Losontzi Hányoki István és a Hármas Kis Tükör

A Bibliát leszámítva aligha volt több kiadást megért könyv Magyarországon, mint Losontzi Hányoki István munkája, a félszázszor újra és újra közzétett, közigazgatási, föld- és néprajzi, kultúrtörténeti és politikai ismereteket összefoglaló „népkönyv”, a Hármas Kis Tükör. Szerzője tankönyvnek írta, és valóban annak használták. Ami viszont különös, e népszerű és először 1773-ban az olvasók elé került munka szerzőjéről alig lehet tudni valamit.
Losontzi Hányoki sejthetően a Somogy megyei Balháson született 1709-ben. Bod Péter úgy említi, mint „kőrösi oskolamestert.” Szinyei Ferenc viszont úgy tudja, hogy nem a somogyi, hanem a Veszprém megyei Balháson született. Csupa bizonytalanság. Mivel azonban – Somogy ide, Veszprém oda – a tény tény, hogy a Hármas Kis Tükör „népkönyvet” valaki csak megírta, akit Losontzi Hányoki Istvánnak hívtak, érdemesebb tán azt megvizsgálni, mi lehetett oka e munka hihetetlen közkedveltségének. Mert nemzedékek nőttek fel a nagykőrösi tudós iskolamester tanító versein és kérdés-felelet formájában előadott elmélkedésein.
Az első kiadás címlapján egy Ovidius-mottó áll: „Nem tudom én, minemű édesség vonja az embert, / Hogy a szülőföldjét el ne felejtse soha.” A mottó kitűnő summája a könyvnek, mely a bibliai tanítások áttekintése után azonnal országunk földjére irányítja a figyelmet.
Jóízű versekben tekinti át a vármegyék sorát, összesen negyvenkilencet, Pozsonynyal, az országgyűlés székhelyével kezdve és Máramarossal zárva. „Ha fordulsz Pest-, Pilis- és Solt vármegyére, / Itt akadsz Buda, Pest, Vác és Szentendrére, / Szent András és Csepel híres szigetére, / Hol épült Ráckevi, Makád a szélére…” Ezeket a versezeteket hajdan nemzedékek sora fújta.
Ezután a Magyarország polgári állapotjáról című fejezet következik, melyben immár nem vers, hanem kérdezz-felelek formában tekinti át a szerző a közigazgatás szükséges ismereteit. Ilyesformán: „Magyarország polgári állapotjára nézve hány rendből áll?” A válasz: „Kettőből: a királyból és az ország tagjaiból.” „Kik vagynak a királynak hatalma alatt?” „Az országnak minden tagjai, úgy a nemesek, mint a nemtelenek…”
A következő fejezetben, mely A magyar nemzetről címet viseli, történeti ismeretek sorakoznak. Ezek a kor szemléletét tükrözik. Iskolamesterünk úgy tudja például, hogy a szkítáktól származunk, akik „három ízben jöttenek ki Magyarországra, elsőben hunnusoknak, másodszor avareseknek és harmadszor hungarusoknak vagy magyaroknak nevek alatt.”
A könyv zárófejezete – Erdélyországnak Kis Tüköre – külön taglalja Transsylvania földjét, népét és szövevényes históriáját.
Szablyár Ferenc, aki 1999-ben újra közreadta a Hármas Kis Tükört, találóan foglalja össze a könyv jelentőségét: „Losontzi a hazai kisiskolások igényeit szolgálta egy olyan korban, amikor a lakosság jelentős része írástudatlan volt. Még az iskolába járó gyerekek közül sem tanult meg mindenki írni-olvasni. Tankönyvek alig voltak. A kérdésekkel és feleletekkel sulykolt és versekbe tömörített ismeretekből mindig maradt valami a fejekben. Hasznos volt a földrajz efféle sommázása is, mert a nép többsége egy-egy járásban vagy megyében élte le egész életét. Az országjárás alkalma csak a vásár, a búcsú vagy a katonaság volt. A könyv az oktatók munkáját is segítette, hiszen ekkortájt az alapismereteket jórészt képesítés nélküli iskolamesterek oktatták. A legnagyobb jelentősége mégis az volt, hogy a magyar nyelvterületen működő iskolákban a tanulókhoz alkalmazkodva egységesen közvetített ismereteket.”