Ez a kérdés mintha már nem foglalkoztatná annyira az Egyesült Államokat. Arra, hogy hol van Oszama bin Laden, Abdallah Tauhidi, az afgán titkosszolgálat helyettes igazgatója, csak annyit mondott: – Pakisztánban, amit már régóta állítunk. Tudomásunkra jutott, hogy Oszama bin Laden ajándékokat küldött a pakisztáni titkosszolgálat, az Inter State Intelligence (ISI) magas rangú tisztjeinek. Ennek köszönhetően az ISI ügynökei segítik jelenleg szökését.
Omar molla hollétéről már egyértelműbben nyilatkozott a tisztviselő. A tálib rezsim volt feje nagy valószínűséggel még Afganisztánban bujkál Panjoie vagy Bagran környékén. Mivel ebből a régióból származik, jó eséllyel pályázhat a lakosság segítségére. A törzsi büszkeség sem engedné, hogy az amerikaiak kezére kerüljön vallási vezetőjük, aki régi „mudzsahedin” múlttal is rendelkezik.
Érdekes információt közölt Abdul Kadez, az egyik kandahári bank tulajdonosa. Omar molla megjelent nála hét fegyveressel, felvett hétmillió dollárt, majd háborítatlanul elhagyta a várost. Időközben a terepen dolgozó speciális alakulatok és a CIA munkatársai is bejelentették, hogy mindössze minimális az esélyük Bin Laden és Omar kézre kerítésére. Pastu törzsfőnökök szabotálják munkájukat, sőt többen nyíltan megtagadják az együttműködést. Elfogadják a CIA pénzeit, ám titokban segítik a bujkáló tálib és al-Kaida-fegyvereseket. A pastu főnök, Chaoos Khan nyíltan kijelentette újságírók előtt: – Tradícióinkból kiindulva hiszünk a lojalitásban és a vendégszeretetben, ám sosem fogjuk megengedni, hogy idegenek kutassák át házainkat, mecseteinket. Megengedtük, hogy az amerikai és pakisztáni katonák földünkre lépjenek, de már ez is kivételes. Többről szó sem lehet.
Nyolc pastu vezető közölte az amerikaiakkal, hogy jelenlétük nem kívánatos területükön. Részükről a jelenlegi helyzet megítélése elég egyértelmű: – Csak a gyávák dolgoznak az amerikaiakkal. Mi szeretjük és segítjük a talibánt. Nincs az a pénz a világon, amelyért kiadnánk Omar mollát és Oszama bin Ladent.
Eközben problémák adódtak Washington és a kabuli vezetés között is. Az ok igen nyomós; Kandahár kormányzója Gul Aga Serzoi amnesztiában részesítette a talibán két miniszterét, Abaidullah hadügyminisztert és Nooruddin Turabi igazságügy-minisztert. Mindkét politikus rajta van az amerikaiak „wanted” listáján. Amikor Donald Rumsfeld meghallotta a hírt, érthetően dühbe gurult, és rögtön telefonált Kandahárba. Khalid Pashtoonnal, Serzoi tanácsadójával beszélt, aki közölte vele, minden talibán tisztségviselő, aki megadja magát, és esküt tesz az új kormányra, amnesztiában részesül. Ez alól csak Omar molla jelent kivételt. – Ők a mi testvéreink, és ha leteszik a fegyvert, hazamehetnek, és garantál-juk, hogy ne kelljen félniük az amerikaiaktól.
Washington joggal érezheti, becsapták új szövetségesei, akiket ők juttattak hatalomra, illetve szabadítottak fel a talibán alól. Felmerül tehát a kérdés: Hol van a Bush-adminisztráció toleranciahatára? Ehhez hasonló sorozatos árulások ugyanis igencsak megkérdőjelezik a további segítséget és együttműködést. Jogosan, mivel egy magát demokratikusnak kikiáltó ország nem bújtathatja az előző rezsim hóhérait.
Eközben az amerikaiak Nyugat-Afganisztánban találtak egy tömegsírt, ahol 72, jórészt csúnyán megcsonkított tetemet találtak. A halottak a nyugatiakkal együttműködő „ügynökök” és segítők voltak. A talibán igyekszik kiépíteni illegális sejtjeit, a félelem eszközével is rábírva a lakosságot a kooperálásra. Mint a dél-amerikai gerillák példájából is tudjuk, az ötlet működőképes.
A szerző terrorizmus-szakértő
Horrorfilmet lehetne forgatni a Népligetben + videó
