A nagy teljesítményű, particionálható rendszerben, különösen ha van egy terhelésmegosztás is, az alkalmazások mindig annyi erőforráshoz juthatnak, amennyi a megfelelő működésükhöz szükséges. Ez a tulajdonság alkalmassá teszi őket az ASP jellegű vagy akár a közműszerű kapacitáseladó felhasználásra is. Ha meggondoljuk, az alkalmazásoknak ez az összehozása egyetlen gépbe előnyt jelenthet a munkaszervezésben is. Azért is fontos ez, mert az internetes megoldások szaporodása, az e-service kihasználása megnövelheti a felügyelendő rendszerek számát. Ennek ellenére nem biztos, hogy szükség lesz létszámnövelésre, ha szakítunk azzal a gyakorlattal, hogy minden alkalmazást faltól falig egyetlen embernek kell gondoznia. Hiszen már nincs ahhoz az alkalmazáshoz egy külön felügyeletre szoruló hardver, minden alkalmazás ugyanazon a teljes rendszeren fut. Végiggondolhatjuk tehát, hogy milyen feladatokból áll össze egy alkalmazás gondozása, és ezeket oszthatjuk szét az alkalmazottak között. Az egyik valamennyi alkalmazás kommunikációjának a biztosításával lesz elfoglalva, a másik a közös címtárat gondozhatja majd. Leválaszthatóvá válik az adattár felügyelete a számítógépéről vagy a mentés-helyreállítás művészetének gyakorlásáról.
Minden alkalmazottra egy-két speciális feladatot lehet rábízni, amit a specializációnak köszönhetően jobban, pontosabban tud majd elvégezni, hiszen nem kell pillanatról pillanatra valami mással foglalkoznia.
Az adattárolás konszolidációja — például a hálózati adattárolás bevezetése, egy SAN üzembe helyezése — pedig már a lemezek, szalagok cipelését, rakosgatását is fölöslegessé teszi, tehát a rendszergazda tevékenysége egyre inkább szellemi munka lehet, és egyre kevésbé fizikai.
Gulyás Gergellyel folytatódik az álhírvadászat a Harcosok Órájában
