Leiskolázva

Miközben hétfőn a moldvai csángó falvakban újraindították az alternatív magyar nyelvű oktatást, a központi román sajtóból kiderült: a Bákó Megyei Tanfelügyelőség a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének betiltását kéri a bíróságtól. A legkeletibb magyarok sorsát az utóbbi időben ehhez hasonló, egymással gyökeresen ellentétes folyamatok határozzák meg; legutóbb az Európa Tanács emelt szót érdekükben, miközben a román hatóságok ellehetetlenítették a pedagógusok munkáját.

Ehét hétfőn újra elkezdődött az iskolán kívüli magyar nyelvű oktatás a csángómagyar falvakban. A hatóságok a törvényben előírt harminc nap után sem válaszoltak a tanítást szervező Hegyeli Attila kérvényeire, ezért a fiatal pedagógus úgy döntött, három másik társával újra nekifog a gyerekek oktatásának. A decemberi betiltást megelőzően Klézsén százharmincan, Külsőrekecsinyben száznyolcvanan jártak órákra, de más falvakban is volt oktatás.
– Ahol a hatóság felfedezte, hogy tanítunk, ott betiltották az órákat – mondja Hegyeli Attila, aki az elmúlt időszakban klézsei lakásában fogadta a tanulni vágyókat, „mert abba nem szólhatnak bele, hogy a lakásomba kit engedek be”. A fiatal pedagógusok közül hárman szaktanári, egyikük pedig tanítói képesítéssel székelyföldi településekről költöztek Moldvába, ugyanis a helyiek nem merték vállalni a gyerekek oktatását, még azt a gyereket is „lebunkózták” társai és tanárai az iskolában, akiről kiderült, hogy járt magyar órára.
A decemberi ellenőrző brigád (Klézsén a polgármester, a rendőr, a megyei tanfelügyelőség és a közegészségügyi hivatal embere) higiéniai okokra hivatkozva záratta be a magánházaknál és közösségi helyiségekben megszervezett oktatást, cseppet sem zavartatva magukat attól a ténytől, hogy a megyében több mint kétszáz állami iskolának nincs meg az általuk követelt közegézségügyi engedélye.
– Nem lehet elmagyarosítani valakit csak azért, mert az Európa Tanácsnál valaki úgy akarja – nyilatkozta az erdélyi Krónikának a Bákó Megyei Tanfelügyelőség csángókérdésben illetékes vezetője. Az Európa Tanács tavalyi, csángó tárgyú ajánlását minősítve Livia Liliana Sibiteanu a lap újságírójának azt válaszolta: „Magát sem kötelezhetem arra, hogy japánul tanuljon, ha nem akar.” A Bákó Megyei Tanfelügyelőség mind a bákói, mind pedig a sepsiszentgyörgyi bíróságon azért kérte a Moldvai Csángómagyar Szövetség betiltását, mert úgy véli, illegális oktatási tevékenységet szerveztek. A bukaresti Curentul szerint ez azért nagyon veszélyes, mert fennáll annak az esélye, hogy hamarosan egy új enklávé formájában az egész térség kicsúszik az ellenőrzés alól.
A betiltást egyébként azon az alapon kérik, hogy a szervezet statútumában nincs benne az oktatás, csak az ősöktől örökölt nyelv, kultúra és civilizáció ápolása és terjesztése, valamint a művészeti, kulturális és tudományos ismeretek elsajátítása érdekében kifejtett tevékenység. A tanfelügyelőség érvelése szerint az oktatás nem tartozik ezek közé. A hatóság közben elfeledkezik arról, hogy az érvényes oktatási törvény értelmében mindazon iskolákban, ahol legaláb heten kérik az anyanyelv oktatását, kötelesek azt megszervezni. (Úgy tűnik, a csángók nem olyan jó adófizetők Romániában, mint a többségi nemzet.) A magyar misék és az anyanyelvű oktatás megszervezését javasolta májusban az Európa Tanács parlamenti közgyűlése is, novemberben pedig az Európa Tanács miniszteri bizottsága is szót emelt az érdekükben. A strasbourgi dokumentumok szerint a helyi iskolákban osztálytermeket kell biztosítani az anyanyelvi oktatáshoz, és a csángóul tanító tanárokat meg kell fizetni.
A moldvai csángók kitartását látva a civil szféra is mozgásba lépett. Még nincs egy éve, hogy megalakult az ellenszervezet, a Dumitru Martinas Római Katolikus Egyesület. Elnöke, Gheorge Bejan egy elegáns bákói irodában fogad, a titkárnő kiválóan beszél angolul és franciául, a beszélgetést ők is kismagnóra rögzítik.

– Romániában a forradalom után gombamód jöttek létre civil szervezetek. A római katolikusok vallási és szociális jogainak védelmére létrehozott egyesületük miért jött létre ilyen későn?
– Önök is tudják, hogy sok faluban – elsősorban ott, ahol a csángó nyelvjárást beszélik – problémák merültek fel. Az embereket provokálták, felmerültek visszásságok, kihasználták, hogy mi, katolikusok békések és csendesek vagyunk. Egyes szervezetek azt népszerűsítik, hogy a római katolikusok magyarok. Ez az idea a mi véleményünk szerint téves. Több faluban be akarták vezetni a magyar beszédet, de ezt sokan sérelmezték. Észrevettük, hogy ezek az emberek védelemre szorulnak, létre kell hozni azok szervezetét, akik a katolikusok románságában hisznek.
– Újra románosítani akarják az embereket?
– Távol áll tőlünk ez, mi nem akarjuk megváltoztatni az emberek identitását. Erre nincs is szükség, hiszen ha közvélemény-kutatást végeznénk ezekben a közösségekben, az derülne ki, hogy az emberek több mint kilencven százaléka románnak mondja magát.
– És mi van azzal a tíz százalékkal, amelyik csángónak vagy magyarnak vallja magát?
– Az az ő dolguk, nekünk senkivel sincs semmi bajunk. Akik magyarul akarnak beszélni, tegyék, mi azt szeretnénk, hogy akik nem akarnak magyarul beszélni, azokat ne kötelezzék a magyar beszédre. Szinonimaként kezelik a katolikust a magyarral, ami nagy tévedés: nem kell magyarnak lenni ahhoz, hogy valaki katolikus legyen.
– Ha ennek a tíz százaléknak nincs semmi baja a román nyelvvel, csak annyit szeretne, hogy magyarul is legyen mise és oktatás, akkor van ennek akadálya?
– Ez teljesen jogos igény. Nem látom, mi lenne ennek az akadálya? Nálunk demokrácia van, mindenki megtarthatja szokásait, nyelvét, abban hisz, amiben akar. Egyesült Európában gondokozunk mi is.
– Voltunk Klézsén és Pusztinán, ahol találkoztunk római katolikusokkal, akik hiába kérvényezték a magyar misét és a magyar okatást. Az önök szervezete védi ezeknek az embereknek az érdekeit is?
– Sem nekem, sem az egyesületnek nincs erre hatásköre: az egyik iskolai, a másik egyházi kérdés. A iasi-i püspök kell döntsön a mise nyelvét illetően, és én nem hiszem, hogy tiltaná a magyar istentiszteletet. Ezek műproblémák, kiprovokált dolgok. Kilencven után alakult több szervezet, amelyeknek vezetői nem Romániában, hanem Magyarországon tanultak. Nagyon gyorsan, két-három év alatt egyetemeket végeztek. Visszaküldték őket ide. Nem tudom, ki finanszírozza ezt, és ez nem is érdekel, de van székházuk, anyagi alapjaik, és igazolniuk kell, hogy jogos a működésük, hogy mire költik a sok pénzt. Én nem mondom, hogy Klézsén nincsenek, akik magyarul akarják taníttatni gyerekeiket, de ők nagyon kevesen vannak. Minket ez nem zavar, csak az, hogy aki nem akar magyarul tanulni, azt ne kötelezzék arra.
– Mi azt tapasztaltuk, hogy azok az emberek meg vannak félemlítve, akik magyar nyelvű misét és iskolát akarnak. Mit gondol, mi a megoldás a megbékélésre?
– Nem hiszem, hogy vannak ilyen problémák. Egyetlen esetben sem volt senki megfélemlítve, ha valaki magyarul akar tanulni, tanulhat.
– Voltunk Pusztinán, ahol a pap nem akarta megesketni annak a lányát, aki aláírta a magyar misét kérő ívet. Mások házát nem akarta megszentelni vízkeresztkor hasonló okok miatt. Több hasonló esetről tudunk.
– Ellent kell mondanom. Ilyen nem történt, kérdezzék meg a papot.
– Meg akartuk, de nem állt szóba velünk, ránk csapta az ajtót.
– Sajnálom. Amit állít, olyat nem tesz egy katolikus pap. A ’89-es forradalom épp azért volt, hogy hitünk szerint élhessünk és ahogyan szeretnénk. Menjenek el a falvakba, és álljanak szóba az emberekkel, de ne azokkal, akiket ezek a szervezetek javasolnak. Menjenek máshoz is: itt mindenkinek joga van azt a nyelvet választani, amit akar. Nincsenek problémák, higgyék el!

Cosa Anton, az egyesület szakértője fiatal csángó történész, könyvet írt népe eredetéről. Ő vitatja azt az elméletet (melyet a magyar történészek mellett nemzetközi tudósok és pár román kutató is vall), hogy a csángók magyar eredetűek lennének. Úgy véli, a Moldvában élő mintegy negyedmillió római katolikus egyértelműen román, csak egy magyar pap, Zöld Péter 1681-es tévedésének, a csángó és a magyar szavak összeragasztásának köszönhető ez az álprobléma.
Véleménye szerint az, hogy a Dumitru Martinas szervezet alakuló ülésén több mint ezren voltak jelen, bizonyítja, hogy a románok fenyegetve érzik magukat egy úgynevezett csángómentő, magyar eredetű szervezkedéstől. Azt a tényt, hogy a magyar turista jól érti ezeknek a román eredetű csángóknak a szavát, azzal magyarázza, hogy a tőlük nyugatra élő székelyek elmagyarosították őket. Cosa Anton úgy tudja, hogy a iasi-i püspökség utánanézett annak, ki kérvényezett magyar misét. Állítólag azt tapasztalták, hogy az aláírók közül sokan már nincsenek az országban, mások meghaltak vagy szellemi fogyatékosok. Alig két-három aláíró embert találtak – állítja.
A beszélgetés már kezdett zátonyra futni, amikor támadt egy ötletem.
– Azt javaslom, hagyjuk az eredetet, tegyük fel, hogy valamikor románok voltak a csángók. De most sokan magyarul akarnak tanulni, magyarul szeretnék hallani a misét. Klézsén például százharminc diák járt a magyar képzésre, de sok más helyütt is voltak diákok. Miért nem tanulhatnak ők magyarul?
– Ne hagyjuk az eredetet, mert mindenkit az eredete igazol – erősködött Cosa Anton. – Ezek az emberek románok voltak, és azoknak is kell maradniuk. Ez a mi igazunk. Nem tudom pontosan, hány gyerek járt a magyarok által szervezett képzésre, de azt tudom, hogy ők nem magyart tanulni mentek oda, hanem azért, hogy a számítógépeken játsszanak. Ezeket a gépeket – minden bizonnyal nagylelkűségből – magyarországi szervezetek adták moldvai szervezeteknek, és most a gyerekek számítógépezni akarnak. Ennek azonban ára van, cserébe magyarul kell tanulniuk. De ha megkérdezné a szüleiket, azok elmondanák, hogy számítógépes ismereteket tanulni küldték oda a gyereküket. Ez egész egyszerűen gazdasági kérdés.
Már hazafele tartottunk, amikor megkérdeztem Hegyeli Attilát, mi a helyzet a számítógépekkel? Beszámolójából kiderült, hogy például Külsőrekecsinyben, ahol száznyolcvan gyerek járt a magyar képzésre, egyetlen számítógép sem segítette az oktatást.
(A moldvai csángók helyzetével foglalkozik a Magyar Televízió Panoráma című műsorának jövő keddi adása. Jövő szombati számunkban Panoráma Járai Judittal című rovatunkban a fenti írás által nem érintett kérdéseket elemezzük a televíziós riport alapján.)