FARKAS ZSOLT (BUDAPEST): A budapesti Krisztina körút történetének két évszázadát tekintette át – persze csak igen vázlatosan, de sajnálatosan néhány hibás megállapítással – a 2001. december 28-i Pest-Buda mellékletük. A mai körút Vérmezőtől (Mikó utca) a templomig (Mészáros utca) terjedő szakasza a XIX. század elején Schulgasse volt, a templom melletti (ma is működő) iskoláról elnevezve. Nem pedig – mint írták – Templom, vagy János utca, hiszen Buda egykori (például 1837., 1854., 1870. évi térképein is amúgy szerepel). 1879-ben változtatták Krisztina utcára, majd a század végétől máig Krisztina körútnak nevezik a Széna tértől az Árok utcáig (azaz a Horváth kert déli sarkáig), illetve azon túl is terjedő szakaszt.
Az Árok utcától a templomig terjedő rész a XIX. század elején a Templom utca nevet kapta németül (az 1837. évi térképen így olvashatjuk), majd a század közepén már János utca a neve (szintén németül, a fentebb említett három térkép szerint is), mégpedig a Krisztina körút elnevezés megszületéséig. Szent János nevét tér is viselte egészen a II. világháború utáni időkig az Árok utca, Attila utca, Attila körút, Krisztina körút találkozási csomópontjában, a fedetlen Ördögárok egykori hídján álló Nepomuki Szent János (1960-ban eltávolított, de ma újra ott lévő) szobráról.
A mai krisztinavárosi plébániatemplom első elődje 1700 táján egy kis kápolna, amelybe egy budai kéményseprőmester hozta a Vérző Szív (Vérehulló Szűz Mária) egy svájci kegyképének még ott készült, de idehaza a templomban máig látható másolatát fogadalmi ajándékként hálából a pestistől való megmeneküléséért. 1725-ben újabb kápolna épült (a közhasználatban „kéményseprő” elnevezéssel), amelyet negyedszázad múlva bővítettek. 1786-tól a helyi lelkészséget a karmeliták, majd a budai ferencesek gondozták. A mai templomot 1797-ben szentelték fel, természetesen a kegyképet is áthelyezve ide. A templomot negyedszázadon át azután a kapucinusok vezették, amikor is 1821-ben a plébánia hivatalosan megalakult. A hívek létszámának rohamos növekedése miatt az 1940-es évekre megszületett az igény a templom bővítésére, amit igazi műszaki bravúrral oldottak meg. A magyar filmhíradó által is megörökítve a szentély falát kétoldalt elválasztották a templomhajótól, majd tíz méterrel hátrébb görgőzték, ami által két rövid kereszthajót építhettek be az addig egyhajós barokk templomba. Az átépítés ideje alatt a néhány telekkel odébb lévő zárda kápolnája szolgált ideiglenes helyettesítésül. Az 1944. évi novemberi újraszentelésekor járt életében utoljára a szovjet hadsereg által már erősen fenyegetett fővárosban Serédi Jusztinián hercegprímás.
A körülvevő teret Kirchen Platznak nevezték a XIX. század elején, majd 1874-ben lett Kirsztina tér.
Az egykori Karátsonyi-palota helyén az ötvenes évek vége felé a Kohó- és Gépipari Minisztérium hatalmas irodaépületét (Kogépterv, KGMTI) húzták fel, amely legújabban átalakítva a Matáv székháza lett. A mai Színháztörténeti Intézetnek helyet adó egykori Áldássy-féle ház mellett egykor három egyházi épület következett, de nem a kifogásolt cikk szerinti karmelita nővérek egykori zárdája – hiszen nekik a fővárosban csak Újpesten és Kőbányán volt házuk az 1950-ben bekövetkezett feloszlatásukig –, hanem a Szociális Missziótársulat magyar alapítású kongregációjának anyaháza, az országos szervezet központja és a Liturgia nevű missziós bolt. Az I. kerületi polgármesteri hiavatal a Várba költözése után továbbra is megtartotta itt ügyfélszolgálati irodáját.
*
ÉLIÁS ANDRÁS (BUDAPEST): Minden önkormányzat évente egyszer közmeghallgatást tart, ahol a választópolgárok közvetlenül tehetik föl kérdéseiket az érintett polgármesternek, főpolgármesternek. Több mint egy évvel ezelőtt magam is jelen voltam a 2000. évi fővárosi közmeghallgatáson. Az akkori eseményen jelen volt a Magyar Televízió körzeti híradójának stábja. A tévések később riportjaikban részletesen beszámoltak Demszky Gábor és a választópolgárok találkozásáról, vitájáról. Az abban az évben, december 21-én tartott közmeghallgatásról több korabeli napilap is tudósítást közölt. A rendezvény végén többen összeismerkedtünk Szálka Miklós fideszes városatyával, aki javasolta, hogy kísérjük el a kettes villamos megállójába. A politikus a séta közben elmondta, hogy a városházi ellenzék helyteleníti a közmeghallgatás időpontját. Karácsony előtt a választópolgárok vásárolnak, készülnek az ünnepre, ezért szerinte a főpolgármesternek egy kedvezőbb időpontot kellene választania. Akkor talán a budapestiek is nagyobb számban jönnének el – vélte akkor a városatya.
Demszky úrék természetesen nem foglalkoztak az ellenzéki észrevételekkel. A következő esztendőben a közmeghallgatást 2001. december 20-án tartották. Mintha a cél az lenne, hogy a törvényesen kötelező rendezvényt letudják, de azon minél kevesebben jelenjenek meg, s annak minél kisebb visszhangja legyen. Ez alkalommal nem értem rá, a történteket ismerőseim beszámolóiból ismertem meg. S ezt szó szerint kell érteni. Ugyanis ez alkalommal tévéstáb sem ment az Újvárosházára, s az általam átnézett napilapokban sem találtam tudósítást. Úgy vélem, hogy a sajtó lehetett volna aktívabb is. Az esemény bővelkedett humoros jelenetekben, amelyek a Magyar Nemzet olvasóinak minden bizonnyal kellemes szórakozást (esetleg a bosszankodásra való lehetőséget) jelentettek volna. Nemzetes hölgyek és urak! Önök hibáztak, hogy nem mentek el!
*
KEDVES OLVASÓK!
Név- és címhiányos, valamint nyílt leveleket nem közlünk. Leveleiket szerkesztett formában adjuk közre. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk viszsza. A levelek tartalma nem feltétlenül azonos a szerkesztőség álláspontjával.
Címünk: 1450 Bp. 9., Pf. 74., e-mail: [email protected]
Elemzők nyilatkoztak a kormány készülő akciótervéről
