Hatalmas, 2800 éves palotát fedeztek fel Törökországban

Az UNESCO világörökség részét képező Szardiszban, a törökországi Manisa város Szalihli kerületében ásatásokat végző régészek egy monumentális lídiai palota maradványait tárták fel, amely az i. e. 8. századból származik. A lelet nemcsak a lídiai urbanizáció ismert idővonalát tolja hátrébb, hanem megkérdőjelezi a civilizáció eredetével és építészeti teljesítményével kapcsolatos régóta fennálló feltételezéseket is.

Forrás: Anatolian Archeology

Anatóliai civilizáció

A Wisconsin–Madison Egyetem professzora, Nicholas Cahill által vezetett régészek közel nyolc méter mélyen a felszín alá ásva jutott el a palotához. A helyszínt az évszázadok alatt a perzsa, hellenisztikus, római és bizánci korszakhoz tartozó rétegek alá temették. A palotán kívül a kutatók luxusházakra, teraszos építményekre, mintegy 30 bronz nyílhegyre, emberi csontváztöredékekre és kilenc ezüstpénzre – a világ legkorábbi ismert ezüstpénzének egyikére – bukkantak.

A történészek évtizedekig úgy vélték, hogy a lídiaiak a Kr. e. 7. század körül kezdtek városi településeket kialakítani, amelyekre nagy hatással volt a görög kultúra. Az új leletek azonban másról árulkodnak. A palota igazán hatalmas, több mint hat méter magas és akár két méter vastag kőfalai azt bizonyítják, hogy a lídiaiak már jóval korábban komplex, nagyszabású városi központokat építettek, mint azt korábban gondolták.

„Ez azért fontos, mert az i. e. 8. században a görög városok még mindig kis házakat építettek. A lídiaiak ezzel szemben már óriási teraszokat és építményeket hoztak létre, amelyekhez keletről szereztek inspirációt. Ők nem a görög kultúrából jöttek, kifejezetten anatóliai civilizáció voltak” – magyarázta Cahill.

Az érmék szülőhelye

Egyes építészeti jellegzetességeket a frígiaiak is befolyásolhattak, amely egy másik hatalmas anatóliai kultúra. Ők az i. e. 9–10. században éppen a monumentális kőépítészetükről voltak ismertek. A szardiszi palota azonban egyedülálló lídiai kézművességet és várostervezést tükröz.

Szardeisz volt a Lídiai Királyság fővárosa, egy gazdag és hatalmas államé, amely az i. e. 7. és 6. század között virágzott Nyugat-Anatóliában. A város stratégiai pozíciót foglalt el a perzsa királyi út nyugati végénél, amely az Égei-tenger partvidéket kötötte össze a Perzsa Birodalom szívével.

A település talán legmaradandóbb öröksége az, hogy a pénzverés szülőhelye volt. A lídiaiak voltak az elsők, akik az arany és az ezüst természetes módon előforduló ötvözetéből, az elektrumból vertek érméket, és ezzel forradalmi gazdasági rendszert vezettek be, amely az egész ókori világban elterjedt. A palota területén talált korai ezüstérmék tovább erősítik Szardeisz – mint az innováció és a gazdagság központja – hírnevét.

Többfunkciós palota

Ma Szardeisz egyedülálló ablakot kínál a több mint egy évezredes történelemre, romjain több civilizáció maradványai láthatók. A látogatók felfedezhetik a hatalmas Artemisz-templomot, a legnagyobb ismert ókori zsinagógát, egy római kori gimnázium-fürdő komplexumot és a Jelenések könyvében említett keresztény bazilikát. A környező tájat tumuli néven ismert sírhalmok borítják, amelyek a lídiai királyi családok nyughelyeit jelölik.

Az újonnan felfedezett palota az ókori gimnáziumtól mintegy egy kilométerre keletre áll. Az épület mérete arra utal, hogy nemcsak királyi rezidencia, hanem politikai és szertartási központ is lehetett, amely a korai lídiai társadalom hatalmát és kifinomultságát jelképezte.

Jövőre folytatódik a feltárás

Az idei évad ásatásai mostanra befejeződtek, a palota maradványait gondosan letakarták, hogy megvédjék az esőzésektől. A következő ásatási szezonra azonban további vizsgálatokat terveznek. A régészek folytatják Szardeisz történetének és az ókori világ kulturális és gazdasági történelmének alakításában játszott szerepének megismerését.

A felfedezés aláhúzza, hogy ez a város több mint egyszerű régészeti lelőhely – az egykor Anatóliában virágzó civilizációk kreativitásáról, ellenálló képességéről és befolyásáról tanúskodik.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.