Apró Piroska és családja Medgyessy mögött

Szocialista berkekből kiszivárgott hírek szerint az MSZP választási kampánya hátterében az Altus Rt. holdudvarába tartozó gazdasági társaságok állnak. Egyesek még azt is állítják, hogy jelenleg az Altus cégcsoport tölti ki azt az űrt, amelyet Máté László volt pártpénztárnok hagyott maga után. Információnk szerint Máté csak szűkebb körben beszél az őt ért méltánytalan elbánásról, arról, hogy vele „vitettek el” számos MSZP-s botrányt. A szocialisták expénztárnoka a gazdasági és a politikai életből pedig szinte teljesen kivonult, ma már „csupán az unokáinak él”.
Egyes, a szocialista táboron belül markánsan megjelenő, baloldali értékeket preferáló csoportosulásokat minden bizonnyal bánt az üzleti körök nyomulása és az, hogy Medgyessy Péter közelmúltjával bajosan lehet a „munkásosztályt a paradicsomba vinni”. Medgyessy kiválasztását a kormányfői tisztségre állítólag csupán a Gyurcsány Ferenc – a KISZ utolsó KB-titkára – által létrehozott többmilliárdos vagyonnal rendelkező Altus-birodalom nyomására sikerült elérni.
Medgyessy legnagyobb riválisának, az utolsó pártállami kormányfőnek, Németh Miklósnak nem akadt hasonló pénzügyi háttérrel rendelkező támogató köre a szocialista vállalkozói berkekben. Egyes megfigyelők szerint pedig éppen ez az Altus-féle támogatás nyomott a legtöbbet a latban, amikor Németh helyett a „párton kívüli” bankár Medgyessyre esett a választás.
Gyurcsány korábban állította: semmilyen értelemben sem támogatta a pártot az 1994-es választási kampányban. „Csak egyetlenegy szocialista képviselőjelölt, Pál László kampánystábja kapott tőlem és néhány más magánembertől százezer forintot plakátra és szórólapok nyomtatására. Amikor megválasztották, meghívott bennünket egy étterembe, megebédeltünk, megköszönte, hogy jó fejek voltunk, és amíg miniszter volt, sem én, sem az Altus egyetlenegy tagja nem járt nála, ő nem járt nálunk. És tudja, miért Pál Lászlót támogattuk? Mert ő kérte, más nem” – nyilatkozta Gyurcsány a Népszabadságnak 1996 szeptemberében.
Tehát csak kérni kell a szocialista jelölteknek, és Gyurcsány segít.
Gyurcsány Ferenc, az Altus cégcsoport feje tavaly október 13-án szabályos kampánynyitó beszédnek is beillő írást tett közzé a Népszabadságban.
„A politikusok és a pártok értelmiségi holdudvara szerint a 2002-es választás szinte élet-halál kérdése. „… Az MSZP győzelme visszatérést jelent a posztkommunista kádári elitek nemzetrontó és családellenes politikájához – állítják a Fidesz-MPP támogatói” – írja Gyurcsány. „A megvádolt szocialisták ezzel szemben azt mondják: a Fidesz Európa helyett a Balkánba vezeti az országot, a múltidéző nemzeti szólamok mögött egy szűk elit erőszakos és köztörvényes hatalmi politizálása fog kiteljesedni” – fogalmazza meg sommásan Gyurcsány, hogy miféle kényszerképzetekkel hajtják álomra fejüket nap mint nap „a megvádolt szocialisták”.
A mindenkori hatalommal gyümölcsöző kapcsolatokat ápoló lobbista Medgyessy jelöltségét tollal is támogató Gyurcsány személyesen is meggyőződhetett a kádárista rezsim „legeurópaibb káderének” szakmai kvalitásairól. Ha máskor nem, 1999 nyarán, amikor az Altus Consultung Kft. és a Medgyessy Tanácsadó Kft. közösen pályázta meg a szocialista Toller László vezette pécsi önkormányzat tanácsadói tenderét. A botrányosra sikeredett közbeszerzési pályázat győztese „meglepő módon” az Altus– Medgyessy páros lett. A vesztes meg is támadta, jóllehet eredmény nélkül, a Közbeszerzések Tanácsánál az önkormányzati döntést. Ennek ellenére mind a mai napig a pályázat lebonyolításának tisztaságát kétségbe vonó hírek keringenek Pécsett.

Családi juss
Gyurcsány egyébiránt otthon, a családi asztalnál is sok jót hallhatott anyósától, Apró Piroskától Medgyessy Péterről. Apró Piroska miniszterhelyettes volt az utolsó pártállami kormányban, amelyben Medgyessy a miniszterelnök-helyettesi posztot töltötte be. Apró Piroskáról azt is illik tudni, hogy ő nem más, mint Apró Antal, az egykori MSZMP PB-s kádárista pártfunkcionárius lánya.
Az Apró család a múlt század közepétől – a kőkemény kommunizmustól kezdve a puha diktatúrán át a polgári demokráciáig – mindig ott tudott lenni a hatalom közelében.
Mint azt Haas György a Magyar Nemzetben felidézte, Apró Antal volt az, aki a Kádár-rezsim országgyűlésének lelkes tapsa közepette bejelentette, hogy Nagy Imre és három társa vesztőhelyen végezték.
Apró Antal régi elvtársa, Horn Gyula vélhetőleg azért úszta meg az ’56-osok sírjának az 1994. október 23-i megkoszorúzásakor, hogy ugyanúgy kifütyüljék, mint Medgyessyt tavaly, mert sikerült elérnie, hogy a „megbocsátás jegyében” Nagy Erzsébettel, a néhai miniszterelnök lányával együtt tisztelegjen a kivégzettek sírjánál. Az ’56-os áldozatok hozzátartozóin olyan döbbenet lett úrrá, hogy a volt karhatalmista botrány nélkül emlékezhetett a hősökre. Miközben Horn Nagy Erzsébettel koszorúzott, Apró Antal lánya, Apró Piroska a miniszterelnök kabinetirodáján intézkedett. Talán éppen az ő szervezőmunkáját „dicsérte”, hogy Nagy Erzsébet hajlandó volt Horn Gyula társaságában mutatkozni.
Apró Piroska a kádergyerekekhez méltó karriert futott be a rendszerváltás előtt. A közgazdasági egyetem elvégzése után rögtön a Külkereskedelmi Minisztériumba került, sőt igen hamar külszolgálatra küldték. Ezután hat évet töltött a patinás székesfehérvári Videoton gyár különböző vezető posztjain, majd újra a Külkereskedelmi Minisztériumba került, ahol az 1990-es évet már miniszterhelyettesként élhette át.
Gyurcsány felesége, Dobrev Klára Medgyessy legszűkebb csapatához tartozik. Ő a kabinetfőnöke a miniszterelnök-jelöltnek. Úgy látszik, ez a bizalmi poszt a szocialistáknál anyáról leányra szálló juss, hiszen Apró Piroska is kabinetfőnök volt Horn Gyula mellett, a szocialista–szabad demokrata kormányzás első időszakában. Apró Piroska e nemes feladatot lázas igyekezettel láthatta el, ugyanis Horn olyannyira elégedett volt a munkájával, hogy a Magyar Hitel Bank elnöki székébe ültette. De amikor a bankot privatizálták, Apró Piroskának szinte azonnal új posztot találtak. A Hungexpo elnöki székéből állították fel a kedvéért – igen méltatlan eljárással – a kiváló szakemberként számon tartott Schagrin Andrást. Apró Piroska bizonyára jól érezte magát a Hungexpónál, hiszen amíg az ő irányításával igazgatták a céget, addig a társaság működését ellenőrizni jogosult felügyelőbizottság élén szintén egy régi elvtárs, Marjai József egykori miniszterelnök-helyettes ült.
De térjünk vissza Gyurcsányhoz: nézzük, miként vall anyósához fűződő viszonyáról: „Apró Piroska a feleségem édesanyja, a rokonom és nem több. Ha egyszer úgy adódik, számomra és az Altus számára lenne megtisztelő, ha üzlettársunk is lehetne. De a szerepeket jobb nem összekeverni, az ember egyszerre csak egy istent szolgáljon.”
Apró Piroska – úgy tűnik – nem kérette magát sokáig. A nyilatkozat megjelenése után néhány hónappal, 1997. január 27-én beült az Altus-birodalom zászlóshajója, az Altus Rt. elnöki székébe. Az Altus Rt. igazgatóságában Gyurcsányon és Apró Piroskán kívül Szilvásy Györgyöt, a – zsurki vodkaügyben kissé megtántorodott Baja Ferenc által vezetett – környezetvédelmi tárca volt államtitkárát és Virág Attilát találjuk.
Virág Attilát is okkal tarthatják régi ismerősként számon a közélet iránt érdeklődők. Emlékeztetőül: Virág Attila – az SZDSZ által delegált – tagja volt az ÁPV Rt. igazgatóságának, amikor az állami vagyonkezelő szervezet külső tanácsadót alkalmazott az önkormányzatoknak járó törvényes jussról való törvénytelen alkudozáshoz. Virág Attila érdekelt abban az Altus-csoporthoz tartozó Perfekt Rt. könyvvizsgáló cégben is, amelynek 1995-ös privatizációját többen kifogásolták. A Perfekt Rt. érintetté vált az SZDSZ legutóbbi botrányában, a székházügyben is. A társaság a könyvvizsgálója a zuglói önkormányzatnak, amely gyanús körülmények között adott el egy Gizella úti nagy értékű ingatlant. A Virág-érdekeltségébe tartozó Perfektnek lett volna joga – és talán kötelessége is –, hogy kifogást emeljen a pályázat mellőzésével történő áron aluli értékesítés miatt. A Perfekt értékelte a Mérleg utcai volt SZDSZ-székházat, mielőtt apportálták a párt cégébe, amelynek jogutódja azután Zugló önkormányzatától potom áron szerezte meg a Perfekt „szemhunyása” mellett a már említett zuglói ingatlant az SZDSZ új pártszékháza céljára.
Gyurcsány Ferenc és Virág Attila közös vállalkozásainak sora jelzi, hogy nemcsak a politika színterén, hanem a hátterében meghúzódó cégbirodalmak sűrű szövésű hálójában is összenőtt az, ami egyébként a politikai közéletben is összetartozik.

Erkölcsi tükör
Gyurcsány ennek ellenére, mint akinek erkölcsi fölénye van, igyekszik tükröt tartani a jelenlegi kormány elé: „A nemzet erkölcsi megújításának programjával hatalomba érkezett miniszterelnök a kormányzást a szemfényvesztés szinonimájává tette” – írta tavaly októberben a Népszabadságban megjelenet röpiratában a közgazdász Gyurcsány, fittyet hányva holmi független gazdasági elemzőtársaságok és a Központi Statisztikai Hivatal által mért és számos EU-jelentés által is elismert makrogazdasági mutatókra. Itt Gyurcsány is kitér a „sűrű szövésű hálóra”, majd igencsak belelendül, már-már Kende Péter-i szókészlettel érvel: „A nemzeti egységről szónokló Orbán a féligazságok, a magánüzletté tett politika, az alázatos bennfentesek némaságának sűrű szövésű hálóját fonta körénk. A tisztességtelenség, a hazugság, a fenyegetés Orbán-csomagjában nehezen lemosható piszok fröccsen az egész magyar közéletre.”
Gyurcsány mentségére legyen mondva: ez az írás még az előtt jelent meg, mielőtt Medgyessy beáll az SZDSZ-es korifeusok táborába, akik a státustörvény romániai érvényesítése érdekében kötött Orbán–Nastase- megállapodást goebbelsi propagandamódszereket idézően támadták a sajtóban. A nyomorgó honfitársaink érzelmeire appelláló tisztességtelen és hazug propaganda nehezen lemosható piszokként fröccsent az egész magyar közéletre.
Ami pedig „a magánüzletté lett politikát” illeti, ennek gyakorlati megoldásában oly harciasan vállalták az élenjárást szocialista honfitársaink – a tocsikoló Boldvai Lászlóval, a lobbisták gyöngyével, Medgyessyvel, az orosz államadósság-kezelésben jeleskedő Hujber Ottóval, a mindenes Apró Piroskával, a Magyar Fejlesztési Bankban vagyonapasztó Huszty Andrással, az önkormányzati részvényvagyon elkezelésében bűvészkedő globexes Vellai Györgyivel, a lehallgatásban szakértő nádoros Szász Andrással együtt –, mint Péter Gábor vállalta az illegális munkásmozgalomban.

A pénz hatalma
Nézzük meg, miként is képzelte el a közeljövőt Gyurcsány még 1996-ban. Egy, a KÁPÉ gazdasági hetilapnak adott interjújában így vizionál a pénzember: „Tíz év múlva (vagyis 2006-ban – a szerk.) a világot, Magyarországon sem a politikusok fogják irányítani. A politikusok azért vannak, hogy az országban élők érdekeit olyan módon hangolják össze, hogy béke legyen. Kinek lesz akor nagyobb az érdekérvényesítő képessége? Annak, aki alkalmazottként százezer forintot keres, vagy aki mögött egymilliárd forint van? Nyilván az utóbbinak. (…) Nagyon fontos a pénz! Nem hiszek azokban, akik morálisan akarják megváltani a világot. Abból előbb-utóbb hazugság lesz, a hazugságból meg zsarnokság. Azokban hiszek, akik azt mondják, én ilyen vagyok, ezek az érdekeim, s ezért viselkedek így.”
Tipikus szociálisan érzékeny baloldali megközelítés. Ugyebár?
Gyurcsány az elmúlt évek alatt nyilván átértékelte korábban vallott elveit, mert a már idézett Népszabadság-beli „kampánycikkében” mellünknek szögezi a politika alapkérdéseit: „Elfogadjuk-e, hogy aki fent van, az felelősséggel tartozik az alul levőkért? Vagy azt állítjuk, hogy az érdem tesz a nemzeti közösség tagjává? De mi az érdem, ha azt azok mondják meg, akik képesek önmagukat a társadalom többségeként elfogadtatni? Aki lent van, az elsősorban szégyellje magát, másodsorban pedig kapaszkodjon fel, változzon meg? Ezt akarjuk? Tessék választani!” – szólít fel Gyurcsány, aki – mint tudjuk – már régen választott. Milliárdokkal a zsebében úgy döntött: érvényesíti érdekeit. Apró Piroskával és Medgyessy kabinetfőnökével, Dobrev Klárával az oldalán. Tőle tudjuk, a politikusok, tehát a medgyessypéterek azért vannak, hogy „az országban élők érdekeit olyan módon hangolják össze, hogy béke legyen.” És ehhez milliárdos háttérvagyon szükségeltetik.
Engedjünk hát betekintést csak egyetlen egy Altus által is alkalmazott megoldásba, amely eredeti tőkefelhalmozásra vállalkozó honfitársainknak is ötletet ad, miként lehet a politika „alakítójává” előlépni. („Vannak alakítók, illetve működtetők, én alakító vagyok, de ez nemcsak elvontan igaz” – mondotta volt Gyurcsány Ferenc.)
Lássuk hát az Altus-féle trükkös receptet.
Apró Piroska 1997 novemberében az Altus Rt. után felbukkant a cégcsoporthoz tartozó Aldo Kft. felügyelőbizottságában is. Az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó társaság 2001. január végéig Gyurcsány Ferenc és Szilvásy György tulajdonában volt. Ekkor jelent meg az Aldo Kft.-ben az Altus Luxemburg S. A. H. nevű cég Luxemburgból és szerezte meg a társaság 91,2 százalékos tulajdonjogát. A „külföldi befektető” kézbesítési megbízottját – meglepő módon – Gyurcsány Ferencnek hívják.
Tíz hónappal később, 2001. november 29-én, miután a 60 millió luxemburgi forint (366 millió magyar forintnyi) alaptőkéjű Altus Luxemburgot végelszámolással megszüntették, a 91,2 százalékos tulajdoni hányadot megtestesítő 30,1 milió forint névértékű részvénypakett újra az Altus Rt.-é lett.
De szögezzük le menten: a haszonnak az országból való kiszivattyúzására, avagy közterhektől való megszabadítására kimunkált ilyen és ehhez hasonló konstrukciókat Magyarországon nem tiltja törvény.
És abban, hogy a jogszabályok ilyenek, jelentős szerepe van az ex-pénzügyminiszter Medgyessynek is.
Az 90-es évek elejétől – egyes körökben – liberális technokrata gazdaságpolitikusként számon tartott Medgyessy közelmúltbeli nyilatkozataiból érződik: a szocialisták favoritja igen ritkán fogalmazhatja meg szabadon a saját gazdaságpolitikai nézeteire épülő véleményét. A nyolcvanas évek végén a rendszerváltás első mozgalmi helyének számító Pénzügykutató Intézet megszüntetésekor olyan Grósz Károly-os volt, a kilencvenes évek elejétől játssza a kint is vagyok, bent is vagyok politikáját. Ő az a párton kívüli káder, aki a rendszerváltás után deklarálta, hogy az SZDSZ-hez érzi ma