Túlvilágított, rideg hombár. L-jének sarkán ültem néha, ha valakit vártam, hogy jobbra-balra látszós legyen a várakozás. Balról bridzsasztalok voltak, magas rangú méltóságok s kegyelmesek kastélyzugot teremtettek maguknak, ahol fesztelenül s csöndesen kergették a poent. Jobbról kisvárosi intelligencia… az egész kávéház olyan győri, soproni, szegedi hangulattal tele, az ablak alatt, pecsétviaszból faragva Gárdonyi Géza svájci munkakabátos kis álló szobra, a lábánál az olvasós kis öreg parasztaszszony – így jellemzi Móricz Zsigmond 1937-ben a Hadikot, ahol József Attilával is találkozott.
A kávéház 1906-tól állt a Fehérvári, később Horthy Miklós, majd Bartók Béla úton. Ebben az időszakban három kávéházban gyülekeztek az irodalmárok: a Centrálban, a New Yorkban és a Hadikban. Mátrai László a következőképpen rangsorolta a helyeket: „A Hadik kávéház »srégvizavi« van az otthonnal, s az ablakából nem kisebb dolgokra nyílik kilátás, mint aminők: nő, család, társadalom. A Centrál pedig a Központi egyetem és az egyetemi könyvtár között terül el: ablakai a könyvtárra néznek , s ha valaki elég Karinthy hozzá, nem kisebb távlatokat kínál, mint tudomány, végtelenség, Isten.”
Karinthy életművét is kávéházak szerint osztályozta: az író életművének első, azaz Hadik-csoportjába tartozik például a Capillária, a Tanár úr kérem, míg a második vagy Centrál-csoportba sorolandók a Minden másképpen van, a Krisztus és Barabbás, és utoljára, de nem utolsósorban az Utazás a koponyám körül. A New York-csoport jellegzetes műve az Így írtok ti.
Mátrai emlékei szerint az irodalmárok eleinte egymásnál vendégeskedtek, majd áttették bázisukat az igencsak gyéren látogatott Hadikba. Itt fogadták vendégeiket a „hivatalos időben”, sőt még telefonjukat is átirányították a Hadik vonalára. A „hadikosok” délután fél ötkor kezdtek gyülekezni Karinthy törzsasztala körül. Előbb mindig a nők érkeztek meg: Karinthy Aranka, Klug Böske és Kondor Lívia. Őket követték férjeik, valamivel később. A budaiak közül Tersánszky, Kosztolányi, Tóth Árpád, a pesti oldalról Füst Milán, Nagy Lajos, Hunyady Sándor, Turcsányi Elek, Heltai Jenő, Rejtő Jenő alkotta többek között az asztaltársaságot. Olykor csak négyen-öten ülték körül az asztalt, máskor húszan-huszonketten. „A kávé förtelmesen rossz, néha csaknem ihatatlan. De hát nem is a kávé itt a csáberő.”
„Frici néha önállósítja magát, a túlsó oldalra vonul az ablak mellé, és ír. Ott keresik fel az állandó és alkalmi tarhálók, ott csapnak le rá harmad- és negyedrangú szerzők, nyaggatják, hogy sürgősen írjon előszót művükhöz” – írja a visszaemlékező.
A törzsasztal legdivatosabb játéka a barkochba vagy a szógyűjtés volt. Ez utóbbi azt jelentette, hogy a játékosoknak meghatározott idő alatt egy kezdőbetűvel minél több híres ember nevét, földrajzi neveket vagy egyéb szempontból érdekes szavakat kellett gyűjteni. A Karinthy– Kosztolányi páros híres volt nyelvi játékairól, fogadásból akár több órán át is képesek voltak szójátékokat alkotni: „Az éhes bálna – zabálna” híres fordulat a Hadik kévéház asztalánál fogant.
Miután Karinthy Pestre költözött, bázisát áthelyezte a Centrálba. Egyszer mégis ellátogatott, és kísérletet tett egykori kedvenc helyén: „Elhatároztam, hogy megmérem a vicc budapesti terjedési sebességét. Kigondoltam és elmondtam a Hadikban egy viccet, és másfél órával később átmentem a Centrálba. Ott már nekem mesélték.”
Rengett a föld Kamcsatkában, Putyin gépe kerülővel tért haza
