Pesti vásárok és dorbézolások egykoron

Hosszú listával a zsebükben érkeztek egykor a fővárosi vásárokra az urak, amely a család, a rokonok és a szomszédok kérései mellett az otthoniak aggódó jó tanácsait is tartalmazta. Nem alaptalanul, hiszen a vásárláson kívül ilyenkor összejött távoli ismerős, ismeretlen, és akár hajnalig is mulatott Pest legkülönfélébb helyszínein.

Ma, amikor a közlekedés olyan egyértelmű velejárója a mindennapi életünknek, már szinte el sem tudjuk képzelni, mit jelenthetett egy-egy vásárra való felutazás vidékről a fővárosba a XVIII. század végén. Akkoriban olyan jelentőségűek voltak ezek, hogy az időszámítás szinte az egyik vásártól a másikig tartott, valahogy úgy, mint régen az ókori olim-piai játékok idején. Az utazás ugyanis még jóformán luxusnak számított, a távoli megyében lakó birtokosok és asszonyaik is csupán évente egyszer-kétszer, a nagy vásárok idején jutottak el a fővárosba. A pesti vásárok pedig messze földön híresek voltak, főleg a Medárd-, a Leopold-, de leginkább a József-napi búcsúk vonzottak tömegeket ide. Ilyenkor indultak útnak vidékről a kofferokkal, párnazsákokkal megrakott családi batárok, bricskák és ekhós szekerek. Volt olyan József-napi vásár, hogy nyolcvanezer látogató fordult meg a fővárosban, és az akkori fogadósok, a Hét választófejedelem, a budai Lúd vagy a Hét farkas tulajdonosai alig tudták elszállásolni a sok vendéget. Egy ekkori dokumentum szerint az 1790-es Leopold-napon annyian voltak, hogy sok uraságnak, akik nem foglaltak jó előre helyet, bizony napokig nem volt hol lehajtania a fejét. Az élelmes üzlettulajdonosok közül többen pedig még a boltjaikat is kiadták éjjeli szállásnak, és a körülmények ellenére még egy-egy nemes úr is képes volt 5-6 pengőt fizetni azért, hogy néhány órát pihenhessen a pultokon. Mégis mindent megért, hogy az otthoniak listája alapján az összes nélkülözhetetlen és kicsiny dolgot beszerezzék, örömöt szerezve ezzel a család aprajának és nagyjának. Egy ilyen korabeli komisszió, azaz kívánságlista a legkülönbözőbb óhajokat tartalmazta. Megtaláljuk rajta Hassentab fűszerszámjaitól kezdve a Hartleben Váci utcai könyvesboltjából beszerzendő összes magyar nyelvű könyvet, szagos vizet a Fehér Angyal illatszertárból, Zwiebachot (nyilván egy korabeli édesség) Pazeller budai cukrásztól, spanyol tubákot Kumig Váci utcai dohány- boltjából vagy egy nagynéni arcképét, Günther miniatűrfestőtől. A véget nem érő listák egy egész árkuspapirost megtöltöttek, a végére pedig a hozzátartozók számtalan aggódó megjegyzést fűztek, ami nem volt minden ok nélkül való, hiszen a látogatókat esténként izgalmasnál izgalmasabb szórakozások várták. A jó urak ugyanis gyakran ellátogattak a Beleznay-kert mögötti „bikahetzekre”, a magyar színészek előadásaira a Rundellába, sőt nemegyszer hajnalig áldomásokat iszogattak messze földről jött társaikkal, például a Duna-parti Kemnitzer kávéházban. Többnyire a József-napi vásárok idején adott randevút egymásnak a fővárosban az akkor még igen kevés számú „litterátor”, így Kazinczy Ferenc együtt érkezett Spielenberg Pállal és Baróti Szabó Dáviddal Kassáról, hogy eszmét cseréljenek Rádayval és Kopy Károllyal, vagy részt vegyenek Beleznayné felolvasóestjein. Míg a polgári rend Szlatini Ferenc, egy híres pesti polgár házánál mulatott, „a nőtlen urak pedig a Kemnitzerbe, az ángol királynál és holmi-egymás obscurus tzélu helyeken zajlakodtak”, írta egy korabeli szemtanú.
A főurak sem maradhattak le természetesen a vigasságról. Többnyire Zichy Károly országbírónál és Végh Péter tárnokmesternél mulattak, de ekkorra esett József nádor és Batthyány József névnapi bálja is. Egy közös 1796-os József-ünnepség például két napig tartott Tétényben. Az első napon a vendégek hajókáztak és halásztak a Dunán, ezután a parton felállított tizenhat sátorban szervírozott ebéd, majd hosszú mulatság volt. Másnap a reggeli zenés ébresztőt ájtatosság, ezután délig vadásza, majd ebéd után újabb vadász-játékok követték. Az esti órákban pedig a Teátrumban egy balettelőadás szórakoztatta a nagyérdeműt.
Lassan megjelentek Pesten és Budán is – a Bécsből már ismert – fiákerek, amelyek pénzért bármerre elszállították a tehetősebb polgárokat. Közben egyre több szállóhely is nyílt, az 1820-as évekre a belvárosban már a Vörös Ökör, a Fehér Hajó vagy a Gizella téri Magyar királyhoz címzett fogadót is igénybe vehette a vásárra látogató.
A pesti vásárok hosszú időn keresztül a főváros életéhez tartoztak, rendkívül nagy forgalmú, társadalmi és irodalmi szinten is fontos események voltak. Kiemelt jelentőségüket a vasúti közlekedés megindulásával vesztették el, ekkortól ugyanis szinte bárki bármikor felutazhatott Pestre, hogy valamit beszerezzen vagy elintézzen. A vásárok fénye így lassan megkopott, míg végül aztán teljesen kiszorultak vidékre.