Elfeledett budai asszonyok

Egyszerű asszonyainkról csak ritkán szól a történetírás, így szinte semmit nem tudunk azokról a mosónőkről vagy cselédekről, akik királynőinket vagy hercegkisasszonyainkat szolgálták. Persze az ő szerepük kevésbé fontos, ellenben a dajkákkal, akik a királyi csecsemőket táplálták, dajkálták. Madamma Cassandra della Penna, Hippolit herceg dajkája sokáig a budai és esztergomi érsekség egyetlen női lakója volt.

A tízévesen trónra került Kun László királyt (1272–1290) és húgait Szász Mihály ispán felesége, Menne asszony táplálta egészen addig, amíg a gyerekek nagyok nem lettek. A királyi család bőkezűen megjutalmazta az asszonyt: IV. Béla, V. István és Kun László az Abaúj megyei Hidasnémeti birtokot adták neki.
Később Menne fiai – vagyis a király tejtestvérei – is jól jártak anyjuk királyi szolgálatáért: Szász György 1295-ben a királynéi szekerészek ispánja, budavári polgár és háztulajdonos lett.
Gyakran előfordult, hogy a felcseperedő gyermekek később is ragaszkodtak dajkáikhoz: így járt Mátyás király felesége, Aragóniai Beatrix is, aki annyira megszerette nápolyi szoptatós dajkáját, Nardella di Nola Parmesana asszonyt, hogy amikor 1476-ban Budára költözött, őt is magával hozta. Nardella aszszony és férje, Sabbatino Viola, a Corvina könyvtár egyik betűfestője és kódexmásolója Buda egyik közismert és kedvelt alakja lett. Fiukat, Francesco Violát – aki már hazánkban nőtt fel – Beatrix királyné annyira szerette, hogy 1495-ben a diósgyőri vár udvarbírájává tette.
Budán és Esztergomban híres asszony volt Madamma Cassandra della Penna. Sokáig ő volt a budai és esztergomi érsekség egyetlen női lakója. Az asszonyt az akkor még hétéves érsek, hazánk első főpapja, Estei Hippolit herceg hozta magával 1486-ban. A fennmaradt emlékek szerint a kisfiút budai bevonulásukkor háromszáz huszár kísérte, közvetlenül mögötte pedig Madamma Cassandra haladt. Az asszony nyergén bőrtarisznyát őrzött, ebben hozta magával a kisherceg játékait. Mint Budára érkeztükkor kiderült: nem hiánytalanul. A herceg labdáit a mindenre ügyelő dada ugyanis Ferrarában felejtette. A család lovas futárokat küldött vissza az otthagyott kincsekért.
Homály fedi azoknak a „megesett” asszonyoknak a kilétét is, akik neves királyaink gyermekeit nevelték. Kivétel talán Edelpeck Borbála, akinek Hunyadi Mátyástól fogant gyermeke (a király egyetlen fiúgyermeke), Corvin János házasságon kívül született. Franz August Wenkel osztrák színműíró regényének köszönhetően sokáig kétséges hírek kaptak szárnyra, amelyek azt fejtegették, hogy Corvin János anyja nem is Edelpeck Borbála, hanem Kreibl Mária, a boroszlói polgármester lánya volt. Ludwig Vince és Maschek Ferenc ausztriai kutatók azonban olyan adatokra bukkantak, amelyek tisztázzák Corvin János származását.
Hiteles oklevelek segítségével bebizonyították: Mátyás kedvese mégiscsak az alsó-ausztriai Stein városban született Edelpeck Borbála volt, aki Budán 1473. április 2-án hozta világra Corvin János herceget. Mátyás király Borbálát ugyan nem vette feleségül, de bőségesen megajándékozta. Besztercebányán egy palotát s az alsó-ausztriai Enzensdorf nevű kéttornyos vízivárat adta neki. Miután Mátyás Beatrixot feleségül vette, Borbála ide költözött, férjhez ment, majd két gyermeke született. Miután meghalt, besztercebányai házát Corvin Jánosra hagyta, enzensdorfi várkastélyát pedig két gyermeke kapta.
Az asszony második házassága után „megtévedt nőnek” érezte magát, ezért 1491-ben a bécsi Szent Jeromos-zárdába vonult, ahol megesett lányok, asszonyok éltek. A zárda falai között temették el, 1495-ben.