szemszögéből akarja megérteni Lenint, akkor a dolog nem fog menni. Leninen, az orosz forradalmon nem lehet számon kérni olyan értékeket, amelyeket éppen elutasított, s meg akart haladni. (…) Divatos kérdés manapság, hogy mennyire volt legitim Lenin. Ön mit gondol?
– Nála kevesebb legitim vezető volt, hiszen a forradalom hozta őt felszínre.”
(Pogonyi Lajos: A másként gondolkodók szabadsága – interjú Krausz Tamással. Népszabadság, 2001. november 8.)

„Ami igazán fontos, az az, hogy a hatalom azt a látszatot akarja kelteni, mintha Isten népe fölött is uralma lenne. Sosem volt, és sosem lesz. Püspökök fölött, épületek és kegytárgyak fölött lesz hatalma. De az örökkévaló gyermekein, a szegényeken és az üldözötteken semmi körülmények között nem fog diadalt aratni. Ez sem Hitlernek, sem Sztálinnak nem sikerült.”
(Ferenczi Krisztina: Négyszemközt Donáth Lászlóval. Magyar Hírlap, 2001. november 10.)
„Különben az ifjúság édes madaráról hamar kiderült, hogy felnövekvőben lévő keselyű. S ekkor már számos ember csalódottan bámult az acélcsőrű és -karmú, tollasodó ragadozóra. (…)
Majd értünk jönnek, ha itt az ideje. S ha mégsem jelenik meg semmilyen tisztviselő, vizsgálóbiztos, rendőr vagy kommandós kertünk ajtajában? Akkor hál’ istennek ezt is megúsztuk, mint már annyi mindent!”
(Popper Péter: Az Ősgonosz árnyékában. Népszava, 2001. november 19.)

„A tárgy, a logika és személyiség iránti különös kegyetlenséggel véghezvitt mészárlás ez. Indul azzal, hogy címkét ragaszt a személyre: »Mint minden nacionalista, Tatár…« És végződik az eddig csak jobboldalról ismert fordulattal, az izraeli ügynökké nyilvánítással. »Tatár György már nem kisebbségi zsidónak érzi magát, íme, hát meglelte hazáját.« Elfogadhatóvá az ellenségépítést talán az álönkritikus hang hivatott tenni: »Valamit elrontottunk.«
Nem tréfadolog: TGM az első baloldali szerző Magyarországon a rendszerváltás óta, aki a tekintélyelvű lebunkózás technikáját ismét alkalmazni merészeli. Sorjáznak a Szabad Nép-es csúsztatások: »Az izraeli vallásos nacionalisták egyre inkább hasonlítanak arab és muzulmán ellenfeleikhöz, Tatár György pedig – fönntartásokkal – velük rokonszenvezik.« (A Tatárra vonatkozó állításból politikai téren egy szó sem igaz.)”
(Haraszti Miklós: TGM zsidókérdést hirdet (és bakot lő). Népszabadság, 2001. november 29.)

„Akinek az a baja az érintett feliratokkal, hogy idegen nyelvűek, ezután is dühönghet (miként bizonyára irritálják a külföldiek, a színes bőrűek, a homoszexuálisok is), hiszen az idegen nyelvű szöveg továbbra is ott maradhat a feliratokon. (…)
A nyelvtörvény arról szól, hogyan talált újból egymásra az, ami mindig is összetartozott: a politika és a nyelvművelés. Az új jogszabály támogatja az emberek nyelvhasználat szerinti diszkriminációját és annak intézményesült terjesztőit, a szellemi alvilág álnyelvész szélhámosait.”
(Kis Tamás: Kinek kell a nyelvtörvény? HVG, 2001. november 17.)

„Az álparlament több mint három éve formális törvénygyár. A rendőrség pártrendőrség. A hadsereg párthadsereg. A »független« bíróság megfélemlítve hoz zavaros, kétértelmű ítéleteket, s ha nem a Fidesz szája szerint, akkor fütyülnek rá. A legfőbb ügyész buzgó pártkatona. Az igazságügyi miniszter tehetetlen divathölgy, aki megélhetési politikus módján besorolt az egypártrendszerbe. Az adóhatóság a kormány ostora, a zsarolás pártkommandója. (…)
A köztársasági elnök a miniszterelnök bábja. (…)
Sokan úgy gondolják, hogy azt a pár hónapot már a vécén ülve is kibírjuk, ez a társaság tavasszal visszamegy oda, ahonnan jött. A választók elsöprik őket.”
(Dr. Csákány György: Adhatok tanácsot? – olvasói levél. Népszabadság, 2001. november 27.)

„A Magyar (királyi) Köztársaság hajóját tényleg végzetesen rosszul kormányozzák, mert Orbán miniszterelnök úr iránytűje nem európai irányba mutat. Ha eltévedünk a kikötő előtti ködben, nem a kontinens és az EU lesz a fő felelős. Vagy nem is akar a magyar politikusok közül mindenki időben Európában lehorgonyozni?”
(Bilecz Endre: Távolodóban Európától. Népszava, 2001. november 27.)

„A mai kormánynak éppen az a baja, hogy nincsen szaktudása. Én értek a gazdasághoz, ezt tanultam. Nem a Miniszterelnöki Hivatal lesz az első munkahelyem, és arra sincs szükségem, hogy a miniszterelnöki székből gyarapítsam azt, amim van.”
(Szombathy Pál – Varga Gergely: Magyarország három éve mozdulatlan – Hatszemközt Medgyessy Péterrel, a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltjével. Magyar Hírlap, 2001. december 1.)