Jópofa terror

A nyilasok, meg az ÁVH ott követte el a hibát, hogy nem az alföldi tanyavilágban, hanem Budapesten, s mindjárt az Andrássy úton folytatta gyászos ténykedését. Ennél még az is jobb lett volna, ha az egész hatóság irodástól, kínzókamrástól valamelyik külső kerület ipartelepére települ, mert most nem kellene aggódnunk a városképért, és a fővárosi polgárok lelkivilágáért. Mert ha a nyilas- és kommunista diktatúrák áldozatainak emléket állító múzeum valahol a Csepel-sziget eldugott sarkában nyílna, talán még a Magyar Szocialista Párt is egyetértően bólintana. Úgyse talál oda még a kutya se. De mivel az említett szervezetek vezetői kedvelték a belvárost, és székhelyük kiválasztásakor a legkevésbé sem voltak tekintettel a városképre, az akkori fővárosi polgárok lelkivilágára, ideje megbarátkozni a gondolattal, hogy az Andrássy út 60. alatt múzeum nyílik. Ráadásul figyelemfelkeltő külcsínnel, mint az a világ más hasonszőrű intézményeinél már bevett szokás.
Jó néhányan persze szeretnék az ügyet elsuvasztani jó messzire, pontosabban Tétényig, ahol évek óta működik a Szoborparkként ismert emlékhely. Az indok egyszerű: mivel a terület egyébként is tele van a szocializmus vívmányait dicsőítő alkotásokkal, az üzemeltetőknek egy múzeum már meg se kottyanna. Logikusnak tűnik, csakhogy a Szoborparkot leginkább külföldiek látogatják. Számukra valódi kuriózum a hely, hiszen odahaza még csak hasonló rettenetes műalkotásokat sem láthatnak. Egy szemfüles utazási iroda vörös túra névvel még egész napos programot is szervez a parkra alapozva, így a turisták vidám órákat tölthetnek a kommunizmus hősei meg az Ecseri úti ócskapiac limlomárusai körében.
A mikrobuszok a nagy szállodák közvetlen közeléből indulnak. A turisták már odafelé ráhangolódhatnak a korszakra, mivel a járművekben egész úton az internacionálé, és más, verhetetlen kommunista slágerek szólnak. Az érkezést welcome-drink teszi emlékezetessé, ez egy vodkaalapú, de inkább citromízű koktél, amelyet még a kevésbé elszánt külhoni hölgyek is nyugodt szívvel fogyaszthatnak, mindenesetre megteremti a szobrok megtekintésének alaphangulatát. A mérsékelt történelmi ismeretterjesztő sétát követően pedig jöhet a szuvenírvásárlás. A külföldi vendégek leggyakrabban a Kiváló Dolgozó kitüntetést, illetve a konzervdobozba zárt, a kommunizmus utolsó lehellete című kis apróságot választják az otthonmaradottak számára meglepetésként. Ha maradt a fogadó italból, az még lecsúszik, aztán a csoport elindul az Ecserire bóvlit beszerezni.
Szóval jópofa kis kirándulás az egész, kár, hogy az áldozatokról nem sok szó esik. Pedig ha itt lenne a múzeum, a turisták ihatnának egyet az emlékükre.