Idén télen ugyan jóval több csapadék esett, mint tavaly január elejéig, ez alapján azonban még nem lehet megjósolni egy esetleges későbbi árvíz veszélyét és mértékét. Támpontul szolgálhat, hogy a Tisza, illetve a Duna vízgyűjtőin átlagos menyiségű hó gyűlt össze – 2001 januárjában többet mértek –, de az új év első negyedében hulló eső és hó, s főleg az olvadás mértéke nem jelezhető előre.
A tavalyi árvíz után 60 kilométer hosszúságban állították helyre, illetve fejlesztették a töltéseket a Felső- és a Közép-Tiszán, a Bodrogközben, valamint a Dunántúlon. Mint Korompai Andrástól, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vízkár-elhárítási főosztályvezetőjétől megtudtuk, a vízügyi igazgatóságok, a főigazgatóság, valamint a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium illetékes osztályán dolgozó négyezer munkatárs kétharmada az árvízvédelemmel foglalkozik. Ezen felül nyolcvanan dolgoznak a Bajánál, Tokajnál és Kiskörén állomásozó 18 jégtörő hajón: munkájukat jégrobbantó brigád is segíti.
A határainkon túlról érkező nagy víztömeg fogadására a Romániában és Ukrajnában felállított árvízvédelmi szolgálatok közreműködésével fel lehet készülni (az ukrán szolgálat fejlesztéséhez Magyarország is hozzájárult százmillió forinttal). Ha a víz a töltések magasságáig emelkedne, megnyitják a Zagyva, a Körösök és a Berettyó mentén fekvő szükségtározókat.
Novemberben befejeződött a védművek felülvizsgálata, illetve a meghibásodott szerkezetek, zsilip-elzárók szerelése is, így – mint Korompai András fogalmazott – amennyire emberileg és technikailag lehetséges, felkészülten várják az esetleges árvizet. Az időjárási anomáliákkal azonban soha nem lehet előre számolni.
Itt az újabb botrány Ruszin-Szendi Romulusz luxusutazásairól
