Ünnepi jókívánságok

Sajátos bájuk van a régi képes levelezőlapok kedvesen giccses naivitásának, rajzbéli sete-sutaságának, talán ezért is jelenik meg manapság a késői hasonmás kiadások tömkelege. Rohanó korunk embere hálás vásárlója a békebeli szép idők nosztalgiájának. A bécsi Dorotheumban viszont szigorúan eredeti és régi példányokat árvereznek újabban, a tradicionális filatéliai licitálások egyenrangú kísérőjeként. Az Osztrák–Magyar Monarchia 1900-as éveiből német feliratú, de magyar bélyegekkel postázott kártyák sokaságát vitték kalapács alá a téli ünnepek táján is, tematikus csoportosításokban. Felhőn üldögélő pucér angyalka harangjából hullanak alá a gyermekjátékok a hóban várakozó kislány sapkájába az egyik képen, az újévi bőségszaru a másikon vált fő motívummá, mellette térdnadrágos fiúcska szedegeti össze a behavazott gőzmozdony postakocsijából kiszóródott jókívánságokat. Van olyan, amelyen frakkos és csokornyakkendős úrfi koccint strucctollas-főkötős szíve választottjának egy kávéházi asztalnál, jégbe hűtött pezsgővel, „Die besten Wünsche zum neuen Jahre!” felkiáltással – szecessziós stílusban. Összefogottabb és még színvonalasabb a világhírű Wiener Werkstätte művészcsoportjának tervei alapján kivitelezett sorozatokból az a „Prosit Neujahr!” szövegű levelezőlap, amelyen szőrmegalléros és muffos dámának elegánsan stilizált kéményseprő hoz szerencsét óriási, tarka virágcsokorral. A kompozíció tervezője mesterien élt a fehér alapon a figurák tömör, papírkivágásszerű foltjaival éppúgy, mint a kolorit vagy a fekete sziluett kontrasztjával. A kisebb-nagyobb (olykor százas) kollekciók kikiáltási ára 800, 1000, 1200, 1500, illetve 1700 ATS között húzódott. A Wiener Werkstätte „márkajele” mellett a Galerie Wiener Künstler és a Wiener Künstlerhaus éppúgy jelen volt, mint a Stengel, a Teschner, a Munk és az Eyb avagy a müncheni Hirth kiadó, amely akkoriban ennek a műfajnak avatott kivitelezője volt.
Már a farsangot idézik az akkoriban a bajor metropolistól az osztrák fővárosig divatos bohémvigalmak képei, például a Wienertheater törzsasztalánál mulatozó és anekdotázó művészek karikatúráival, illetve még annál is értékesebb szignóival ellátva. Ilyen a bécsi Práter karneváli korzója a lornyonos hölggyel, aki kissé spiccesen bámul az ott felépített „szecessziós falu” feje tetejére állított hegyi kunyhójára, nem tudván eldönteni, hogy őmaga látja-e fordítva a világot. Darázsderekú pincérnők összefogózva emelik ránk poharaikat egy lapon az 1898-as bécsi nemzetközi konyhaművészeti kiállítás alkalmából, miközben fejük felett a „glóriát” szőlőgirlandból komponálták gondos művészkezek. A híres Heurigert (vagyis a frissen kiforrott újbort) árusító kicskocsmák közül – a magyar turisták által is jól ismert Grinzing egykoron szőlőkkel beültetett, romantikus városnegyedéből – olyan mulatókat népszerűsítenek a korabeli képes levelezőlapok, mint a Rockenbauer vagy a Zehner Marie (aminek sokféle jelentéséből – például „tízgarasos” vagy „tízes a kártyán” stb. – kép- és szójátékot is űzött a szellemes rajzoló). Nagyapáink boltíves és csilláros, márványasztalos és tonettszékes vendéglőinek elegánsabb, szivarfüstös atmoszféráját idézi a keménygalléros és mandzsettás urakkal Alois Stieblitz „császári és királyi udvari szállító” Fekete Tevéhez címzett, akkoriban rendkívül felkapott kávéháza, amelyhez hasonló alig maradt fenn mára az osztrák vagy a magyar fővárosban. A bécsi operett világszerte mindmáig hódító műfajához magyar zeneszerzők sora is hozzájárult. A töretlen sikert hadd idézzük a „Bécsi vér” malomkerékkalapot viselő, pikánsan lefátyolozott arcú és nyakába tollboát kanyarító primadonnájának profiljával. Menő cuccait minden bizonnyal Gerngross divatházának pálmás télikertjében vásárolta, ahová Lischka „automobilépítő mester” kísérteties lovas batárra emlékeztető, gumirádlis járgányán érkezhetett… Bár a kereskedelmi reklámok kategóriájába sorolható, szellemessége végett idézzük befejezésül a bécsi dialektusban szövegezett képes levelezőlapot, amelynek torz figurája arra buzdít, hogy sürgősen vásároljunk fésűt magunknak, mert hajmeresztő idők köszöntenek reánk rövidesen. Ki tudja, mire gondolt?