A Buda szívében lévő Krisztina tér ma alig látszik többnek egy forgalmas útkeresztődésnél. Itt halad keresztül a hegyvidéket a Lánchíddal, majd azon át a pesti oldallal összekötő főútvonal. A Mészáros és Alagút utcát keresztező Krisztina körúton jár a 18-as villamos, s naponta pár ezer gépjármű pufog végig itt. Térnek csupán a krisztinavárosi plébániatemplom melletti kis, sárga keramitkockákkal lekövezett parkolóhely nevezhető, ahol néhány autó várakozik az öreg gesztenyefák tövében. A terecske éke, a barokk Szűz Mária-szobor – amelyet tavaly letaszítottak oszlopáról – karácsonyra visszakerült a helyére.
Az erre közlekedőknek aligha jut eszébe, hogy az úttest alatt folydogál tágas, boltozatos csatornában az Ördög-árok, amely a nagykovácsi hegyekből hordja alá az esővizet, a megolvadt hólét az Erzsébet híd melletti torkolatához. A XIX. században komoly károkat okozott egy-egy felhőszakadás után az akkor még nyitott árkából kilépő áradat. Akkor még Kirchenplatznak – Templom térnek – és Szent János térnek hívták a kőhíd melletti helyet a krisztinavárosi német polgárok, ma is használatos nevét 1874-ben kapta hivatalosan.
A régi és a most készült képről jól leolvasható, milyen tragédiát okozott a fővárosnak az 1944–45-ös téli ostrom. A hetekig tartó ágyúzásban elpusztult a budai vár háttérben látható része, a volt hadügyminisztériumi palotával együtt, de ugyanígy semmivé vált az elöl jobb oldalt lévő, gazdagon tagolt homlokzatú lakóház is. Ez az épület az 1769-ben felparcellázott új városrész első telkén állt, amelynek egy részén kocsmát nyitottak. Az 1772-től itt működött Grünen Baum – a Zöldfa –- jóval később, az 1960-as és 70-es években szerzett „városra szóló” hírt magának: jókora éttermében magyaros konyha, esténként cigányzene, délutánonként táncos ötórai tea volt, a „vendéglátó komplexumhoz”„ otthonos éjszakai bár, bisztró és eszpresszó tartozott. Napi törzsvendégei közé tartozott Máté Péter, Kolozsvári Grandpierre Emil és más emlékezetes budai alakok.
Az 1856-ra elkészült Alagút, majd a Déli vasút indóházának megnyitása (1861) révén vált igazán forgalmassá a Krisztina tér. Sorra nyíltak körülötte a vendéglők, kávéházak. A Horváth-kertben a Budai Színkör lett a társasági élet központja, vele szemközt volt a híres Philadelphia kávéház, amelynek kirakati asztalánál írta bősz pamfletjeit a harmincas években Szabó Dezső. A háborúban elpusztult épület helyén áll az a 13 emeletes, lapos tetős építészeti ballépés – az úgynevezett OTP-ház –, amely 1960 óta „lóg ki” Krisztinaváros négyemeletes háztömbjei közül. Ormótlan tömegével elzárja a budai hegyek felől érkező friss levegő útját, amely elfújhatná e túlterhelt közlekedési gócpontról a port, füstöt, benzingőzt. A bank éjszakánként menetrendszerűen felvijjogó riasztója nem hagyja aludni a polgárokat.
Az elöl látható, egykor szép saroktornyos palota volt a budai Polgári Kaszinó. Ma az MSZP I. kerületi szervezete, az Agrárszövetség és néhány cégecske lakozik benne. (L. E.)
Kijevi bohócnak nevezte a volt orosz elnök Zelenszkijt
