Medgyessy és a szülőföld

Mit is mondott az MSZP kormányfőjelöltje a minap a Pilvax kávéházban? Többek között azt, hogy kifejezetten igényli a kritikákat, és (leendő) munkájában fel kívánja használni megannyi médium mellett az internetet is, hogy tevékenységéről tájékoztassa a közvéleményt. Fogjuk szaván hát Medgyessy Pétert, és nézzük meg, hogy miképpen ülteti át a gyakorlatba a programjában meghirdetett nemes elveket!
Elektronikus honlapján egy kérdést tesz fel a szokása szerint itt is mosolygó szövetségkötő: Ön dönt! Román állampolgárok vállalhassanak-e kedvezményesen munkát Magyarországon? A válaszvariációk: igen, nem, nem tudom. Tegyünk egy próbát: kattintsunk az igen gombra, és máris látjuk az eddigi voksok eredményét.
Az igenek és nemek aránya vasárnap este 31:65 százalék. Ejha, mondja rögtön az olvasó: hát hogy lehet az, hogy még itt is, ahol aligha fordul elő túl sok hazaáruló fideszes, ilyen megosztottak a vélemények? Még a Medgyessy-rajongóknak is csak valamivel több mint a fele retteg a román állampolgároktól? Aztán van itt még egy ellentmondás: ha rákattintunk a Forrás címszó alatt megbújó Életrajz rovatfejre, az alábbi meglepő idézetet olvashatjuk: Édesapám, aki jogász volt, a kolozsvári vármegyeházáról került fel Pestre, a Közellátásügyi Minisztériumba, és én már Budapesten születtem 1942 októberében. Ötéves voltam, amikor a család visszatért Romániába, mert édesapámat követségi tanácsosnak nevezték ki Bukarestbe. Ott kezdtem az iskoláimat, tanultam meg románul és alapoztam meg a francia nyelvtudásomat és a francia kultúra iránti érdeklődésemet. 1950-ben édesapámat visszarendelték, és nem sokkal később elbocsátották az állásából.
Mit is jelentenek ezek a sorok? Azt, hogy a Medgyessy família legnevezetesebb sarjának édesapja a második bécsi döntésig román állampolgár volt, mi több, olyan ember, aki finoman szólva nem volt kárvallottja a korszak irredenta politikájának. Később is szép diplomáciai karriert futott volna be, ha a Rákosi-rendszer nem töri ketté pályafutását. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ha nincs a bécsi döntés, akkor a Medgyessy család talán Kolozsváron marad, és ki tudja, lehet, hogy ma Medgyessy Péter valahol Bukarestben vagy Erdélyben pénzügyködne fiókvezetőként, s az örömtől remegő kézzel simogatná meg a frissen kapott magyar igazolványát. És persze az is lehet, hogy nem maradt volna Romániában, hanem inkább az első adandó alkalommal áttelepül Magyarországra. Vajon hány kicsi Medgyessy Péter él most ott kint román állampolgárként? Hány erdélyi magyar fiatal van, akinek ez a sokat szidott kedvezménytörvény jelentheti majdan a boldogulását? Miért uszít a szülőföldje ellen Medgyessy Péter a pártjával együtt? Miért akarja az MSZP felfüggesztetni azt a törvényt, amire nyolcvankét éve várnak azok, akiket mellesleg Medgyessy a honlap szinte minden szegletében a véreinek nevez?
Egyáltalán: őszinte, belső meggyőződés benne ez az erdélyi kötődés? Vagy csak választási kampányfogás az, hogy a honlapja tele van erdélyi magyar írók idézeteivel?
Azt hiszem, célszerű lenne, ha Medgyessy Péter egyszer megválaszolná ezeket a kérdéseket, hiszen az elmúlt hetekben láthatta ország-világ, hogy az MSZP úgy kezdett hecckampányt az Orbán–Nastase-megállapodás mögé bújva a kedvezménytörvény ellen (!), hogy a MIÉP-et megszégyenítő nacionalista szólamok mellett semmilyen konkrét bizonyítékot, hatástanulmányt vagy felmérést nem tudott felmutatni, ami igazolná, hogy valóban fenyeget majd minket a románjárás. Mint ahogy az is figyelemre méltó, hogy még egyetlen nyugat-európai szocialista politikus sem sietett Kovács László segítségére, pedig biztosan körbetelefonálta már őket a nagy konzultátor.
Ez a törvény nem a román lumpenproletárokról szól, hanem arról, hogy nyolcvankét év után újra van egy hivatalos dokumentum, ami összeköti a Kárpát-medencei magyarságot, mi több, ehhez még a román kormány is hozzájárult. Ez a december 22-i szerződés csak egy olyan presztízs jellegű eszköz volt a román kormányfő számára, amivel leszerelheti az ottani szélsőségeseket. A munkavállalás persze valóban érzékeny kérdés, de amennyire nem ezt a három hónapos robotlehetőséget várták elsősorban az erdélyi magyarok, úgy a románokat sem ez érdekli elsősorban, ha már ide akarnak jönni dolgozni, ugyanis annál azért civilizáltabbak, hogy csapot-papot otthagyva azért rohanjanak majd májusban tömegesen Magyarországra, hogy Karsai József battonyai vállalkozásában húzhassák az igát.