A Krisztina tér

2002. 01. 07. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Buda szívében lévő Krisztina tér ma alig látszik többnek egy forgalmas útkeresztődésnél. Itt halad keresztül a hegyvidéket a Lánchíddal, majd azon át a pesti oldallal összekötő főútvonal. A Mészáros és Alagút utcát keresztező Krisztina körúton jár a 18-as villamos, s naponta pár ezer gépjármű pufog végig itt. Térnek csupán a krisztinavárosi plébániatemplom melletti kis, sárga keramitkockákkal lekövezett parkolóhely nevezhető, ahol néhány autó várakozik az öreg gesztenyefák tövében. A terecske éke, a barokk Szűz Mária-szobor – amelyet tavaly letaszítottak oszlopáról – karácsonyra visszakerült a helyére.
Az erre közlekedőknek aligha jut eszébe, hogy az úttest alatt folydogál tágas, boltozatos csatornában az Ördög-árok, amely a nagykovácsi hegyekből hordja alá az esővizet, a megolvadt hólét az Erzsébet híd melletti torkolatához. A XIX. században komoly károkat okozott egy-egy felhőszakadás után az akkor még nyitott árkából kilépő áradat. Akkor még Kirchenplatznak – Templom térnek – és Szent János térnek hívták a kőhíd melletti helyet a krisztinavárosi német polgárok, ma is használatos nevét 1874-ben kapta hivatalosan.


A régi és a most készült képről jól leolvasható, milyen tragédiát okozott a fővárosnak az 1944–45-ös téli ostrom. A hetekig tartó ágyúzásban elpusztult a budai vár háttérben látható része, a volt hadügyminisztériumi palotával együtt, de ugyanígy semmivé vált az elöl jobb oldalt lévő, gazdagon tagolt homlokzatú lakóház is. Ez az épület az 1769-ben felparcellázott új városrész első telkén állt, amelynek egy részén kocsmát nyitottak. Az 1772-től itt működött Grünen Baum – a Zöldfa –- jóval később, az 1960-as és 70-es években szerzett „városra szóló” hírt magának: jókora éttermében magyaros konyha, esténként cigányzene, délutánonként táncos ötórai tea volt, a „vendéglátó komplexumhoz”„ otthonos éjszakai bár, bisztró és eszpresszó tartozott. Napi törzsvendégei közé tartozott Máté Péter, Kolozsvári Grandpierre Emil és más emlékezetes budai alakok.
Az 1856-ra elkészült Alagút, majd a Déli vasút indóházának megnyitása (1861) révén vált igazán forgalmassá a Krisztina tér. Sorra nyíltak körülötte a vendéglők, kávéházak. A Horváth-kertben a Budai Színkör lett a társasági élet központja, vele szemközt volt a híres Philadelphia kávéház, amelynek kirakati asztalánál írta bősz pamfletjeit a harmincas években Szabó Dezső. A háborúban elpusztult épület helyén áll az a 13 emeletes, lapos tetős építészeti ballépés – az úgynevezett OTP-ház –, amely 1960 óta „lóg ki” Krisztinaváros négyemeletes háztömbjei közül. Ormótlan tömegével elzárja a budai hegyek felől érkező friss levegő útját, amely elfújhatná e túlterhelt közlekedési gócpontról a port, füstöt, benzingőzt. A bank éjszakánként menetrendszerűen felvijjogó riasztója nem hagyja aludni a polgárokat.
Az elöl látható, egykor szép saroktornyos palota volt a budai Polgári Kaszinó. Ma az MSZP I. kerületi szervezete, az Agrárszövetség és néhány cégecske lakozik benne. (L. E.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.