Nem biztos

Szívből utálom a biztosítótársaságokat, egyszer le is írtam ugyanitt, hozzám ne küldjenek ügynököket, keressenek más balekot, a magam részéről levettem láncról a kutyát, magára vessen a hozzám érkező, kinyakkendőzött, snájdig ember, ha mély nyomot hagy ülepében az én Betyár kutyám.
Ők azonban megint jönnek, kopogtatnak. Most például avégett, hogy bejelentsék: a keleti országrészben az ÁB-Aegon Általános Biztosító Rt. felmondja a Tisza menti települések vályogházaira kötött biztosításokat, ugyanis nem lehet kizárni, egyszer megint árvíz lesz a Tiszán, és akkor nekik fizetniük kell.
ÁB-Aegonék nem vállalják a kockázatot.
ÁB-Aegonék csak ott kötnek szerződést, ahol a másik fél garantálja, hogy nem lesz baj. Nem lesz árvíz, dögvész, szökőár, bubópestis, paszszátszél és rubeóla. ÁB-Aegonék kizárólag a biztosra mennek. (Ezért nevezik őket biztosítónak. Biztos, ami ziher.)
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Aegonék a felmondott szerződések helyett más típusú biztosításokat kínálnak a Tisza menti települések lakóinak, ezekben azonban már nem szerepel az árvíz mint kockázati tényező. Helyette sáska- és tatárjárásra, datolyakórra és öregkori szamárköhögésre vállalnak előnyös kockázatot. (Részletek az ÁB-Aegon kirendeltségeinél, fizetni ugyanott.)
Új idők jönnek, emberek, tessék fogódzkodni! A biztosító már nem vállal kockázatot, szűkíti tevékenységét, marad a puszta nyereségnél. Kétpólusúvá lett az akció: te fizetsz, ő jól jár. A kinyakkendőzött ügynök mindenesetre még bekopog hozzád, a multireklámról is rád mosolyog, tévé- és rádiógagyikat szaval, ám a feltételek már nem a régiek, bakiznod, melléfognod nem szabad, vályogépületeket nem építhetsz a Tisza környékén. Vagy ha mégis, akkor csak a Jóistennel szerződhetsz (munkanapokon nyolctól tizenhat óráig). Aegonék lehúzták a rolót.