A charta otthona

Esernyő helyett a kombinált szekrény vagy a pohárszék lehetne a haló poraiból feléledő Demokratikus Charta új jelképe. Ez már nem a régi charta, csak a szellemisége az, megváltozott a neve, némileg az összetétele is, de a céljait érintetlenül hagyták. Az új elnevezés, „Otthont Magyarországból! Összefogás” olyan, mintha egy lakberendezési áruházlánc reklámszlogenje lenne: hosszú, ötlettelen, viszont könnyen feledhető. Ilyen elnevezésnek csak a nyomdászok örülnek, mert a mozgalom vezéreinek jó sok betű lesz majd a frissen nyomtatandó névjegyén.
A charta rossz emlékű, ám kétségkívül hatékony tömörülés volt, jelszavaiban a Hazafias Népfrontot, módszereiben a Munkásőrséget idézte, s komoly érdemeket szerzett abban, hogy féloldalas lett a rendszerváltozás. A charta annak idején, Toldi Miklós ellentüntető összerugdosásával és megtaposásával vagy a Horthy Miklós újratemetése előtti kegyeletsértő és ízléstelen demonstrációjával világosan jelezte, miként képzeli a félelem és gyűlölködés nélküli közéletet, a toleranciát, a politikai pluralizmust, az alkotmányos rendet. 1994-ben sutba vágták az esernyőt, mert úgy találták, az egykori kommunista nómenklatúra visszatérése garantálja a szabadságot és a demokráciát, az elvtársi fosztogatástól megnyugtató komfortérzetük támadt.
1998 után történtek kísérletek chartajellegű mozgalmak indítására, de a Korda-villában tartott fejtágítók vagy a SZEM című vak tapogatózás nem bizonyult életképes kezdeményezésnek. Talán nem féltek eléggé, bíztak szakértőik jóstehetségében, akik rendszeresen megjövendölték a gazdaság azonnali összeomlását, a kormány bukását, a spontán népharag kitörését. Nem volt szerencséjük, a gazdaság működik, a kormány a helyén van, a nép sem haragos – itt az ideje, hogy elkezdjenek félni. Most ismét szorosabbra zárják soraikat, mert sokkal jobban tudnak úgy félni, hogy közben ijesztgetik is egymást.
Sok évtizedes hazai tapasztalat, hogy azok követelik leghangosabban az „igazi demokráciát” meg „a társadalmi békét”, akik személyesen vettek részt a demokrácia szétverésében, a békét pedig csak kölcsön formájában ismerték, vagy ha nem is tettek ilyesmit, akkor az antidemokratikus eszmék elkötelezett hívei. A bal meg az ultrabal még nem társadalmi sokszínűség, hanem egyszerű kétszínűség, ami mindig is jellemezte a „béketábor” hangadóit. Az újjáalakult charta pár levitézlett népi demokrata s néhány jobb sorsra érdemes téveteg értelmiségi gyülekezőhelye, akik jobbára csak átmeneti otthonnak tekintik Magyarországot, de várnak mindenkit, aki politikai szempontok szerint pakolja össze a bőröndjét.
Egy olyan mozgalom, amelyik február 13-án Budapest felszabadulását ünnepli, vajon kinek akar otthont csinálni Magyarországból? Nincs alkalmasabb időpont, hogy az Otthont Magyarországból! Összefogás összefogottjai emlékezzenek a félelem nélküli életre, az igazi demokráciára, a társadalmi békére, a szabadságra, a függetlenségre, azokra az idillikus időkre, amikor igazán otthonosan érezték magukat.