Hagyomány világszínvonalon

Ahogyan visszafelé forgatom az idő kerekét – 1992… épp tíz év telt el azóta… –, azt olvasom egy régebbi cikkemből, hogy 2000-re már új magyar világbajnoka lesz a sakkozásnak. A fiatal interjúvolt tehetség nem takarékoskodott az ígéreteivel: ő lehet a világ legfiatalabb nagymestere, bajnok s világbajnok… Erről meg lehetünk győződve. S valóban, az álmok részben megvalósultak: Lékó Péter, pályafutása szerint, ma a legjobb magyar sakkozó, olimpiai csapatunk elsőtáblása, fényes nemzetközi sikerek kiharcolója, a világranglistán, a 2700 Élő-pont fölöttiek szupermezőnyében közvetlenül a világbajnokok után jegyzik a nevét, de… a világbajnokság egyelőre még újabb erőfeszítéseket kíván tőle, s a napokban a fiatal ukrán Ponomarjov az, akinek ez sikerült, s ő lett a sakktörténet legfiatalabb világbajnoka.
A sport kegyetlen igazságossága vitathatatlan eredményekhez köti a legnagyobb címeket; a megmérettetés, a pillanatok sikere, amely a mi szakmánkban játszmákhoz, versenyekhez és páros mérkőzésekhez van kötve, de úgy látszik, néminemű versenyszerencse és még valami megfoghatatlan tényező is belejátszik a végső elszámoltatásba, s majdan, egy életmű áttekintésekor, biztosan számot is lehet adni róla, hogy egy-egy játszma miért végződött úgy, ahogyan végződött, s a negatívumok lélektani vagy szakmai eredői megmagyarázhatók-e egyáltalán?
Találgatni persze lehet, s a mai korban gyors változások még mindig lehetségesek: Tartakover, a bölcs sakkfilozófus vigasza szerint igen sok balfogás után is eljuthatunk a legmagasabbra (sőt ha elég bátrak vagyunk a döntő helyzetekben, a szerencse is mellénk áll, ez holtbiztos… csak nem szabad a fehér elefántra gondolni – sohasem).
A K. O.-világbajnoksággal egy időben a hagyományos corusi versenyről Lékó Péter legjobb nyert játszmáit és egy igen-igen fájó melléfogását mutatjuk be olvasóinknak. Igazán úgy látjuk, hogy még rengeteg lehetősége lesz, hogy az igazi csúcsra is felkapaszkodjon, ha ennek eljön az ideje.

Lékó P. (2713) – Van Wely, L. (2697)
Corus (1), 2002
Szicíliai védelem (B84)
1. e4 c5 2. Hf3 d6 3. d4 cxd4 4. Hxd4 Hf6 5. Hc3 a6 6. Fe2 e6 7. Fe3 Vc7 8. Vd2 b5 9. a3 Fb7 10. f3 Fe7 11. 0–0–0 0–0 12. g4 Hc6 13. g5 Hd7 14. h4 Hce5 15. f4 Hc4 16. Fxc4 Vxc4 17. f5 Bfc8 18. g6!?

18 – fxg6 19. fxg6 h5 20. Fg5 Hf6 21. Bh3 b4 22. axb4 Vxb4 23. Hxe6 Va5 24. Vd4 Bab8 25. Bf3 Bxc3 26. Bxc3 Va1+ 27. Kd2 Vxb2 28. Bb3! Vxd4+ 29. Hxd4 Hxe4+ 30. Kc1 Fxg5+ 31. hxg5 Hc5 32. Bb6 Bd8 33. Hb3 Hxb3+ 34. cxb3 Ff3 35. Bdxd6 Bc8+ 36. Kd2 h4 37. Ke3 Fg2 38. Kf2 h3 39. Kg3 Ff1 40. Bd7 Bc3+ 41. Kf2 1:0.
Akár világbajnok-jelölti kezdet is lehetett volna… De igazában a következő játszma az, amelyben játékát a legjobbakkal is összemérhetjük. Például egy Kaszparov–Sirov partihoz, amely biztosan megvan még valahol a kedves olvasók jegyzetei között, ha nem dobták ki rovatomat annak idején…

Lékó P. (2713) – Griscsuk, A. (2671)
Corus (6), 2002
Orosz védelem (C42)
1. e4 e5 2. Hf3 Hf6 3. Hxe5 d6 4. Hf3 Hxe4 5. d4 d5 6. Fd3 Hc6 7. 0–0 Fe7 8. c4 Hb4 9. Fe2 Fe6 10. Hc3 0–0 11. He5 f6 12. Hf3 Kh8 13. a3 Hxc3 14. bxc3 Hc6 15. Hd2 f5 16. Be1 Ff6 17. a4 Fg8 18. c5 Be8 19. Hf3 h6 20. Bb1! Bb8 21. Fd3 Bxe1+ 22. Vxe1 Vd7 23. Ff4!! Be8 24. Vd2 g5

25. Bxb7! Bc8 26. h4! gxf4 27. Vxf4 Fg7 28. Vxf5 Vd8 29. Hg5 hxg5 30. hxg5 Vf8 31. Vh3+ Fh6 32. Ff5 Be8 33. Bxc7 Be1+ 34. Kh2 He7 35. g4 Fe6 36. Vxh6+ Vxh6+ 37. gxh6 Hxf5 38. gxf5 Fxf5 39. Bf7 Fg6 40. Bxa7 Bc1 41. Kg3 Bxc3+ 42. Kf4 Fh5 43. Ke5 Bf3 44. c6 Fg4 45. a5 Bxf2 46. a6 Bc2 47. Bc7 1:0. „Lenyűgöző volt!” – írta rögtön Berger Béla barátom Ausztráliából. Thanks, Béla!

Lékó P. (2713) – Drejev, A. (2683)
Corus (8), 2002
Caro Kann (B19)
1. e4 c6 2. d4 d5 3. Hc3 dxe4 4. Hxe4 Ff5 5. Hg3 Fg6 6. h4 h6 7. Hf3 Hd7 8. h5 Fh7 9. Fd3 Fxd3 10. Vxd3 e6 11. Ff4 Hgf6 12. 0–0–0 Hd5 13. Fd2 Hb4 14. Vb3 a5 15. Kb1 a4 16. Ve3 Hd5 17. Vd3 b5 18. He5 Hxe5 19. dxe5 Vc7 20. f4 0–0–0 21. Ve2 Kb7 22. He4 f5 23. exf6 gxf6 24. c4 bxc4 25. Vxc4 Ba8 26. g4 Vb6 27. Fc3 Fe7 28. g5 a3 29. gxf6 Ba4

30. Vb3? Vxb3 31. axb3 Bxe4 32. fxe7 Be8 33. Bhe1 axb2 34. Fxb2 Bxe1 35. Bxe1 Bxe7 36. Fc1 Kc7 37. f5 Kd7 38. fxe6+ Bxe6 39. Bxe6 Kxe6 40. Fxh6 Hf6, és döntetlen.
Hát igen: sajnos az egyetlen szörnyűség a sakkban az, hogy utólag nem javíthat semmit a játszó a megtörténteken. Egy énekes gikszere, egy labdarúgó mellélőtt tizenegyese… és lehetne folytatni (30. fxe7!!).
A sportban csakis a tények számítanak. Mit is állított Tartakover…?!