Kévék a Hortobágyról

Fenékig befagytak a Hortobágy pusztai tavai és más vizenyős területei, s ez kiváló feltételeket teremt a javában folyó nádaratáshoz.

Az viszont nehezíti a munkát, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park területén folyik, s így a természeti értékekre vigyázva kell azt végezni. A jó két hete kezdődött munka során a Hortobágyi Nádgazdaság tucatnyi gépe és majd ötszáz embere naponta 50-60 ezer kéve nádat vág le.
A hortobágyi puszta után a nádvágók tovább mennek a szomszédos Kiskunsági Nemzeti Parkba, s a szezon márciusi vége felé eljutnak a Tisza vonaláig. Összesen 1,5 millió kéve nádat takarítanak be, és dolgoznak fel nádfonattá, nádlemezzé, pedig általában csak a náddal borított terület felét aratják le éppen a természetvédelem érdekei miatt. Ennek a mennyiségnek több mint 90 százaléka – sajnos, elég nyomott árakon – nyugat-európai exportra kerül. A legnagyobb felvevők a Benelux államok, Ausztria, Németország és Dánia. A nádat ők környezetbarát építkezéshez használják. Az itthon maradó mennyiség egy része is így hasznosul, de jut belőle mezőgazdasági állattartó telepek fedésére is. A nád minősége kiváló, de ezt már a román, ukrán és lengyel konkurencia is tudja nyújtani. A Hortobágyi Nádgazdaság – amely jelenleg nyolc, a tervek szerint huszonöt százalékban részese a belföldi piacnak – a szállítási határidők pontos betartásával igyekszik elébük vágni a világpiacon. A magyarok számára azért is kemény a verseny, mert sújtja exportjukat a forint erősödése. Már csak ezért sem feledkezhetnek meg a belföldi piacról. Az igények növekedése azért várható, mert idén a mezőgazdaságba áramló 100 milliárd forint jó részéből állattartó telepeket létesítenek majd a beruházók. Ezek megépítéséhez pedig szükség lesz a nádra is.