Pestisoszlopok és védőszentek

A XVII–XVIII. században Pest és Buda polgárai városszerte fogadalmi szobrokat, képeket, kápolnákat emeltek, hogy ott imádkozzanak az egyre terjedő pestisjárvány ellen. Az első pestisszobrot a Nagyboldogasszony-, ismertebb nevén a Mátyás-templom előtt építették 1706-ban. Három év múlva Újlak híveinek adományozták a szobrot, Budavár központjába pedig egy jóval díszesebb emlék került.

Pest-Budát is elérte az 1600-as évek végén a rettegett pestisjárvány. A „ragadó dögletesség” ellen a lakosság kétféleképpen védekezett: a pestisre alkalmazott „etzettel”, és az úgynevezett „szagos tabákkal”. A hívek a bűnbánat és az engesztelő áldozat mellett a pestis ellen fogadalmi szobrokat, kápolnákat emeltek, hogy ott tarthassák meg könyörgő vagy hálaadó imáikat.
Az első budai pestisoszlopot a Mátyás-templom előtt építették 1706-ban. A Szentháromság-szobrot három év múlva Újlak híveinek adományozták, a Nagyboldogasszony-templom elé pedig egy jóval díszesebb emléket emeltek. Az 1730-as évek végén az óbudaiak mintegy felét támadta meg a kór. A túlélők egy szoborcsoportot faragtattak ki a Szentlélek téren hálájuk jeléül, az oszlopokra a pestisoltalmazó szenteket helyeztették el.
Buda tanácsa 1709. december 3-án Xaveri Szent Ferencet nyilvánította pártfogójává, Pest védőszentje pedig Szent Sebestyén lett. A budai főtemplon Xaveri Szent Ferenc képe, melyet Andrea Pozzo festett ettől kezdve a templom berendezési tárgyainak egyik első számú emléke lett.
Pest védőszentjét, Szent Sebestyén vértanút Diocletianus császár keresztény hite miatt egy réten fához köttette, és saját katonáival nyilaztatta meg. Felgyógyulása után szemrehányást tett a császárnak, aki agyonverette egykori katonáját, majd holttestét a római szennyvízcsatornába dobatta. Szent Sebestyénről a bevárosban egy teret is elneveztek, amelyet azonban egy XIX. század végi városrendezés eltörölt.
Szent Rozália és Szent Rókus tiszteletére építették fel a mai Rákóczi úti kápolna elődjét. Ugyancsak híres fogadalmi kápolna állt a krisztinavárosi plébániatemplom helyén is. A zarándok kéményseprőmester, Francin Péter a hátán hozta haza Itáliából Budára egy csodatévő hírében álló Szűz Mária-kép másolatát. A Kéményseprű-kápolna a XVIII. század közepén kialakuló Krisztinaváros forgalmas zarándokhelye lett.
A pestis ellen óvó szenteken túl a polgárság az árvíz, a tűvész, és a villámcsapás ellen is szenteket hívott segítségül, sőt, a céhek is a „szentek táborából” választották ki védelmezőiket.
A Széna téri régi Szent János-kórház előtt álló Nepomuki Szent János-szobor a pest-budai halászok, vízimolnárok, dereglyések védőszentje volt. A Csehországban folyóba ölt Nepomuki szobrait Pest- és Buda-szerte májusban virágokkal díszítették fel. A pásztorok és tejesasszonyok, milimárik Szent Vendelinhez imádkoztak. A barokk szobrot a Baross utca 86. szám alatti, rég lebontott ház kapuja fölé helyezték. A szőlőműveléssel foglalkozó budaiak Szent Donáthoz könyörögtek, akinek Óbudán építettek kápolnát. Neri Szent Fülöp szobrát 1763-ban, a földrengés emlékére állították a Flórián téren.