Megvalósulnak a hídépítők álmai

Kis ország lettünk, megrövidültek folyóink, nagyon magas hegyeink sincsenek, ahol a meredélyek között utakat, hidakat építhetnénk. A sommás megállapítás, amely szerint alig épült hidunk az utóbbi fél évszázadban, mégsem helytálló. Mert mi számít hídnak? A szakemberek kategóriái szerint nem csak a Lánchíd vagy a biatorbágyi viadukt. A Pont-Terv Rt. mérnökei mindenesetre olyan nagyszabású feladattal bízattak meg, mint a Mária Valéria híd rekonstrukciója. A hamarosan megépülő kőröshegyi völgyhíd és a tervezett szegedi új városi híd tervezésében aktívan részt vesznek.

Zsohár Melinda
2002. 01. 22. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

n Zsohár Melinda
Hídnak számít az alul- és felüljáró is, ilyenformán az M7-es autópályán Budapest és Zamárdi között mintegy száz hídat újítottak fel, amelyeket a Pont-Terv Mérnöki Tervező és Tanácsadó Rt. szakemberei terveztek. Mátyássy László, a cég vezérigazgatója, okleveles hídépítő mérnök szerint az úgynevezett kisebb munkák is fontosak a hídépítőknek, hiszen egy folyami hidat vagy vasúti viaduktot tervezni nem mindennapos dolog. A híd drága, ma úgy mondják: költséges projekt, sokszor évtizedekig sem nyílik rá mód, hogy akár a legnevesebb mérnök is rajzasztalra fektethesse álmait.
– Magyarországon is a különböző periódusok kedveztek és bántak mostohán a hídmérnökökkel, s paradox módon a pusztítások után adódott lehetőség az igazi kihívásokra – ad korszakos áttekintést a vezérigazgató és Pozsonyi Iván elnök-igazgató, szintén okleveles hídépítő mérnök – saját szemszögükből nézve. Százötven esztendeje kezdődött a klasszikus, nagy hídépítő korszak hazánkban, a budapesti Lánchíd születésével. A millennium kiugró időszaknak bizonyult, Trianon súlyos csapásnak. S a második világháború vízbe rogyott, lerobbantott hídjainak újjáépítése pezsdítette meg ismét a szakmát. Az utolsó izgalmas és a korszak negatívumai ellenére egyértelmű sikerrel végződő vállalkozása az Erzsébet híd újraépítése volt. Természetesen ezután sem állt meg a munka, Tisza-hídak, autópálya, alul- és felüljárók, kisebb hidacskák épültek, s a nagyok karbantartása is folyt, azonban hasonló nagyságrendű feladatokra sokáig kellett várni.
A rendszerváltozás a hídépítésben is változást hozott. A Pont-Terv Rt. 1994-ben alakult meg olyan nagy tekintélyű magyar mérnökök részvételével, akik évtizedek óta hídtervezéssel foglalkoznak, itthon és külföldön különféle megbízásokat teljesítettek. Tanulmány-, engedélyezési és kiviteli terveket készítenek, föltárják az építési lehetőségeket. A cég mostani szakemberei korábban részt vettek az M0-s déli hídja, valamint a lágymányosi Duna-híd tervezésében, s legnagyobb sikerüknek a már a Pont-Tervben tervezett Mária Valéria híd rekonstrukcióját tartják.
Hajdanán számos híd épült a vasúti és közúti forgalom együttes lebonyolítására. A bajai Duna-híd is e kettős teher alatt nyögött, a nyolcvanas évek végére már szinte elviselhetetlenül. A vonatok alig öt kilométeres sebességgel tudtak áthaladni rajta, s a síneken gurultak végig az autók is. 1989-ben konzolokkal toldották meg a hidat, így a személyautókat elterelték a konzolok tartotta sávra, ám a teherautók továbbra is a belső sávon közlekedhettek, felváltva a vonatokkal. 1999-ben történt meg a teljes rekonstrukció, új megoldással szétválasztották a vasúti és közúti forgalmat. A Pont-Terv mérnökei kereszttartókat helyeztek el az úgynevezett rácsos tartók tetején, amelyekre felfüggesztették az újabb konzolokat. A hárommillárd forintos költséggel kiszélesített és megerősített híd közúti sávja a korábbi maximum 3,5 tonnás terhelés helyett immár 80 tonnás autót is elbír, s a sínekre sem terelik többé a gépjárműveket. Tavaly alakították át a cég tervei szerint a vegyes forgalmú dunaföldvári és tiszaugi hidat is, az előzőnél megszüntetve a vasúti forgalmat, az utóbbinál a régi mellé új híd építésével.

Vannak-e hídépítési divatok? A kérdés csak látszólag indokolt, mert hogyne lennének. Éppen a Lágymányosi híd külseje kapcsán csaptak össze a vélemények, s mérkőztek egymással a „divatirányzatok”. A funkcionalista puritánság, a modern stilizálás, a hagyományokhoz valamelyest ragaszkodás álláspontjai küzdöttek egymással, s győzött az a kép, amely most új hídként átível a Dunán.
– Az építészet és a hídépítészet persze külsőségeiben egymástól elválaszthatatlan, csak a hídépítő mérnök helyzete különlegesebb a ház- és épülettervezőhöz képest – állítja egyetértésben Pozsonyi Iván és Mátyássy László. A kész hídnak ugyanis látszik a szerkezete, mert az maga a híd. Gazdag országokban időről időre meg is kockáztatnak olyan szerkezetű hidakat emelni, amelyek leginkább meghökkenteni szeretnék a környezetet, s szerkezeti megoldásaikkal a fizika és statika törvényeit kívánják áthágni konokul. A szegényebb helyeken azonban a pénz erősen diktál. A magyar mérnököknek így sincs okuk szégyenkezésre, a hídkatasztrófák elkerülték munkáikat. Igaz, a leomlott építmények azután mindig gazdag tapasztalatokkal bővítették a tervezők tudását. A leghíresebb, filmre is fölvett hídkatasztrófa az USA-beli Tacoma-híddal esett meg. Az 1940-es években a szél lengette be a függő szerkezetet, napokig küzdöttek az amplitúdók az elhibázott művel, utoljára még a tervezője végigment halálra ítélt alkotásán. Majd a kamerák surrogása mellett szakadt szét a legendás függőhíd.
A Mária Valéria hídról írtak eleget, de a Pont-Terv szakemberei arra a legbüszkébbek, ami a legkevésbé látható. A XIX. század végén az eredeti esztergomi Duna-hidat kicsi acélelemekből, mint gyufaszálakból, úgy építették föl. Szinte kiirtottak egy erdőt az állványzatához, s a helyszínen rakták össze. A régi, megmentett szegecselt nyílások, rácsos szerkezetű építmények, a kipótolt részek viszont csak ódonnak látszanak, egyébként korszerű, hegesztett szerkezetek. Nem reinkarnációja a régi hídnak a mostani, szögezik le a tervezők, csak szellemiségében és szándékoltan vállalt eredeti hangulatának őrzésében az. Korabeli terveket, katalógusokat használtak föl hozzá, a régi köveket elbontva és újjáépítve alkották meg az újjászületett és egyben jelképpé magasztosult hidat.
Nagy terv és izgalmas kihívásnak ígérkező a szegedi Tisza-híd, amelynek első ütemében egypilonos (toronyszerű), ferde kábeles híd készül, s a pilon az egyik parthoz esik közelebb. Ha majd egyszer elkészítik a most megtervezett párját, akkor a másik híd pilonja a túlsó parthoz kerül közelebb, ezáltal különleges optikai hatást kölcsönözve a látványnak. A pilonra történik a híd fölfüggesztése, s ettől kapja azt a légies, mégis biztonságot sugárzó hatást, amely például az Erzsébet hidat is jellemzi.
Magyarország mindenkori legnagyobb hídja lesz az a szintén a tervezőasztalon már megszületett építmény, amely az M7-es autópálya részeként a Kőröshegy völgye fölött ível át. A viadukt pillérmagassága 80 méter lesz, 120 méteres nyílásokkal, s a tizenhatezer tonnás acélszerkezetet állvány nélkül szerelik föl, különleges eljárással. Kétszer két sáv fut át rajta az autópálya szerves részeként, de feltétlenül belesimul a dél-balatoni tájba, hiszen ez volt a kívánság.
A hídépítési konjunktúra elkényezteti a szakembereket, a tervezők nem panaszkodnak. A „költséges projektek” a hídépítő mérnök álmait váltják valóra.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.