Egy pálos bibliafordító és a Báthori-barlang

A János-hegy és a Nagy-Hárs-hegy közötti völgyben állt valaha az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok főkolostora. Ma Szép juhászné a környék neve, de régen Budaszentlőrincnek mondták, az „egész magyarság gyönyörködtető vigaszának” szépséges templomával együt

Tevékeny, sokszínű élet zajlott a kolostorban és környékén. Híres mesteremberek voltak a pálosok. Ácsok, kosárkötők, szabók, csizmavargák, borászok. Asztalosok, kötélverők, könyvkötők és kódexmásolók. De neves művészek és tudósok is kikerültek közülük. A költő Zalánkeméni János és Csanádi Adalbert. A szobrász Dénes mester és a bibliafordító Báthori László.
Csanádi Adalbertről szól az a régi, kedves történet, amely szerint nem csak latinul verselt, de magyarul is. Ezért szerzetestársai kigúnyolták apró termetű társukat. Hiszen akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy a „barbár és bárdolatlan” magyar nyelv is alkalmas volna versek írására. Szegény, pöttöm Csanádi Adalbert úgy kétségbe esett, hogy összes magyar versét tűzbe dobta.
Gyöngyösi Gergely rendfőnök, aki megírta a pálosok latin krónikáját (Arcok a magyar középkorból címmel jelent meg 1986-ban) így beszélteti a „kis termetű” Csanádi Adalbertet: „Két évvel ezelőtt két verset írtam, az egyiket Gyümölcsoltó Boldogaszszonyról, a másikat az angyalokról. Megírtam még az Úr szenvedésének történetét ritmikus mértékben népnyelven…”
A bibliafordító Báthori Lászlóról a történészek keveset tudnak. Azt azonban gyanítják, hogy nem a „nagy” Báthori családból származott, mely lengyel királyt, szent királyleányt és erdélyi fejedelmeket adott a történelemnek. Alighanem közrendi vagy kisnemesi sarjadék lehetett, ami persze az érdemeit nem kisebbíti. Mert ez a Báthori László volt egyik első bibliafordítónk. A művét ugyan nem fejezte be, de az így is becses emlék.
Gyöngyösi Gergely többször is említi Báthori Lászlót, aki a Nagy-Hárs-hegy csúcsa közelében ma is látható barlangban fordította a Bibliát, ezért a barlangot mind a mai napig Báthori-barlangnak nevezik. „Élt egy Báthori László nevű testvér. Hallgassátok szeretettel, ha életének egy részét bátorkodom nektek elbeszélni, hogy ez a drágagyöngy ne legyen tovább is az Úr szántóföldjén elrejtve, hanem sokak épülésére kerüljön napfényre. Egy ideig boldogan élt a világban, majd felsőbb szándéktól indíttatva elhatározta, hogy elhagyja a világ hiábavalóságát. A remete testvére hírének hallatára elhatározta, hogy két ifjú tanítványával belép az égi gyakorlatoknak házába. Rövid idő alatt ő lett az élet és a tudomány példaképe mindazoknak, akik az Úr házában éltek. Végül némelyeket magával vitt egy barlangba vezekelni. Nevezett László testvér az egész Bibliát és sok szentnek az életét megírta magyarul. Végül ugyanott elérte élete utolsó napját, melyen még misét mondott, azután eltemették–”
Sajnos Budaszentlőrincből, a templomból és kolostorból semmi nem maradt ránk. A törökök Mohács évében felégették és lerombolták a templomot, a „magyar Eskuriált”. A szerzeteseket, már aki nem menekült el a török martalócok közeledtének hírére, kardélre hányták. Napokig égett a gyönyörű épületegyüttes. Később sem építették újjá. A pálos rend székhelye átkerült Magyarországról Czestochovába, lengyel földre.
Voltak évtizedek, amikor a lengyel pálosok őrizték a lángot, amit magyar elődeik lobbantottak fel valaha. Budaszentlőrincen pedig nem maradt csak korom és pernye. Meg néhány romfal. Körös-körül pedig elüszkösült kövek, melyeket lassan eltakart a cserje meg a folyondár.