Az érintetlen Erdély

Rácz Judit
2002. 01. 26. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nyolcszáz nagy, üveglemezre készült képet sikerült Magyarországra hoznia ifj. Balogh Ernőnek a nagyapja életművéből. A hírneves romániai magyar geológus, egyetemi tanár, dr. Balogh Ernő által készített másfél ezernyi felvétel jó része elkallódott ugyan, de ez a nyolcszáz fotó Erdély legjellemzőbb vidékeit, Máramaros, a Bánság, a Partium településeit, műemlékeit, tájait, lakóit hozza közel a ma emberéhez. A rendkívül gazdag anyagot a magyarországi és erdélyi természetföldrajz megszállott kutatója, gyűjtője, Magyari Gábor professzor fedezte fel, s ő válogatta, rendezte kiállítássá a gyűjtemény tulajdonosával együtt. Így nyílhatott meg január 18-án a Néprajzi Múzeumban e számunkra ismeretlen fotográfiákból az Erdélyi tájakon című tárlat, hogy méltóképpen emlékezzünk a felvételek készítőire születésének százhuszadik évfordulóján.
Balogh Ernő Bihar megyében, a Köröskisjenőhöz tartozó Erdőhegyen született 1882-ben. A Kárpát-medencében földrajztudománnyal foglalkozó természettudósok, barlangkutatók jól ismerik életművét, európai és tengerentúli egyetemeken oktatók ma is használják könyveit. 1907 és 1914 között tanársegéd volt a kolozsvári egyetem ásványföldtani intézetében, 1920-tól két évtizeden át természettárgyakat és földrajzot tanított a gyergyószentmiklósi gimnáziumban és a kolozsvári római katolikus leánygimnáziumban. A tanítás mellett az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) elnöke lett, természettudományi szakosztályi titkárként részt vett az Erdélyi Múzeumi Egyesület munkájában. S mindemellett főszerkesztőként irányította az EKE Erdély című honismereti folyóiratát.
Az oktatás és a természetszeretet végigkísérte egész életét. Az 1940-es és 50-es években a kolozsvári tudományegyetem földtani tanszékének tanszékvezető tanára, rövid ideig az egyetem dékánja volt. A Bolyai Tudományegyetem átszervezése után nyugdíjba vonulásáig (1959) tanszéki oktatóként dolgozott. 1969-ben halt meg. Tudományos közlemények, több száz ismeretterjesztő cikk, sőt szépirodalmi művek is őrzik nevét. Dr. Kriston Vizi József kiállításigazgatótól megtudtuk, hogy két évvel ezelőtt Érden, a Magyar Földrajzi Múzeumban már a közönség elé került egy szerényebb válogatás a Balogh-gyűjteményből. Ezúttal sokkal bőségesebb anyag, kétszáz kép várja a látogatókat. Balogh Ernő fotográfiái a magyarok, románok, szászok, zsidók lakta, egységes Erdélyt mutatják természet- és tájrajzilag, az ottani emberekkel együtt, akik társai a környezetnek, amelyben élni akarnak. Szerepel ezen a kiállításon a neves tudós néhány személyes tárgya is, köztük az EKE elnökeként használt pecsétje s az 1929-ben írt Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára című mű, amelyben a kedvelt népi motívumnak, a tulipánnak is szentel egy fejezetet.
Legkedvesebb időtöltése az országjárás lehetett. Városról városra ment, meglátogatta a tanítványait, s közben fényképezett. Remek fotós volt. Képei hihetetlenül részletgazdagok, olyannyira, hogy a tökéletesen megkomponált fotográfia egy-egy részletét önálló képpé is lehetne nagyítani. Az EKE tagtoborzó útjai során a tágabb értelemben vett Erdély szinte minden településére elment, bemutatta nagyméretű, gyakran kézzel színezett diapozitívjait. A képekkel nemcsak előadásait illusztrálta, hanem juttatott belőlük szemléltetőeszköznek Erdély jelentősebb magyar iskoláiba.
A „bujkálós” tudományos területen a barlangkutatásban Közép-Európa legjelentősebb egyéniségeként számon tartott geológus-tanár egyedülálló technikával fényképezett. Rajta kívül nem volt olyan fotográfus, aki a kisfilm korában a közel harmincszor nagyobb méretű, nehéz, üveglemezes kamerával dolgozott volna még a több ezer méter magas hegycsúcsokon és sziklafalakon is. E képek külön értéke, hogy eredeti állapotukban örökítették meg a számos esetben már eltűnt vagy igencsak átalakult erdélyi tájakat, például a legnagyobb erdélyi mesterséges tavak – Kolibica, Meleg-Szamos, Riul Mare, Aranyosbánya – helyét. A felújításra, megőrzésre érdemes épületegyütteseket szintén a gyűjtemény 1928 és 1943 között készült képei alapján lehet restaurálni – ez szerepel egyébként a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal programjában is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.