Tollhegyen

Minap a Deák téren járt Kovács László szocialista frontember, a munkásosztály régi harcosa. Vele volt Tóbiás József ifjú mozgalmár is (ő később ismerkedett meg a baloldali eszmékkel, ám azóta is jegyben járnak).
Avégett mentek a térre a fölhevült szocialisták, hogy értésére adják országnak-világnak, már csak százat kell aludni, és vége az Orbán-féle ámokfutásnak, s visszajönnek ők, a hatalomra egyedül hivatott vörös szegfűsök meg a csillagosok és a katonák. Bírjuk ki addig, emberek!
Nagyjából huszonhárman vettek részt a tömegdemonstráción, így aztán a biztonsági szervek sem álltak ott gumilövedékkel, vízágyúval meg a lovas rendőrséget sem vezényelték ki – összesen a helyi nyugdíjas körzeti megbízott járőrözött az esemény színhelyén, de aztán ő is elballagott egy pohárka forralt borral, föl ne fázzon ebben a piszok zimankóban.
Az ominózus eseményen maga Tóbiás József elnökségi tag tájékoztatta az egybegyűlteket, hogy száz nap múlva vége lesz itt ennek a piszok világnak. A leendő új államalakulatról nem mondott részleteket a szónok, pusztán érzékeltetett: ő és még néhány hasonló kaliberű ifjú itt áll talpig felkészülve az ország irányítására. Taps fogadta a beszédet (így volt megszervezve), hátul egy ványadt hang Orbán Viktor vesztőhelyre vitelét szorgalmazta, majd a monumentális tömeg (ketten időközben a hideg miatt hazamentek a huszonháromból) bicepszét feszegetve szétoszlott.
Kovács László beszédét hamarosan CD-n és kazettán is kiadják. (Ha nem, akkor tévedtünk.)