Ellenezték és féltek az első automobiloktól

Immár 101 éve annak, hogy cigányzene és taps kíséretében vizsgáztak először a magyar sofőrök a budapesti Ligeti fasornál.
A vizsgázók között volt Törley József egykori pezsgőgyáros és sofőrje, Kalmár Sándor, valamint a bregenzi herceg is. A vizsgázók rendszámokat és jogosítványt kaptak, ám a 13-as rendszámot nem adták ki, nehogy szerencsétlenséget hozzon gazdájára.
Budapesten 1885-ben jelent meg az első automobil, amelynek tulajdonosa Hatschek Béla optikus-műszerész volt, aki külföldről hozta be a Benz-Velo egyhengeres, másfél lóerős szerkezetet, amelyet aztán több is követett – mondta el Hídvégi János, a Közlekedési Múzeum gépjármű-muzeológusa. Még ebben az évben személyautót és teherkocsit vásárolt magának Törley József pezsgőgyáros is. A tulajdonosok kezdetben maguk vezették az automobilokat, ezért úrvezetőknek hívták őket, bár alig értettek saját autóikhoz. (Az elnevezés: úrvezető, hivatalosan ma is megmaradt. Szép, archaikus kifejezés, nem kellene megfeledkeznünk róla…) Persze később megjelentek a sofőrök is, akiket azért fogadtak fel, hogy vezessék, mossák és szereljék a kocsikat.
Nyugat-Európában az angolok, a franciák és 1900-ban a németek is külön rendeletet alkottak a közlekedés szabályozására. Bár a magyar belügyminiszterhez 1899-ben eljuttatott jelentés szerint „automobil oly kevés van Budapesten, hogy hatósági intézkedés is korai lenne még”, a közlekedők nem így gondolták.
Az első autókat nem kedvelték sem a járókelők, sem a lovas kocsisok. Sebességükhöz nem voltak hozzászokva, nem tudtak kitérni előlük. A Magyar Automobil Club alapszabályában már állami sofőriskola létrehozását szorgalmazták. Az autók száma a századfordulón nem érte el az ötvenet sem, ám egy év múltán már meghaladta a százat. Nem sokat késlekedve azután – 1901-ben –, Rudnay Béla rendőrfőkapitány elérkezettnek látta az időt, hogy a motoros járművek mozgását jogszabályokkal is megregulázza. Ebben az időben már motorkerékpárok is közlekedtek az utakon.
A csúcsforgalom hatására született rendelet szerint 1901. június 15-től csak olyan automobil hozható forgalomba, amelyet egy vizsgabizottság forgalomképesnek nyilvánít, és a jármű rendszámot és forgalmi engedélyt kap. A gépkocsi vezetésére csak az volt jogosult, aki bizottság előtt sikeresen levizsgázott.
Az első ünnepélyes vizsgát 1901. június 14-én tartották meg a Városliget szélén, a Ligeti fasor és az Aréna út sarkán, az egykori Velodrom garázsánál, amely korábban kerékpárműhely volt. A kapitányság vezetője nyitotta meg az eseményt, majd egy cigányzenekar kíséretében megkezdődött az első sofőr- és műszaki vizsga, mert másnaptól már csak ezen okmányok birtokában lehetett közlekedni. Tankönyv és szervezett tanfolyam hiányában a jelentkezők csupán a posta által összeállított szabálygyűjteményből készülhettek fel. Vizsgaanyagként szerepelt a tolatva, hátrafelé, jobbra-balra kanyarogva való vezetés és a szlalomozás is. Lassan beindult a gépjárművezető-képzés, és 1906-ban a Magyar Automobil Club elnöke már azt javasolta, hogy az iskolákban oktassák a gyermekeket a közlekedés szabályaira. A gépjárművezetők szervezett, állami képzése 1912-ben indult meg, a tízes években már több mint ezren vizsgáztak évente. Napjainkban közel hárommillióan rendelkeznek jogosítvánnyal Magyarországon, az utóbbi egy-két évtizedben egyre több közöttük a nő.

Pesti utcák „bulvárosítása”. Amikor 1873. november 17-én Budapest Főváros Tanácsa átveszi a város ügyeinek intézését, a város lakosságát egy dinamikusan fejlődő, változó főváros látványa ragadja magával. Már épül a Margit híd, a főváros második állandó hídja. A kövezett, aszfaltozott utcákat gázlámpák világítják meg. Hangos kürtszó mellett robogó lóvasutak szállítják az utasokat a terjeszkedő város egyre távolabbi végpontjai között. Épül Budán az új, különleges közlekedési eszköz, a gőzüzemű fogaskerekű, kövezik, aszfaltozzák a Kerepesi (ma Rákóczi) utat, folyik a pesti utcák „bulvárosítása”. A városi közlekedés kezdeteit bemutató kiállítás a Közlekedési Múzeumban ezt a korabeli hangulatot idézi. A látogatót a XIX. század utolsó harmadának mozgalmas utcaképe fogadja. Ott áll az egykori patkolóműhely, az istálló, a máig megőrzött, egyetlen, eredeti pesti omnibusz. A Közlekedési Múzeum kiállítása dokumentumok, fotók, tervrajzok, eredeti tárgyak, modellek segítségével mutatja be azt a változást, amely a városegyesítést követő alig több mint negyed század alatt a közösségi közlekedés fejlődésében végbement.