Egy régi peronista revánsa

Eduardo Duhalde, az argentin peronisták egyik vezéregyénisége, akit a kongresszus kedd este államfővé választott, ezzel viszavágott a Fernando de la Rúától az 1999-es elnökválasztásokon elszenvedett vereségéért. Az 1999. októberi vereség a legsúlyosabb kudarca volt Duhalde hosszú politikusi pályafutásának, s egyúttal véget vetett a peronizmus tízéves hatalomgyakorlásának. Duhalde a régi, populista iskolához tartozó vezető, aki fokozatosan építette ki hatalmi bázisát a Juszticialista (peronista) Párton belül, és azelőtt egyetlen választáson sem maradt alul.
Duhalde évek óta szapulta az argentin hatóságokat „neoliberális” intézkedéseikért. Ezekből a bírálatokból a radikális szabadpiaci irányvonalat meghonosító peronista elnöknek (1989–1999) éppúgy kijutott, mint utódjának, a technokrata De la Rúának, akit a Radikális Polgári Szövetség színeiben választottak államfővé, de azért fenntartotta Menem politikájának alapjait.
Duhalde 1941 októberében született Buenos Aires egyik elővárosában, Lomas de Zamorában, amelynek az 1976-os puccs idején már polgármestere volt. A demokrácia 1983-as helyreállítása után újraválasztották a város polgármesterévé. 1987-ben képviselői mandátumot szerzett és a házelnök első helyettese lett. Az 1989-es elnökválasztásokon rövid időre hozzákötötte politikai sorsát Meneméhez, majd megválasztották Buenos Aires tartomány kormányzójává. Négy évvel később újraválasztották a legnagyobb argentin tartomány élére. Kormányzóként szociális érzékenységet tanúsított, milliókat költve nyomorenyhítő programokra. Ez azonban mély lyukat ütött a tartományi büdzsén. Duhalde 1999-ben szerencsét próbált az elnökválasztásokon, Ramón („Palito”) Ortega énekessel az oldalán. Menem a legcsekélyebb támogatást sem nyújtotta a pártjabeli párosnak, amely jelentős különbséggel alulmaradt a középbal koalíciót megtestesítő ellenzéki tandemmel szemben.
A megrendítő vereség után Duhalde tavaly októberben ismét magára talált, szenátori mandátumot szerezve Buenos Aires tartomány színeiben. Ő volt az egyetlen igazi győztese a félidős kongresszusi választásoknak, amelyeken az argentin választók távolmaradással vagy érvénytelen voksok leadásával büntették a nagy pártokat az elhúzódó recesszió kínjaiért.
Duhalde még egy hete is elutasította elnökségének gondolatát. 2002 első napján mégis Argentína elnöke lett. Új tisztségében élete legnagyobb kihívásával néz szembe: nemzeti egységkormányt akar alakítani, s ehhez meg kell nyernie a kétségbeesett argentinok millióit.