Házi rekord a BÁV-nál

Nem volt rossz év a 2001-es a Bizományi Áruház Rt. számára a műtárgy-kereskedelmet illetően. Ahogyan az aukciók jelezték, a közönség érdeklődése nem csökkent az ékszerek, műtárgyak iránt, s megfigyelhetők voltak a megújulási törekvések a festményeket illetően is. A legutóbbi, decemberi aukción éppen egy jelentős kortárs magyar festőművész munkája jelentette az egyik nagy sikert.
A kétnapos 58. ékszer- és 108. festményaukción mintegy hatszázhatvan tétel került kalapács alá. Az első napi kínálatban az ékszerek mellett ötvöstágyak, kerámiák szerepeltek, a második napon ötvösmunkák, üveg- és kerámiatárgyak, valamint mintegy száznyolcvan festmény várt új tulajdonosra. Nem maradt vissza sok tétel, a festményeknél talán egy kicsit több, mint más műtárgycsoportoknál, a legtöbb magas leütési ár is a képek licitje során született.
Az első nap egyetlen egymillión felüli leütési ára egy tizennégy karátos fehéraranyból készült, briliánsokkal díszített, 1930 körüli karkötőhöz fűződött. Az egymillióról indított tétel majdnem kétszeres áron, 1,8 millióért ment el. A második nap tizenegy egymillió forinton felüli leütése kivétel nélkül a festményekhez kapcsolódott, de akadtak értékes, nagy érdeklődést keltő darabok a kerámiák, üvegek és főként a plasztikák között is. Erős licit után 900 ezerért ment el például az az ismeretlen tizenkilencedik századi művésztől származó ezüstszobor, amely az ostorozásra váró Krisztust ábrázolja. Árát megduplázva 600 ezerért talált gazdára a szerviztálca, amely bécsi műhelyben készült a tizenkilencedik század végén, s majdnem ilyen sikeres volt az a színesen festett finomfajanszból készült páros mellszobor, amely reneszánsz öltözetű fiatal párt ábrázol. A Zsolnay-gyárban a tizenkilencedik század végén készült alkotás licitje 380 ezerről indult, és 700 ezernél ért véget.
Régen született ilyen sok magas leütési ár a BÁV festményaukcióin, mint ezúttal. A sort egy, a tizenkilencedik század első felében készült, Taormina romjait ábrázoló vászon indította el, az ismeretlen angol mester munkája 1,7 millióért talált gazdára. Alig maradt el tőle a tizenhetedik századi velencei festő szenátusi jelenetet ábrázoló kompozíciója és a tizenkilencedik századi német festő, Mathes Nikolaus Hamupipőkét ábrázoló érzelmes jelenete (1,4, illetve 1,6 millió). Az osztrák Hans Zatzka allegorikus kompozíciója egymillióért ment el, Iványi Grünwald Béla szintén allegorikus témájú, a tavasz szépségét dicsőítő vászna 1,2 milliós indulási árán, Orbán Dezső védett velencei városképe 1,1 millióért.
Szőnyi István Zebegényi részlete és Ámos Imre Önarckép virággal című vászna egyaránt 2,2 millós leütési árat ért el. Czóbel Béla Ülő aktjának és Csernus Tibor A levegő múzeuma című vásznának az ára egyaránt 3,6 millió forint volt. Az utóbbi érdekessége, hogy a Párizsban élő alkotó korai, úgynevezett szürnaturalista korszakából való, s az olasz magángyűjteményből hazatért mű a festő egyik kedvelt motívumát, a repülést, a repülőgépek világát dolgozza föl.
Az aukció különös szépségű darabja volt a Krisztus siratását ábrázoló vászon, amely a tizenhetedik század közepén készült genovai festő műhelyében. A négyalakos védett kép meglehetősen magas árról, négymillió forintról indult, és – részben nyilván épp ezért – nem magasabban, erős licit után ment el, hanem indulási árán. Ellentétben a BÁV aukcióin házi rekordot hozó művel, Czigány Dezső csendéletével, amelynek licitje 2,5 millió forintról indult, és nyolcszoros emelkedés után 20 milliónál ért véget. Egy-egy ilyen sikerben sok minden közrejátszik természetesen, a Nyolcak tagjaként indult festő művészettörténeti helyétől a Cezanne festészetének tanulságait továbbgondoló vászon kvalitásán át a pillanatnyi műkereskedelmi szituációig. Mindenesetre az ár nem nevezhető túlzottnak, kiváló alkotás talált gazdára. Az elmúlt év leütési rangsorában a tizenkettedik helyre került a kép, Czigány Dezső alkotásáért hasonló, néhány millióval alacsonyabb árat a Mű-Terem Galériában fizettek 2001-ben: ott a Kettős női arckép ment el tizenhétmillióért.