A tűz és a víz koalíciója

A hét elejétől új miniszterelnöke van Észtországnak Siim Kallas személyében, akinek beiktatásával lezárult a két hete tartó kormányválság a balti országban. A liberális politikus, aki az előző kabinetben a pénzügyminiszteri posztot töltötte be, új koalíciót hozott össze, ám ennek kilátásairól megoszlanak a vélemények Tallinnban.

Mégis lehetnek csodák. Legalábbis Észtország politikai színterén. Ennek bizonyítéka a vadonatúj észt kormány, amely két, eddig egymást sokszor élesen bíráló párt megegyezésére épül. Képletesen szólva tűz és víz között jött létre a koalíciós szerződés. A „bankárok pártjának” becézett, liberális nézeteket valló Reformpárt – az előző koalícióból egyedül – ugyan miniszterelnöki tárcát kapott az új kabinetben, de ezért cserébe 6:8 arányú kisebbségbe kényszerült a másik partnerrel, a Centrumpárttal szemben, amely baloldali színezetűnek minősíthető, a kis jövedelműek érdekeit védő tömörülés. Ezért első pillantásra nehéz szellemi-politikai azonosságot és közös célirányosságot találni a két koalícíós partner között. Számos elemző értékelése szerint ekként nem lesz könnyű összehangolniuk egymással a lépéseiket. Annál is inkább, mert korábban – világnézeti különbségekre hivatkozva – mindketten kerek perec elzárkóztak a másikkal való együttműködés gondolatától.
Váratlanul mentőangyallá változott az a politikus, aki a rendszerváltozás utáni Észtországban hosszú ideig eltorlaszolta az együttműködés útját, nem csak e két párt esetében. A Centrumpárt ellentmondásos hírű, 51 éves elnöke, Edgar Savisaar, akit sokan hatalomvággyal, illetve diktatórikus hajlammal vádolnak ma is, meglepő húzással lepte meg a közvéleményt. Nem követelte magának egyik miniszteri tárcát sem, bár a mostani erőviszonyok alapján neki lett volna rá a legnagyobb lehetősége, hanem továbbra is beéri a december közepén „kiharcolt” tallinni főpolgármesterséggel.
Ám éppen az akkori, tallinni önkormányzatban történt „hatalomátvétel” idézte elő az előző, hárompárti koalíció bukását, amely a Reformpárt mellett a jobbközép Haza Szövetség, valamint a balközép Mérsékeltek Pártjára épült. Decemberben a Reformpárt egy oldalváltással – a főváros idei költségvetése körüli, gyakorlatilag áthidalhatatlan nézeteltérésekre hivatkozva – átállt az ellenzék táborába. Ennek eredményeként előbb patthelyzetbe került Tallinn vezetése, azután pedig – egy bizalmatlansági szavazást követően – új koalíció került a főváros élére: a reformpártiakkal együtt – mi más – a Centrumpárt. S főpolgármesternek az erőviszonyok alapján természetesen a Centrumpárt elnökét választották meg.
Tallinn szerepe az észt gazdasági és közéletben valamivel még erőteljesebb, mint Budapesté Magyarországon. Ráadásul az észt fővárosban él az ország lakosságának majdnem harmada. E két tényező alapján számos megfigyelő hajlik arra a véleményre, hogy a tallinni főpolgármesterség kis híján az egész ország kormányzásával ér fel.
Mart Laar eddigi miniszterelnök, a Haza Szövetség politikusa egy ideig várt távozása szándékának bejelentésével. Noha a belpolitikai feszültségek következtében már karácsony előtt benyújthatta volna Arnold Rüütel köztársasági elnöknek, megvárta a költségvetési vita végét, nehogy gyávaságnak, sőt hazaáruló lépésnek tűnjék elhatározása. Az ezt követő, pártközi alkudozások hozták azután felszínre a jelenlegi különös koalíciót. Az 53 éves Siim Kallas egykor neves újságíró, országos szakszervezeti főnök, sőt a jegybank elnöke is volt, s több korábbi kabinetben vállalt szerepet. Első miniszterelnöki beszédében kiállt Észtország EU- és NATO-irányultságának változatlansága mellett. Ezenkívül megígérte, még nagyobb figyelmet szentelnek majd a szociális kérdések megoldására, hogy közelebb hozzák egymáshoz a bankárokat és a kis jövedelműeket. Az új észt kormánynak 14 hónapja van a cselekvésre a következő parlamenti választásokig.